Salamon
7 °C
14 °C

1980: véget ér az iráni nagykövetség ostroma Londonban

2008.05.05. 17:04
14 hozzászólás

1980. április 30-án hat fegyveres férfi elfoglalta az iráni nagykövetséget Londonban, és 26 embert túszul ejtettek. Az iráni nagykövetség hat napig tartó ostroma végig a nyilvánosság előtt játszódott, mivel a tévécsatornák a helyszínről folyamatosan közvetítették az eseményeket. A nézők azt is élőben láthatták, amikor a brit különleges erők, az SAS kommandósai május 5-én a néhány kritika ellenére sikeresnek ítélt Nimród fedőnevű akcióban megrohamozták az épületet, és alig negyedóra alatt véget vetettek a túszdrámának. A hatékonyan végrehajtott akció megalapozta az alakulat hírnevét a világban működő különleges erők között.

A szerdai napon a hat iráni férfi délelőtt fél 12-kor lefegyverezte a London belvárosában található iráni nagykövetség előtt szolgálatot teljesítő Trevor Lock rendőrt, és behatolt az épületbe, ahol túszul ejtették a bent tartózkodó 26 embert. A túszejtéskor Lock és a nagykövetség munkatársai mellett a BBC éppen akkor vízumért folyamadó egyik riportere és hangtechnikusa is az épületben volt.

A magukat Demokratikus Forradalmi Mozgalom Arabföld Felszabadításáért néven említő csoport a túszul ejtett Chris Cramer riporter közvetítésével közölte, hogy Irán olajban gazdag Kuzesztán régiójának függetlenségéért harcol, és tettükkel a Teheránban egy évvel korábban hatalomra kerülő Khomeini ajatollah elnyomása ellen tiltakoznak. A terroristák 91, Iránban politikai okokból letartóztatott társuk szabadon engedését és egy repülőgépet követeltek, amelynek segítségével a túszokkal együtt elhagyhatják Nagy-Britanniát. Emellett azt akarták, hogy a tárgyalásokban az iraki, a jordániai és az algériai nagykövetek is vegyenek részt, a követelések teljesítésének megtagadása esetén pedig a túszok kivégzésével és a nagykövetség felrobbantásával fenyegetőztek.

A rendőrségi túsztárgyalók megígérték a fegyvereseknek, hogy megpróbálják teljesíteni a követeléseiket, majd élelmet és cigarettát küldtek be nekik. Közben a kormány azonnal készültségbe helyezte a brit különleges erők, az SAS terror-ellenes akciókban bevetett alakulatait, a helyzet kezelésére pedig William Whitelaw brit belügyminiszter vezetésével COBRA néven nemzeti válságstáb állt fel. A kommandósok áttanulmányozták az épület tervrajzait, és szükség esetére előkészítettek egy tervet a túszok kiszabadítására. A British Gas közben fúrásokat kezdett az utcában, hogy a brit titkosszolgálat a szomszédos épületek falain és a kéményen keresztül feltűnésmentesen lehallgató készülékeket telepíthessen a nagykövetséghez.

A következő napokban a túszejtők vezetője, a Szalim kódnevű Awn Ali Mohammed sajnálatát fejezte ki az okozott felfordulásért, és először egy nőt, majd a második napon a gyomorgörcsöt színlelő Cramert is szabadon engedte. Főként Cramer sokat segített a terroristák jellemzésével és a benti helyzet pontos leírásával a hatóságoknak. A COBRA közben úgy határozott, hogy nem biztosítanak repülőt a terroristáknak, és ugyan korábban tárgyaltak a jordániai nagykövetséggel, de végül nem vonták be az ügy rendezésébe az ország londoni nagykövetét sem. A negyedik és ötödik napon a fegyveresek további három túszt, köztük egy terhes nőt elengedtek, a hatodik napon azonban eldurvultak az események.

