1989: Legyen-e MSZMP–MDF-koalíció?

A Népszabadság vezető hírként számol be arról, hogy gazdája, az MSZMP kitört a karanténból, "nyilvános eszmecserét" tartott az MDF-fel. A kolumnás tudósításhoz – a szerzők még így is szabadkoztak, hogy csak a legfontosabbakat tudják közölni, a teljes szöveg nyolc újságoldalt töltene meg – mellékelt fényképen látható, ahogy egy U-alakú asztal mögött ülnek a két párt vezetői.

A Kossuth Rádióban – olvasható az OSA honlapján – a vitáról szóló tudósítást így vezették fel:

"Az MSZMP nem akar lemondani a hatalomról, csak annak erőszakosan fenntartott monopóliumáról. Ez is elhangzott a délután egy óra óta tartó vitában, amelyen az MSZMP és a Magyar Demokrata Fórum képviselői fejtik ki véleményüket a többi között a koalíció lehetőségeiről és a demokratikus intézményrendszer kialakításáról. A Demokrata Fórum elnökségének tagjai szerint egyelőre nincsenek meg nálunk a politikai koalíció feltételei. Ezzel összefüggésben javasolták, hogy állítsák vissza az Országgyűlés rangját, ne csak egyszerűen – mint mondták – szavazógépezet legyen a parlament. Véleményük szerint egyébként az MSZMP-nek két arca van, mert a sztálini modell ugyan történelmi vereséget szenvedett, de politikait nem. Erre válaszul az MSZMP képviselői azt mondták, hogy a pártnak változó arculata van és 800 000 tagjának döntő többsége elkötelezett a demokratikus változások mellett. Egyetértettek abban, hogy a demokratikus vitát már két évtizeddel ezelőtt meg kellett volna kezdeni. Az MSZMP részéről elismerték, hogy ténylegesen máris több párt létezik Magyarországon."

A vita nagyjából olyan lehetett, mint a 2008-as gazdasági válság nyomán létrejött gazdasági csúcs. Mindenkinek szabott idő állt rendelkezésére, hogy elmondja, mi bántja. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a felszólalásokat, és leírjuk, ha tudjuk, mi lett a korabeli szereplőkkel.

Huszár István (MSZMP, a Hazafias Népfront főtitkára, majd főállásban a Comenius Tanárképző Főiskola tanára) arról beszélt, milyen sokféleképpen tagolt is a magyar társadalom, és ez a tagoltság nem teszi szükségtelenné az érdekintegráltságot (?).

Bíró Zoltán (MDF, a pártból kilépett, 1991-ben Pozsgay Imrével megalapította a Nemzeti Demokrata Szövetséget) megérti, hogy a hatalmon lévő MSZMP koalíciót szeretne, de ő ezt a maga részéről korainak tartja, mert a leendő koalíciós partnereket nem a nép bízta meg, vagyis nem volt még szabad választás. Bajnak nevezte, hogy az MSZMP durván kétarcú, egyik fele nem akar lemondani a hatalomról, a másik a demokratizálást sürgeti.

Halász József (MSZMP) szerint az MSZMP nem kétarcú, hanem különféle vélemények vannak a pártban, de mind erősebbé válik a reformelkötelezettség.

Szabad György (MDF, 1990-től 1994-ig a parlament elnöke) szerint mindannyian a válságból való kiutat keressük. Elképzelhetőenk tartja a politikai hatalom lépcsőzetes megosztását (lengyel példa), de úgy, hogy közben lehetetlenné váljon a diktatúra visszatérése.

Szoboszlai György (MSZMP, 1989-ben alapító tagja az MSZP-nek, a párthoz közeli szakértő, ügyvéd) szerint a demokratikus folyamatot kiépíteni csak koalícióban lehet, az MSZMP egyetlen pártként indította el a demokratizálódást. A többpártrendszer ma már tény, bár intézményesítve még nincs.

Csengey Dénes (MDF, 1990-től országgyűlési képviselő, 1991-ben meghalt) a kiegyezés előfeltételének tekintette, hogy az MSZMP reformszárnya radikálisan lépjen a hatalom megosztásában, a politikai szabadság megteremtésében.

Katona Béla (MSZMP, a parlamentnek az MSZP színeiben megszakítás nélkül tagja) is elutasította a kétarcúság vádját, szerinte az MSZMP-nek nem két, hanem változó arca van. Az MSZMP nem akar lemondani a hatalomról, de erőszakkal megtartani sem akarja.

Für Lajos (MDF, 1990-től 1994-ig honvédelmi miniszter) mielőbbi választásokat követelt, hogy az új parlament kialakíthassa a törvényes kereteket.

Schmidt Péter (MSZMP, 1990 és 1996 között alkotmánybíró) szerint az MSZMP önmagát büntette akkor, amikor az ellenzéket megszüntette, de a hatvanas évektől reformban gondolkodó párttá vált.

Sólyom László (MDF, a rendszerváltás után az Alkotmánybíróság elnöke, 2005-től köztársasági elnök) üdvözölte, hogy kialakult egyfajta társadalmi vita, és a jogalkotás is jó úton halad a demokratizálódás felé. Nagyobb gondot kell fordítani a közvetlen demokrácia intézményeinek kialakítására, az intézményszabadságra, egészen az akták nyilvánosságáig.

