Tekla
9 °C
16 °C

1990: ledöntötték Münnich Ferenc szobrát

03.21.

2008.03.21. 14:21
12 hozzászólás

Krassó György halálának évfordulója kapcsán röviden már megemlékeztem a Münnich Ferenc szobrának ledöntéséről, de mivel ma 18 éve történt az eset, bővebben is megemlékezek a dologról. A rendszerváltás körül ugyanis ez volt az egyetlen olyan szobor Budapesten, amit ledöntöttek, nem pedig automatikusan került a kommunista emlékműveknek helyet adó szobor parkba.

Münnich Ferenc különösen utált személy volt a Magyar Október Párban – amelynek legifjabb tagjaként voltam az események résztvevője – először a róla elnevezett utca nyerte vissza régi nevét, majd szobra hullott a porba. Az ötlet onnan jött, hogy március 21. az antikommunisták által utált Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója, a szobordöntés pedig a párt szellemiségéhez jól kapcsolódó megemlékezés volt a korabeli eseményekről.

Addig még se Krassó se mások nem döntöttek maguk szobrot, így némi tűnődés után egy gyorsvágó flexet béreltünk egy gépkölcsönzőben, hiszen akkor még létezett gépkölcsönző. Áram azonban nem volt, így mint múltkori írásomban említettem végül az egyik oszlopból nyertük az áramot.

A Varga Imre szobrászművész által készített alkotás a Budapesti Néphadsereg téren állott (ma Honvéd tér) a most is létező park közepén. Münnich egy asztal mellett állt, de viszonylag jól rögzitették amikor felállított, hiszen hiába lett szinte teljesen körbe vágva térd alatt az életnagysáűgú szobor lába, a szobor csak nem akart ledőlni, így kötelet kellett kötni rá és azzal tovább húzni. Fontos és nem elhanyagolandó kis epízód, hogy amikor elment az áram, mert a szomszédos ház kapcsolószekrényéből kihúzták a zsinórunkat, akkor vészmegoldásképp leöntöttük a szobrot vörös festékkel. (Persze akkor még nem tudhattuk, mekkora divatja lesz ennek később.)

Vagy tízen küzdöttünk jó sok percet, mire sikerült a fölre kényszeríteni a néha véres kezű kommunistát. Az eseményről mit sem sejtő rendőrök már akkor érkeztek meg nagy számban, amikor a szobor az utolsókat rúgta, azért némi lökdösődés volt köztünk és a rendőrök között, de már ez se akadályozhatta meg, hogy Münnich szobra eltünjék a város szívéből.

Krassó Gyuri ekkor a rendőrökkel is szóváltásba keveredett, akkoriban két rendőri vezető, Balogh János és Pongor Sándor foglalkozott a budapesti utcai megmozdulásokkal. Kettejük közül Balogh kezdett heves gesztikulálással tarkított vitába Gyurival, kifogásolva, hogy a bejelentett rendezvénynek nem volt része a szoborrongálás.

A szobor ledöntése után néhány órával a szobrot elvitték, de ott árválkodott az alkotás két csizmája. A párt Gyuri vezetésével így úgy döntött, két éjszaka leple alatt a két csizmát lefürészeljük, hogy maradjon is valami pártemlék a sikeres akció után. Az egyik nap az egyik, másik nap a másik csizmát fűrészeltük le.

A második alkalommal logisztikai problémákkal kezdődött az akció, mert nem volt nálunk fűrész, akkoriban nem volt még mobiltelefon, internet pláne nem, így a szemfüles Krassó leintett egy taxist és arra kérte mondja be az URH-n, hogy aki hoz a Néphadsereg térre egy fűrészt az öt vagy tízezer forintos jutalomban részesül (az összegre nem emlékszem biztosan). Nem is kellett tíz percnél több megjelent egy taxi és egy zsír új fűrésszel segítette a munkát. A szobor azóta is megtalálható a szoborparkban, igaz csizmái nélkül.