Hétfőn ugyanis Szalim elvesztette a türelmét, és 11 órakor a túszul ejtett rendőr Trevor Lock egy nyitott emeleti ablakon keresztül kiszólt a rendőrségnek, hogy a terroristák az egyik túsz megölését helyezték kilátásba, amennyiben nem érkezik hír fél órán belül a jordániai nagykövet bevonásáról. A rendőrség azt válaszolta, hogy a megbeszélések a diplomatával folyamatban vannak. A terroristák időhúzást gyanítottak, ezért a megadott határidő leteltével kiemelték az emeleten fogva tartott túszok közül az iráni nagykövetség egyik sajtósát, Abász Lavasanit, akit a földszintre vittek. A Khomeini ajatollah feltétlen hívének számító férfi a többi túsz későbbi beszámolója alapján a hat nap alatt többször is összevitatkozott a túszejtőkkel. Dél körül három lövést lehetett hallani az épületből, majd kora este a fegyveresek a főbejáraton keresztül az utcára dobták a férfi élettelen testét.

A brit hatóságok számára a túsz halála egyértelműen a helyzet szélsőségessé fordulását jelezte, ezért a COBRA azonnal parancsot adott az SAS-nek a túszok kiszabadítására. Miközben a terroristák vezetőjével telefonon tárgyaltak, hogy elvonják a figyelmét, a kommandósok alig húsz perc alatt elfoglalták a helyüket a tetőn és az épület körül. A korábbi napokban elhelyezett megfigyelő rendszerek segítségével a bevetésre váró katonák pontosan ismerték a terroristák és a túszok elhelyezkedését az épületben.

A Nimród fedőnevű akció keretében 19 óra 23 perckor elvágták az elektromos vezetékeket és bedobtak egy kábító- és füstgránátot az egyik lépcsőházba, amivel szinte egyidőben a tetőről leereszkedő kommandósok az egyik emeleti ablakot is berobbantották. Az SAS emberei az emeleteken kívül hátulról és a főbejáraton keresztül is behatoltak az épületbe, és kevesebb, mint negyed óra alatt visszafoglalták a nagykövetséget. Öt terroristát megöltek, és 19 túszt kiszabadítottak, egy túszt viszont az egyik terrorista lelőtt a kavarodásban. Az épületen kívül aztán kiderült, hogy a kimenekített túszok eggyel többen vannak. A BBC kiszabadított hangtechnikusa azonosította a magát túsznak kiadó egyik terroristát, akit letartóztattak és hónapokkal később életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek.

A tévében élőben közvetített SAS akciót Margaret Thatcher brit kormányfő és a katonai vezetők is sikeresnek értékelték, és Irán is üdvözölte az ostrom végét, a halott túszokat pedig mártírokká nyilvánította. A rajtaütés közben az egyik kommandós életét hősies közbelépésével megmentő Trevor Lock rendőr György Keresztet kapott, a brit kormány pedig a következő napokban hivatalosan is köszönetet mondott az akciót végrehajtó SAS-kommandósoknak.

A kezdeti lelkesedés után ugyanakkor kritikus vélemények is előkerültek az akcióval kapcsolatban. Többen kifogásolták, hogy a külügyminisztérium a fegyveresek kérése ellenére nem engedte az arab diplomaták részvételét a tárgyalásokban, számos túsz pedig azt állította, hogy az őrzésükkel megbízott két terrorista már eldobta a fegyverét és megadta magát, amikor az SAS emberi a falhoz állították és lelőtték őket. Az érintett kommandósok ugyanakkor azt állították, hogy az egyik terrorista fegyverért nyúlt, a másiknál pedig gránátot gyanítottak, a brit esküdtszék pedig felmentette őket.

A vitatott eljárások ellenére a Nimród megalapozta az SAS hírnevét a világban és az „Aki mer, az nyer” mottóval bevetésre induló csoport akcióját szakértők más országok különleges erői számára is példaértékűnek nevezték, a korábban még a megszüntetéssel is fenyegetett divízió fennmaradása pedig nem volt kérdéses. A hirtelen jött ismertségre egyébként jellemző, hogy a következő években brit politikusok többször is fenyegetőztek („Különben odaküldöm az SAS-t”) vagy éppen felvágtak a különleges erőkkel („Majd odaküldöm az SAS-t, hogy kiképezzék az embereitek”).