1964: Európa az űrbe készül

Nyugat-európai országok 44 évvel ezelőtt alapították meg az európai űrügynökség (ESA) egyik elődjét, az ESRO-t (European Space Research Organisation). Az ESA csak 1974-ben jött létre az ESRO és az ELDO (European Launch Development Organisation) szervezetek összeolvadásával, de addigra Európa már túlvolt első űrsikerein.

A második világháború után a kontinens tudósok nélkül maradt: a legtöbb asztrofizikus és az űrutazás lehetőségeit kutató szakember Amerikában vagy Szovjetunióban talált új otthonra. Nem csoda, hogy csak az ötvenes évek végén, már az első Szputnyik fellövése után vetődött fel először egy nyugat-európai űrügynökség gondolata. Azt ugyanis a nyugati nemzetek felismerték, hogy együtt könnyebben érvényesülnek a szuperhatalmak mellett, mintha külön utakon indulnának. 1958-ban nyolc ország tudósai ültek össze az olasz Edoardo Amaldi és a francia Pierre Auger vezetésével, hogy megtárgyalják a közös űrhivatal alapjait. Arra jutottak, hogy két külön ügynökséget hoznak létre, a kutatási projektekkel foglalkozó ESRO-t és gyakorlatiasabb, rakétákat és hajtóműveket fejlesztő ELDO-t. Az előbbit 1964. március 20-án alapították, és a hatvanas évek végén már megszülettek az első sikerek. Az ESRO 1968 és 1972 között hét műholdat állított orbitális pályára, akkor még amerikai rakétákkal.

A két hivatal fúziója és az ESA megalakulása után az európai űrügynökség megszilárdította pozícióját az űrversenyben akkorra kicsit elfáradt NASA és a szovjet űrprogram (a későbbi Roszkozmosz) mellett. Néhány sikeres Föld-szonda felküldése után 1983-ban a szovjetekkel együttműködve elhagyta a Földet az ESA első hivatalos űrhajósa, a német Ulf Merbold, 1986-ban pedig útnak indult Giotto, az első mélyűri szonda, hogy a Halley- és a Grigg-Skejllerup-üstökösöket tanulmányozza. Az ESA számos sikeres projektet végzett a NASA-val együtt is, többek között a Hubble Űrteleszkóp beüzemelését, a Cassini-Huygens programot vagy a még épülő Nemzetközi Űrállomást, amire éppen év elején került fel az ESA űrlaboratóriuma, a Columbus. A legnagyobb sikereket azonban Ariane szállítórakétáival érte el a szervezet: az Ariane 4-nek köszönhetően az ESA 1988 és 2003 között piacvezetővé vált a kereskedelmi űrhajózásban, utódja, az Ariane 5 is több tucatszor járt már az űrben.

Az ESA-nak jelenleg 17 ország a tagja, a szerződéses munkatársakat leszámítva nagyjából 1900 alkalmazottja van, éves büdzséje nagyjából hárommilliárd angol font (a NASA körülbelül 13 milliárdból gazdálkodik). A főhadiszállás Párizsban található, a kilövőállások az egyenlítő mellett, a francia-guyanai Kourouban állnak, az ESRO utódszerve, az ESTEC (European Space Research and Technology Centre) pedig a hollandiai Noordwijkben koordinálja a kutatási projekteket. A tagországok mellett az ESA négy további európai országgal, többek között Magyarországgal szoros együttműködést ápol. A közelmúlt legizgalmasabb magyar hozzájárulása a kontinens űrkutatásához a Csurjumov-Geraszimenko üstökös felé tartó ambiciózus Rosetta szonda fejlesztésében való részvétel volt. A kicsiny leszállóegység 2014-ben elsőként fog leereszkedni egy üstökös magjára, fedélzeti számítógépén pedig ott díszeleg majd a felirat: Made in Hungary.