Balogh Sándor (MSZMP, a Párttörténeti Intézet igazgatója, 2004-ben meghalt) történelminek nevezte az MSZMP előtt álló feladatot. Az egypártrendszer létrejötte természetellenes folyamat volt, hiába nevezzük ezt "történelmileg kialakult helyzetnek". Szerinte nemcsak az MSZMP, hanem minden bizonnyal az MDF is többarcú.

Kulin Ferenc (MDF, 1990 és 1998 között a párt színeiben országgyűlési képviselő) szerint hiba lenne az MSZMP konferenciájának eredményeit csupán a párttagságnak megköszönni, hiszen ők közvetítették a magyar társadalom elégedetlenségét. A Katona Bélától elhangzott kijelentés – az MSZMP nem akar lemondani a hatalomról – egy többpártrendszerben nem kelt félelmet, a jelenlegi helyzetben viszont félő, hogy az MSZMP minden eszközt megragad a hatalom megtartásáért.

Szerdahelyi István (MSZMP, 1990-től nyugdíjas, főiskolai tanár) egzaktabb vitát várt a találkozótól.

Kiss Gy. Csaba (MDF, a pártból 1993-ban kilépett, irodalomtörténész) szerint gyökeres változások még nem történtek, csupán kis rések nyíltak.

Madarász Tibor (MSZMP) szerint elérkezett az idő egy igazi népi demokrácia kialakítására. Az idő előtti választásokat nem szabad sürgetni, mert a néptömegek politikailag még mindig közönyösek. Korábban a párttagok zöme ugyanúgy szenvedett attól, hogy nem vették figyelembe a véleményét, mint mások, ezért nem szabad általánosítani.

Csurka István (MDF, a pártból 1993-ban kizárták, 1994 óta a MIÉP elnöke) a közös felelősségről beszélt. Nem akarja, hogy párttá szerveződjön az MDF, miután abban sem hisz, hogy a többpártrendszer automatikusan mindent megold. Az indulatokat nem szabad gerjeszteni, mindennél fontosabb, hogy a demokratizálódás békés úton menjen végbe. Kiegyezés kell, hisz az alkotmányozó nemzetgyűlésben, de a választásokat nem szabad elkapkodni. Az egypártrendszerből félpártrendszerig kell eljutni, vagyis az MSZMP önként adjon át jogokat a társadalomnak.

Fabriczki András (MSZMP, 1989-től az MSZP egyik gazdasági vezetője, 2005-ben a Club Aliga értékesítésével megbízott miniszteri biztos) reményét fejezte ki, hogy nem akarják a vádlottak padjára ültetni az MSZMP-t. A koalícióról szólva elmondta, hogy az elkerülhetetlen népszerűtlen intézkedésekből az MDF vélhetően nem akarja kivenni a részét. A választás szerinte korai, mert nincsenek kiérlelt programjai a pártoknak.

Joó Rudolf (MDF, 1990-ben országgyűlési képviselőjelölt, az Antall-kormányban a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára ) szerint a külpolitikában is demokratizálódás kell, a külügyminiszter például egy fontos konferencián meg sem említette az erdélyi magyarságot.

Forgács Imre (MSZMP, a Horn-kormány kormányfőtanácsadója, 2004-től Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának hivatalvezetője) szerint az ország érdeke, hogy a demokratizálódás ne szélsőségesen radikalizálódó nézetek harcát jelentse, hanem kompromisszumot kereső politikát.

Lezsák Sándor (MDF, 2004-ben kizárták az MDF-ből, jelenleg a Fidesz parlamenti frakciójának tagja) korainak tartotta ezt a találkozót. Az MSZMP ismét egy új arcát mutatta meg, de nem tudja, hihet-e ennek az arcnak az MDF és a közvélemény? Az elmúlt évtizedekben ugyanis több történelmi csapdát állított az MSZMP. Kérte, hogy az MSZMP reformszárnya határolja el magát a visszarendeződés irányába mutató erőktől.

Andics Jenő (MSZMP, a TGI Magyarország ügyvezető igazgatója) szerint ez a vita is a politikai átmenet jele. Hiányolta a vitában a pozitív elemeket, valamint azt, hogy nem tudnak kellő mélységben vitatkozni a politikai intézményrendszerről. Nem lenne szerencsés szerinte, ha a jövőben pártvitákra szűkülnének az egész társadalmat érintő problémák.

Fekete Gyula (MDF, 1990-91-ben a Magyar Néppárt elnöke) szerint a legtöbb bajunk a demokrácia hiányában gyökerezik. A történelemben páratlannak nevezte azt, amit az MSZMP a zászlajára tűzött, vagyis, hogy egy hatalmon lévő párt korlátozza magát. Szerinte igenis üdvös lenne a koalíció.

Dányi Pál (MSZMP, Baranya megyei első titkár) az ország sorsának kell mindent alárendelni. A mit és hogyan kell tenni kérdésében jelentős véleménykülönbségek vannak.