1994: Alagút köti össze Angliát és Franciaországot
Már a tizenkilencedik században felmerült, hogy Angliát és Franciaországot alagúttal kellene összekötni, és a francia Aimé Thomé de Gamond az 1830-as években el is végezte a Calais és Dover között húzódó alagúttal kapcsolatos geológiai és hidrográfiai vizsgálatokat. Hosszú évtizedekig nem történt semmi, majd 1881-ben mindkét irányból kiástak egy-egy, nagyjából másfél kilométer hosszú alagutat. Egy évvel később azonban a britek nemzetbiztonsági aggályaik miatt kiszálltak a projektből.
A brit és a francia kormány 1955-ben ismét elindította a projektet, elvégezték a szükséges geológiai vizsgálatokat, és 1974-ben belevágtak az építkezésbe, de a britek 1975-ben ismét kiszálltak. A brit kormány nem akarta finanszírozni az építkezést, ugyanakkor nem ellenezték, hogy magántőke bevonásával megépülhessen az alagút. 1981-ben Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Francois Mitterand francia államfő egy munkacsoportot bízott meg a privát pénzből megvalósított projekt beindításával, és 1985 áprilisában formálisan is meghívták az érdeklődő cégeket.
Brit részről két bank és öt építőipari cég, francia oldalról három bank és öt építőcég csatlakozott a Channel Tunnel Group/France–Manche (CTG/F–M) néven bejegyzett alagútépítő csoporthoz. A befektetők eredetileg úgy gondolták, hogy 2600 millió font fedezi a költségeiket, de végül - 1985-ös áron számolva - 4650 millió fontba került az építkezés. 2007-es árfolyamon, az inflációt is figyelembe véve mindez 10153 millió brit fonttal egyenlő.
Az építkezést 1988-ban kezdték, és volt olyan időszak, amikor tizenötezer munkás dolgozott az alagútnál. 1990 október 30-án már egy öt centiméter átmérőjű lyuk kötötte össze a szervízalagút francia és brit szakaszát. 1990 december 1-én áttörték a két országot elválasztó vékony falat, és négy évvel később, 1994 május 6-án II. Erzsébet királynő és Francois Mitterand hivatalosan is megnyitotta az alagutat.
Az 51,5 kilométeres Csatorna-alagút a világ leghosszabb tenger alatti vasúti alagútja, amelyen 35 perc alatt el lehet jutni egyik országból a másikba. Angliában Folkestone, Franciaoszágban Coquelles mellett van bejárata. A vonatokon háromféle szerelvény van, amelyek autókat, buszokat vagy kamionokat szállítanak.
A brit és a francia kormány 1955-ben ismét elindította a projektet, elvégezték a szükséges geológiai vizsgálatokat, és 1974-ben belevágtak az építkezésbe, de a britek 1975-ben ismét kiszálltak. A brit kormány nem akarta finanszírozni az építkezést, ugyanakkor nem ellenezték, hogy magántőke bevonásával megépülhessen az alagút. 1981-ben Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Francois Mitterand francia államfő egy munkacsoportot bízott meg a privát pénzből megvalósított projekt beindításával, és 1985 áprilisában formálisan is meghívták az érdeklődő cégeket.
Klikk a képre!
Brit részről két bank és öt építőipari cég, francia oldalról három bank és öt építőcég csatlakozott a Channel Tunnel Group/France–Manche (CTG/F–M) néven bejegyzett alagútépítő csoporthoz. A befektetők eredetileg úgy gondolták, hogy 2600 millió font fedezi a költségeiket, de végül - 1985-ös áron számolva - 4650 millió fontba került az építkezés. 2007-es árfolyamon, az inflációt is figyelembe véve mindez 10153 millió brit fonttal egyenlő.
Az építkezést 1988-ban kezdték, és volt olyan időszak, amikor tizenötezer munkás dolgozott az alagútnál. 1990 október 30-án már egy öt centiméter átmérőjű lyuk kötötte össze a szervízalagút francia és brit szakaszát. 1990 december 1-én áttörték a két országot elválasztó vékony falat, és négy évvel később, 1994 május 6-án II. Erzsébet királynő és Francois Mitterand hivatalosan is megnyitotta az alagutat.
Megépül a Csalagút
Az 51,5 kilométeres Csatorna-alagút a világ leghosszabb tenger alatti vasúti alagútja, amelyen 35 perc alatt el lehet jutni egyik országból a másikba. Angliában Folkestone, Franciaoszágban Coquelles mellett van bejárata. A vonatokon háromféle szerelvény van, amelyek autókat, buszokat vagy kamionokat szállítanak.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
