1989: egy álhalálhír megdönti a csehszlovák kommunizmust
Prágában öt nap alatt bukott meg a kommunizmus. 1989. november 17-én még csak 5 ezer fiatal volt az utcákon, november 22-én pedig beadta lemondását a kommunista vezetés. Az események gyors alakulásában szerepe volt egy bizonyos Martin Smid nevű egyetemistának, akinek az első nap után halálhírét keltették.
Ott, ahol tüntetők (vagy szurkolók) rendőrökkel csapnak össze, nem ritka, hogy alaptalanul keltik a halálhírét valakinek. November elsején, amikor Dunaszerdahelyen a hazai csapat drukkereit máig tisztázatlan körülmények között rendőrök támadták, elterjedt a hír, hogy meghalt egy Magyarországról átrándult szurkoló. A rémhírnek is köze volt ahhoz, hogy a meccs napjának estéjén több száz ember jelent meg Szlovákia budapesti nagykövetsége előtt tiltakozva a rendőri fellépés ellen, volt, aki egy szlovák zászlót is elégetett. Végül kiderült, hogy a halottnak hitt fiatalember dunaszerdahelyi, és életben van. (Amúgy az 1992-es Slovan–FTC-meccs után is tartotta magát a pletyka, hogy a brutális rendőri fellépésnek magyar áldozata is van.)
Az utóbbi évek magyarországi politikai tüntetésein – bár jelentőségüket nem hasonlítanánk a prágai bársonyos forradaloméhoz – is terjedt már el híre annak, hogy meghalt valaki. Több hírcsatornán órákon át volt olvasható a kérdőjeles cím 2006. október 23-án: meghalt egy tüntető Budapesten? Végül kiderült, hogy senki sem halt meg.
1989. november 17-én, a prágai tüntetések első napján, még csak 5 ezer ember követelt demokráciát. Túl voltunk már a berlini fal leomlásán, Magyarország a négyigenes népszavazásra készülődött, Lengyelországban is döntöttek már az átmenet menetrendjéről. Csehszlovákiában viszont még semmi jele nem volt a változásoknak, de hogy féltek az elvtársak, azt bizonyítja az 5 ezer tüntető elleni brutális fellépés:
"A megmozdulásnak nagy erejű rendőrattak vetett véget; a rohamrendőrök, a katonai rendőrök és a népi milicisták gumibottal verték ki az embereket a belvárosból – írta a Népszabadság, még nem a címoldalán, hanem csak a másodikon. – Este fél 10-kor a Národny Dridán már csak menekülés közben elhagyott cipőket, sapkákat, sálakat, más ruhadarabokat lehetett látni a szirénázó mentőautókon, a felvonultatott vízágyúkon és páncélautókon kívül. Sokakat előállítottak. Az őrizetbe vettek és sebesültek számáról a csehszlovák hírszolgálat késő estig nem adott ki közleményt."
Szombaton elterjedt a hír, hogy a rendőrök támadása következtében életét vesztette egy egyetemista.
"A belvárosban gyászjelentéseket ragasztottak a házak falára, bizonyos Martin Smid matematika-fizika szakos egyetemista haláláról; a Národny Trida árkádos részében pedig valóságos emlékhelyet alakítottak ki – a felirat szerint Itt verték agyon a rendőrök Martin Smidet" – írta a Népszabadság.
Sokan a halálhír miatt mentek el szombaton és vasárnap este tüntetni a Vencel térre. Ahogy Klara Pospisilova, a tüntetések idején maga is egyetemista volt, fogalmazott a BBC-nek 1999-ben:
"Az, hogy egy fiatalembert halálra vertek a rendőrök, a mi szüleink generációja miatt lett különösen jelentős. Sokan közülük ekkor döntötték el, hogy kimennek tüntetni, mert az mégsem járja, hogy a nyílt utcán halálra vernek egy kölyköt a rendőrök."
A hatalom is érezte, hogy a halálhír olyanokat is az utcára vitt, akiknek semmi közük nem volt a tüntetésekhez, és ebből még nagy baj lehet. Az állítólagos gyilkosság után két nappal a Vencel téren gyülekező tömeggel hangszórókon közölték, hogy Martin Smid él, sőt annak ellenére, hogy részt vett a pénteki megmozduláson, semmi bántódása nem történt. Több minisztérium hivatalosan is cáfolta a halálhírt, az egészségügyi minisztérium pedig – addig szokatlan módon &ndsh; tájékoztatást adott arról, hány embernek okozott sérülést a kommunista rezsim rendőrsége: szerintük egyetlen egyetemista sem sérült meg súlyosan. A jelentés szerint kórházba összesen harminchat ember került, vasárnap állítólag már csak tízen szorultak közülük klinikai ápolásra. A tüntetők ekkor már nem hittek a hatalomnak. Ahogy a Népszabadság írta:
"A Vencel téri hivatalos bejelentéseket füttykoncert és a hazugság, hazugság skandálása fogadta, tény, hogy az esti órákra a városban eltűnt a Smidről kiadott gyászjelentések tekintélyes hányada."
Az esti tévéhíradóban aztán feltűnt – a Népszabadság távolságtartó tudósítása szerint – egy magát Martin Smidnek nevező fiatalember, hogy ő a Károly Egyetem matematika–fizika-szakos diákja, részt vett a tüntetésen, de nem esett bántódása.
A tüntetés egyik szervezője háromnegyed órával később közölte: hogy él-e Martin Smid vagy sem, azt nem tudja, de egy biztos: az ejtőernyősök egy fiatalt halálra vertek pénteken. Később ez a hír már nem köszön vissza, a cseh demokraták enélkül is csatát nyertek.
A téves halálhír elterjesztésében két újságíró játszott szerepet, akik a hír ellenőrzésének szabályait figyelmen kívül hagyták ugyan, viszont akaratlanul is hozzájárultak a kommunista rendszer megdöntéséhez. (Az más kérdés, hogy diktatórikus körülmények között nem olyan egyszerű egy hírt ellenőrizni.) Egyiküket a fordulat után a csehszlovák nemzeti hírügynökség elnökévé választották – ő volt az, aki az ellenőrizetlen hírt megosztotta egy másik újságíróval, aki a csehszlovák köztársaság új elnökének, Václac Havelnek a sajtótitkára lett, és aki a sztorit elmesélte amerikai újságíróknak. Így írnak erről a Közép-Kelet-Európa az amerikai újságírásban (MTA Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja, 1994) című könyvben:
"Nem kételkedett [Havel későbbi sajtótitkára] az információ hitelességében, és a hírt eljuttatta a Reuters hírügynökséghez, illetve az Amerika Hangja rádióhoz, amely fél órával később világgá röpítette azt. Csehszlovákiában politikai hírek tekintetében milliók számára az Amerika Hangja cseh és szlovák adása volt akkoriban az első számú információforrás. Tipikus esete ez annak, amikor egy kelet-európai hír külső forrásokon, hírláncon jut el a társágban élőkhöz. Ez a hír döntő szerepet játszott abban, hogy a prágaiak november 20-án és az elkövetkező napokban tömegdemonstrációkat szerveztek és ezek végső soron a régi rendszer összeomlásához vezettek."