1997: átgázoltak rajtunk a jugók

Szinte teljesen fekete címlappal jelent meg a Népsport 1997. október 30-án. Pedig nem halt meg senki, különösebb tragédia sem történt, előző nap csupán játszottak egy futballmeccset, melyen egy jobb csapat nagyon megvert egy sokkal gyengébbet.

A lap tetején fehér betűkkel virított: Marseille, Irapuato, Budapest: ennél nincs lejjebb! A címlap közepén pedig hatalmas betűkkel az eredmény: Magyarország-Jugoszlávia 1-7! Alatta kisebb betűkkel ugyan, de felsorolták a másik három világbajnoki pótselejtező eredményét is.

A találkozót megelőzően a magyar labdarúgó-válogatott selejtezőcsoportjában a második helyen végzett, úgy, hogy Azerbajdzsán kétszeri legyőzése mellett, mindössze a finneket tudta itthon megverni az első selejtezőn. Ezen kívül a svájciak és a norvégok elleni hazai döntetlen után úgy utazhatott Finnországba, hogy döntetlennel pótselejtezőt játszhat. Helsinkiben aztán az utolsó félórában már vezettek a finnek, de a 92. percben a magyar válogatott történetének legviccesebb öngóljával sikerült az egyenlítés és a reménykedés a pótselejtező kezdéséig. Finoman fogalmazva az egész sorozat alatti szerencse az utolsó pillanatban csúcsosodott ki.

Októberben aztán egy viszonylag hideg napon közel 15 ezer ember várta a találkozót az Üllői úton. Csank János szövetségi kapitány élete legfontosabb meccsének nevezte a találkozót, a játékosok fogadkoztak, és a sportnapilap szerint a vb-t rendező franciák is komolyan számoltak a magyar együttessel.

A találkozó aztán tíz perc alatt el is dőlt. Brnovics, Djukics és Szavicsevics ugyanis ennyi idő alatt talált be Sáfár kapujába. A sportújság másnapi beszámolójában úgy írt a meccs ezen szakaszáról, hogy a magyar együttes nem vette komolyan az első jugoszláv próbálkozást, majd a gól után megzavarodott.

Az mindenesetre tény, az első percekben még bizakodó közönség döbbent csendben figyelte, ahogy a jugók már-már megalázó helyzetbe hozzák a magyar játékosokat. Bánfiék játékáról mindent elmond, hogy az első lehetőségük a 37. percben volt, amikor az ellenfél már 4-0-ra vezetett.

Az egykori televíziós közvetítésben a szünetben levonuló Csankot megkérdezte a riporter mit fog mondani csapatának, mire a Váccal korábban bajnokságot nyerő szakember csak annyit mondott: Azt biztos nem, hogy így tovább.

A második félidőben folytatódott az egyenlőtlen erők párharca, a jugók szinte szórakoztak ellenfelükkel. A sportlap szerint látszott, hogy más szinten űzik ezt a sportágat, még azt sem engedték meg, hogy elfogadható eredménnyel várjuk a visszavágót.

A végére a szurkolók is már csak kínjukban kiabáltak, de ekkor már inkább a gúnyos „Szép volt Fiúk!”, és az „NB II Nyugati csoport” rigmusokat kiabálták. A Népsport osztályzatai alapján a magyar csapatban csak Keresztúri kapott 5-ös osztályzatot, mindenki hármast és négyest, míg a túloldalon Mijatovics kilencese mellett Szavicsevics, Djorovics és Brnovics is hetest kapott, a többiek hatosra értékelt játéka is elég volt a kiütéses győzelemhez.

„Gratulálok az ellenfélnek, nagyszerűen játszott. Tudtuk, hogy erős csapat, míg mi több bravúros eredmény után jutottunk el ide, a magyar futballban régen látott lehetőség küszöbére. Sajnos hamar gólt kaptunk és csapatom ettől összeomlott. Kívánom a jugoszláv együttesnek, nyerje meg a világbajnokságot” – nyilatkozta Csank a meccs után.

Az ellenfelet irányító Szlobodan Szantracs udvarias volt. „Hiába vannak a magyaroknak is jó játékosaik, könnyedén győztünk. Szakmailag nehéz értékelni a mérkőzést, hiszen minden eldőlt már a legelején. Innentől kezdve végig kézben tartottuk a találkozót, megérdemelten nyertünk ilyen arányban is” – mondta a jugoszláv kapitány.

A pénteki sportújságban aztán Csank úgy vélte minden egyes gól egy korbácsütés volt számára, míg a csereként pályára lépő Urbán Flórián szerint nem sikerült a meccs, de nem hiszi, hogy ezért megint beléjük kellene rúgni. Az MLSZ akkori elnöke Laczkó Mihály pedig kijelentette, nem foglalkozik a kapitány kérdéssel.

Az már Csank személyes tragédiája volt, hogy három nappal korábban ünnepelte a születésnapját, és a szervezők kedveskedni akartak neki, így a meccs végén minden hangszóróból Halász Judit énekelte a refrént, miszerint: Boldog, boldog, boldog születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod.

Csank később úgy nyilatkozott, azóta az októberi este óta nem szereti ezt a számot.

Világbajnoki pótselejtező: Magyarország-Jugoszlávia 1-7 (0-5)

Üllői út 13 157 néző, vezette Melo Pereira (portugál)

Gólszerzők: Illés (89.) illetve Brnovics (2.) Djukics (6.) Szavicsevics (10.) Mijatovics (26., 41., 51.) Milosevics (61.)

Magyarország: Sáfár – Lőrincs – Sebők, Halmai, Bánfi – Dombi (Mracskó 32.), Nyilas, Lipcsei (Urbán 41.), Kereszutúri – Orosz, Klausz (Illés 63.).

Szövetségi kapitány: Csank János

Jugoszlávia: Kralj – Mihajlovics – Djukics, Djonovics – Mirkovics, Sztojkovics, Brnovics, Jokanovics – Mijatovics (Milosevics 64.), Szavicsevics

Szövetségi kapitány: Szlobodan Szantracs