1997: a Deep Blue megveri Kaszparovot
1997 május 11-én véget ért a regnáló sakkvilágbajnok, Garri Kaszparov és az IBM Deep Blue nevű sakkszámítógépének párbaja. Az utolsó, hatodik meccset a világossal játszó gép nyerte, és ezzel két győzelem, három döntetlen és egy vereség mellett 3,5:2,5 arányban legyőzte a világbajnokot. Ez volt az első eset a sakktörténelemben, hogy versenykörülmények között, szabályos időmérés mellett a világbajnok alulmaradjon egy számítógéppel szemben.
A gépet egy Feng-hsiung Hsu nevű kínai-amerikai matematikus kezdte el fejleszteni 1988-ban a Carnegie Mellon egyetemen, Deep Thought néven; ezt a Galaxis útikalauz szuperszámítógépe (ami a „42” választ adja Az Élet, Az Univerzum Meg Minden Nagy Kérdésére) után kapta. Már 1989-ben megmérkőzött Kaszparovval, aki már akkor világbajnok volt, és könnyedén megverte. Egy évvel később Feng az IBM-hez igazolt, ahol Deep Blue néven folytatta a projektet – a Blue az IBM közismert becenevéből, a Nagy kékből fakadt.
A Deep Blue nem egyszerű sakkprogram volt, a hardvert is speciálisan a sakk számításigényeihez alakították ki. Egy 32 processzoros IBM RS/6000 szerverre épült a rendszer, amit 480 speciális, direkt a sakk szabályaihoz tervezett segédprocesszor támogatott. Másodpercenként 200 millió lépésvariációt tudott kiszámolni és értékelni; 6-12 lépésre előre tudta a meccs összes lehetséges állását elemezni. Négyezer féle megnyitást ismert, és több mint 700 ezer sakkjátszma lépéseit tartotta a memóriájában, olyan esetekre, ha segítségre szorult, hogy egy hasonló helyzetet más nagymesterek hogyan oldottak már meg. Maga a program nem volt túl kifinomult, leginkább a nyers erő eszközét alkalmazta, minden lehetséges lépésvariációt kiszámolt, és egyesével értékelt.
Az első meccset a gép és a világbajnok Kaszparov között 1996 februárjában sikerült összehozni. Az összecsapást óriási médiafigyelem kísérte, főleg miután az első, mára klasszikussá vált meccsben a világossal játszó gép 33 lépésben megverte Kaszparovot. Ez volt az első eset, hogy egy számítógép legyőzze a világbajnokot – aki aztán a maradék öt partiból hármat megnyert, kettőt pedig döntetlenre adott, így 4:2-re fordította az állást a végére.
Az egy évvel későbbi visszavágóra az IBM megduplázta a gép teljesítményét: a ’97-es meccs idejében a Deep Blue a világ 259. legerősebb szuperszámítógépe volt. Kaszparov nyerte az első partit, a másodikat a Deep Blue, aztán három döntetlen következett. A mindent eldöntő, május 11-i meccsben Kaszparov egy tőle szokatlan taktikát, a Caro-Kann védelmet választotta, a gép pedig egy futóáldozattal áttörte a világbajnok védelmét, és mindössze 17 lépésben feladásra kényszerítette. Ez volt az akkor már 12 éve világbajnok Kaszparov pályafutásának legrövidebb veresége.
A meccs után Kaszparov azt mondta, a gép játéka mélyen intelligens és kreatív volt, később azzal vádolta meg az IBM-et, hogy csalt, és élő sakknagymesterek segítettek be a programnak a kritikus lépéseknél. A Deep Blue csapata azzal védekezett, hogy a szabályok megengedték, hogy két parti között változtassanak a programon és bővítsék az adatbázisát, ők pedig csak ezt tették. Az mindenesetre tény, hogy az utolsó partiban Kaszparov olyan csapdát állított a gépnek, amibe az előző meccseken az már kétszer beleesett, harmadszorra azonban kikerülte.
Kaszparov a világraszóló vereség után visszavágót követelt, de az IBM ezt megtagadta, azzal az indokkal, hogy „a mérnökei szeretnének túllépni ezen, és újabb kihívásokat keresni”. A meccsek logfájljait (amikből kiderül, hogy a program miért úgy lépett, ahogy) is csak évekkel később voltak hajlandók nyilvánosságra hozni. A Deep Blue-t sietve nyugdíjazták, azóta Washingtonban a National Museum of American History kiállításain látható.
Feng a Behind Deep Blue című könyvében később azt írta, megszerezte az engedélyt az IBM-től hogy a Deep Blue terveit továbbfejlesztve egy új sakkszámítógépet építsen, és lejátssza a világbajnokkal a visszavágót; de ezt meg Kaszparov utasította el. A meccsről és az állítólagos csalásról egy sor összeesküvés-elmélet született azóta, a 2003-as Game Over: Kasparov and the Machine című dokumentumfilm például egyenesen azt sugallja, hogy az egész meccs színjáték és tőzsdei manipuláció volt, amivel az IBM óriási ingyenreklámhoz jutott, és a győzelem után 15 százalékkal megugró részvényárfolyamon milliárdokat kaszált.
A Deep Blue volt a legnagyobb teljesítményű számítógép, amivel valaha sakkvilágbajnok szembekerült. A fejlesztés fókuszában azóta inkább a szoftver áll: a Deep Fritz sakkprogram például egy kétprocesszoros Intel Core 2 Duo pécén futott, és másodpercenként mindössze nyolcmillió lépést tudott kiszámolni, amikor 2006-ban legyőzte a világbajnok Vlagyimir Kramnyikot. A fejlettebb algoritmusoknak hála viszont 16-17 lépésre tudott előre gondolkodni (igaz, erre nem volt mindig szüksége, a döntő meccset ugyanis úgy nyerte meg, hogy Kramnyik egyszerűen nem vett észre egy egyértelmű sakk-matt helyzetet).
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
