1973: a szülinapos Fock Jenő átadja a Tisza II. vízlépcsőt

2008.05.15. 18:04
35 éve, 1973. május 16-án adták át Magyarország legnagyobb vízügyi létesítményét, a Kiskörei Vízlépcsőt és a hozzá kapcsolódó öntözőrendszert.
 
Aznap ünnep volt Kiskörén. Az emberek kiöltözve álltak az üzemi híd alatt, előttük az alvízi oldalon dísztribün, rajta ott ültek Heves, Szolnok, Hajdu-Bihar és Borsod megye párt- és állami vezetői, meséli az esemény szemtanúja, Juhász Mátyás nyugdíjas, volt szállításvezető.
 
Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minsztertanácsának elnöke, aki éppen aznap ünnepelte 57. születésnapját, helikopteren érkezett. A közeli focipályán szállt le, és egyes rosszindulatú pletykákkal ellentétben nem autóval, hanem gyalog tette meg a párszáz méteres utat.
 
Archív képek a kiskörei építkezésről és átadásról
 
Az ünnepélyes átadáshoz szükséges szalag az üzemi hídon volt kifeszítve. Fock Jenő, mielőtt átvágta volna, többek között azt mondta, nagy tisztelettel és szeretettel adja át ezt a jelentős vízügyi létesítményt, és hogy most ugyan miniszterelnökként van jelen, de reméli, magánemberként meghívják majd a csongrádi vízlépcső átadására is. A csongrádi vízlépcsőből nem lett semmi.
 
A kiskörei vízlépcsőt, melynek ötlete állítólag 1930-ban született az akkori aszály hatására, 1967 tavaszán kezdték el építeni. A nagy számok kedvelőinek: 4,2 millió köbméter földet mozgattak meg, 163 ezer köbméter betont, 250 ezer köbméter követ építettek bele, az acél- és gépszerkezet 4900 tonnát nyomnak.
 
Nem tudtuk kideríteni, hányan építették, de az biztos, hogy a készenléti lakótelepen a konyha sokszáz személyre főzött. A telep házai mellett, melyek ma már szinte ki sem látszanak a hársfák közül, úgynevezett csizmamosók is voltak, mert a betonozott úton esős időben olyan magasan habzott a teherautóktól a sár, hogy átcsapott a csizma szárán.
 
A duzzasztóművön öt 24 méter széles nyílás van. Az olajhidraulikus mozgatású billenőtáblás szegmensek maximum 11 méteres vízoszlopot bírnak ki.
 
A hajózsilip a duzzasztó bal oldalában a felvízen áll. Hasznos belmérete 85*12 méter, maximum 1350 tonnás hajók zsilipelhetők át rajta. A hajóforgalom azonban minimális, tavaly egy uszályt láttak. A hajózsilip egyik falában alakították ki a halzsilipet.
 
Képek a 35 éves vízlépcsőről
 
1973. május 16-a vízügyes ünnep volt, ekkor csak a duzzasztóművet helyezték üzembe. Először a Tiszát duzzasztották, és persze elkezdték beüzemelni a jobb parti oldalon álló erőművet.
 
Ide épp csak bekukkantottunk. Nem sikerült a közelébe kerülnünk a négy darab 4,3 méter kerékátmérőjű, Kepler rendszerű, vízszintes tengelyállású csőturbina egyikének sem, melyek percenként 107-et fordulnak, és egyenként maximum 140 köbméter vízet nyelnek el másodpercenként. Az ország villamosenergia-termelése szempontjából teljesítményük elenyésző, egy Szolnok nagyságú város éves ellátásához elég.
 
1978. augusztus 5-én kezdődött a duzzasztás második üteme, amikor megnyitották az öblítőcsatornákat, melyeket a Tisza medrét és a tározókat elválasztó övzátonyokba vágtak. Biztosan beletelt egy kis időbe, amíg a csatornákon átjutott 250 millió köbméter víz, de ez a Tisza-tó születésnapja. El is indulunk tiszteletére egy expedícióra, melynek célja az egyetlen elárasztott település, Óhalászi maradványainak felkutatása. A Tisza-tó egész területe egyébként 1999 óta a világörökség része.
 

View Larger Map
 
Kisköre megfigyelésünk szerint olyan város, ami igazából falu. Helytörténeti gyűjteménye sajnos nincs, de a könyvtáros néni segítőkészen kifénymásolta nekünk egy könyből azt a négy oldalt, amit a város történetéről talált a könyvtárban. Befejezésül ebből idézek pár apró tényt. Nevét először 1323-ban említik Kure alakban egy oklevélben, az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Kerey néven szerepel. Nem követem persze végig ennek a többször elnéptelenedett és számtalanszor gazdát cserélt falunak a történetét, de ez a pár mondat nagyon tetszik egy 1694-es beszámolóból.
 
„1683-tól puszta. Akkori üdőben tatártul való futamodás volt. A körei lakosok Ónodba szállottanak. Mi azelőtt három esztendővel pusztultunk el, hogy Szolnokot megvötték és Heves felégették. De hul vagynak azok az emberek? Ki megholt, ki meg máshol lakik.”