Katalin
3 °C
9 °C

1989: Vida Miklós országgyűlési képviselő lemond, miután visszahívták

2008.03.13. 21:21
58 hozzászólás
Nem várta meg az eljárás végét az alelnök

Egy rövidhír jelent meg a Magyar Nemzet március 15-i ünnepi számában (forradalmian hatott a fejlécen a Kossuth-címer):

"Vida Miklós (Budapest, 23. választókörzet) országgyűlési képviselő a VIII. kerületi választási elnökségben kedden benyújtotta írásban, hogy lemond képviselői mandátumáról. Egyúttal jelezte az Országgyűlés elnökének: kéri, hogy a parlament a következő ülésszakon mentse fel alelnöki megbízatásából."

Vida Miklós döntésével átvágta a gordiuszi csomót. Öt nappal korábban még adott hírt a Magyar Nemzet, hogy "nem volt könnyű helyzetben" a VIII. kerületi választási elnökség. Vida Miklós volt ugyanis az első magyar országgyűlési képviselő, akivel megesett az a csúfság, hogy visszahívták. A mandátumától való megfosztását az egy évvel korábban alakult Fidesz műegyetemi csoportja kezdeményezte. (A csoport vezetője Wachsler Tamás volt.) Az ok: Vida egyike volt azoknak, akik zárt ülést kezdeményeztek a bős-nagymarosi vízlépcső szavazásán.

De térjünk vissza a választási elnökség öt nappal korábbi sajtótájékoztatójához, ahol Busa Klára kerületi népfronttitkár még magabiztosan jelentette ki:

"A törvény alapján mindent lehet, de képviselőt visszahívni, azt nem!"

A visszahívási kezdeményezés abban az esetben lett volna érvényes, ha a választói névjegyzékben szereplők 10 százaléka aláírja a szükséges íveket. (Gondoljuk csak el, a mai kiélezett beloplitikai helyzetben minden frissen megválasztott képviselőt azonnal vissza lehetne hívni.) Vida esetében 1710 aláírás kellett az eljárás megindításához. A szervezők 2175 aláírást adtak le, a választási elnökség azonban 635 aláírást nem vett figyelembe, mivel szerintük ezek az aláírások nem a kerület lakóitól származtak vagy olvashatatlanok voltak az aláírások. Így viszont 169 aláírás hiányzott az eljárás megindításához.

Hogy mennyire más idők jártak a rendszerváltás hajnalán, és az újságíróknak mekkora respektjük volt, bizonyítja az alábbi részlet a tudósításból, ahol az újságíró(k) az esemény alakítóivá lépnek elő. (Kiemelés tőlem.)

"Az aláírást kezdeményező Fidesz-képviselők és a jelen levő újságírók többsége úgy vélte, hogy a választási elnökségnek keresnie kellett volnaazokat, akiknek aláírása olvashatatlan, illetve nem jelölték meg lakcímüket. S ha ők megerősítik véleményüket, meglenne a szükséges 10 százalék. - Ha a választási törvényben nincs speciális szabály arra, mit kell tenni, akkor az általános jogelvek szerint kell eljárni - vélte egy jogvégzett újságíró -, azok pedig kimondják, ha egy beadvány hiányos, azt nem szabad visszautasítani, hanem kérni kell a kérelmezőt a hiány pótlására. Jelen esetben az aláírásgyűjtők keressék meg az olvashatatlan aláírásúakat."

A választási elnökség tagjai hajthatatlanok maradtak, az Elnöki Tanácsnak a visszahívási eljárás megszüntetését javasolják. Ennek a lépésnek ment elébe Vida a lemondásával.

A Fidesz lavinát indított el, 1989-ben egy sor képviselőt visszahívtak, vagy lemondtak önként. Megszűnt a mandátuma, a többiek között, Apró Antalnak (Szeged), Krorm Mihálynak (Kiskunfélegyháza) Gajdos Ferencnek, Dauda Sándornak, Cservenka Ferencnének (Gödöllő).

A lemondott képviselők helyére pótképviselők kerültek, de három esetben a pótképviselő sem vállalta a megbízást, másik három esetben nem volt pótképviselő. Az időközi választáson az ellenzéki jelöltek nyertek, derül ki a vokscentrum.hu visszatekintéséből: Roszik Gábor (MDF) Gödöllőn, Debreceni József (MDF) Kecskeméten, Marx Gyula (MDF) Zalaegerszegen, Raffay Ernő (MDF) Szegeden, Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) Budapesten győzött.

A képviselői visszahívhatóság 1990-ben kikerült az Alkotmányból, hiszen bárki bármikor visszahívható lenne, a politikai ellenfelek ezzel zsarolnák egymást.

A bős-nagymarosi vízlépcsőt végül Csehszlovákia, illetve a közben önállósult Szlovákia egyedül építette meg.