1997: ingyen repülhetnek a nyugdíjasok

Még baloldali publicisták is szoktak szórakozni Horn Gyula 1997-es kampányötletén, miszerint ingyenesen utazhattak volna a nyugdíjasok a Malév gépein. A duplázásra készülő miniszterelnök a közvéleményt a közszolgálati televíziónak adott interjúban lepte meg. Így írt erről a másnapi Népszabadság:

"1998. január 1-jétől ingyenesen utazhatnak a 65 év fölöttiek a MÁV összes vonalán. Az év öt hónapjában – februárban, márciusban, áprilisban, októberben és novemberben – a Malév járatain is ingyen, korlátozás nélkül lesz lehetséges az utazás e korosztály számára. Az év többi hónapjában ezt az utassűrűség határozza meg. Folynak a tárgyalások a BKV-val, és kilátásban van hasonló megállapodás a Volán Rt.-vel is. Mindezt Horn Gyula miniszterelnök jelentette be hétfő este lapzártakor az MTV 1 vezető újságíróinak adott interjújában."

Ha repülőn nem is, de szárazföldön már addig is ingyen utazhattak a 70 éven felüliek. A korhatár csökkentése közel félmillió embert (szavazót) érintett.

Két napon belül kiderült, hogy mégsem lesz olyan egyszerű a nyugdíjasok ingyenes utazásának bevezetése. A Malévet nem számítva ugyanis 5-7 milliárd forint kell az ígéret teljesítéséhez, és mindezt a szolgáltatóknak kell kigazdálkodniuk, mert a költségvetés tervezetében erre nincs pénz. A volánok nem tudják kigazdálkodni, mivel 3,5 milliárdba kerülne, romlana a színvonal. A BKV csak akkor vezetné be, ha kompenzációt kapna. Végül kompenzáció nélkül is bevezették, az intézkedés hozzájárult a BKV további eladósodásához.

A közvéleményt azonban leginkább az ingyenes repülés foglalkoztatta. A korabeli HVG szerint akadt olyan nyugdíjasszervezet, amelyik Horn bejelentése után néhány órával az összes tagja számára testületileg jegyet igényelt Amerikába.

A Malévnak azonban szemmel láthatóan nem volt ínyére a miniszterelnöki bejelentés. A nagy érdeklődés miatt közleményt adtak ki:

"Az ingyenes utazási lehetőséggel kapcsolatos miniszterelnöki bejelentés kapcsán a Malév Rt. tájékoztatja tisztelt nyugdíjaskorú (65 éven felüli) utasait, hogy a felajánlott utazási lehetőség leghamarabb 1998 februárjában vehető igénybe. A Malév Rt. még 1997 decembere folyamán kidolgozza a térítésmentes utazás részletes feltételeit és a korlátozásokat. A részletes utazási feltételeket a Malév 1998 januárjában közlemény formájában fogja nyilvánosságra hozni, illetve azokat saját jegyirodáiban ki fogja függeszteni az érdeklődők számára."

A Népszabadság megkérdezte a Malév részvényeinek meghatározó részét birtokló Alitaliát, mit szólnak a bejelentéshez, Nos, nem tudtak róla, és igencsak kapkodták a levegőt: "Bizonyára nagyon elégedettek lehetnek a nyugdíjasok" – mondta a meglepett sajtótitkár, aki egyben szokatlannak nevezte a nemzetközi légiközlekedésben az ilyen nagyvonalúságot.

A bejelentés nem totális rögtönzés volt, mert a tévés szereplés előtt a MÁV, a GYSEV, a Malév, a BKV és a Volán vezetőivel tárgyalt a miniszterelnök, bár akadtak olyan vélemények, hogy Horn nem Malévot, hanem Mahartot akart mondani. Hogy mégsem ment minden rendben az egyeztetésekkel, azt László Csaba, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkárának, a későbbi pénzügyminiszternek a bejelentés utáni nyilatkozata bizonyítja: egyelőre összesítést készítenek a döntés várható hatásairól.

(Hogy a nyugdíjasok ingyenes repülése valós igény, azt az éppen az azokban Magadanban zajlott túszdráma bizonyította: egy orosz nyugdíjas kerített hatalmába egy gépet, és azt követelte, vigyék őt Svájcba.)

A következő napokban a Malév tovább finomított: a nyugdíjasok csak Európába repülhetnek, és a jegy árának húsz százalékát azért le kell perkálni. Végül a kedvezményes utazásból sem lett semmi.

Horn amúgy először 1997. szeptember 23-án a Budapest Sportcsarnokban rendezett MSZP-s nyugdíjas-találkozón hozta szóba először az ingyenes utazás lehetőségét, igaz, akkor csak mint távlati célt, de hagyta magát meggyőzni az 1998-as bevezetésről. A volt miniszterelnök így írt erről az Azok a kilencvenes években:

"A beszédet sokszor szakította félbe taps. Néhány nap múlva a legkülönbözőbb formában kaptam üzeneteket az ingyenes utazás kapcsán. Igaz, már hónapok óta folyt a szakmai megoldás keresése, s jóllehet csak mint lehetőséget említettem, mindenki úgy értette vagy úgy akarta érteni, hogy a kedvezményt 1998. január 1-jétől már bevezetjük. Az előkészítést felgyorsítottam, majd megbeszélésre hívtam össze a vasutak, a budapesti tömegközlekedés, a távolsági autóbusz, valamint a légi közlekedés első számú vezetőit.

Külön-külön megkérdeztem őket, hogy egyetértenek-e a hatvanöt éven felüliek ingyenes utazásának bevezetésével 1998. január elsejével., s van-e bármilyen gondjuk. Sorra nyilatkoztak az egyetértésükről, de voltak még tisztázandó szakmai részletek. Külön rákérdezésemre a Malév vezetői is kedvezően válaszoltak, azzal a megjegyzéssel, hogy a légi közlekedés sajátosságai miatt nekik még a vállalaton belül egyezségre kell jutniuk.

Később több nyilatkozat jelent meg az ügyben, még a humoristák is gyakran foglalkoztak a nyugdíjasok utaztatásával, de az idősek körében nagy visszhangja volt az ingyenesség bevezetésének. Számomra elsősorban erkölcsi kérdés volt, mert a nyugdíjasok, akik a rendszerváltásért a legnagyobb áldozatot hozták, megérdemlik, hogy egy picit javítsunk a nehéz helyzetükön."