1965: Átadják a Mont Blanc-alagutat

1965. július 16-án Charles de Gaulle francia és Giuseppe Saragat olasz elnök részvételével ünnepélyesen átadták a Mont Blanc alatt Franciaországot Olaszországgal összekötő alagutat, amely 11,6 kilométeres hosszával akkoriban a leghosszabb közúti alagút volt a világon.

Az olaszok és a franciák már 1949-ben tárgyalni kezdtek a Mont Blanc alatti átkelés lehetőségéről, olvasható az alagútról szóló dokumentációban az equipement.gouv.fr-en. A munkálatok végül 1957-ben kezdődtek meg, és a francia oldalon Chamonix-t az olasz Aostával összekötő 8,6 méter széles alagút hat éven keresztül épült. Használatával akár két órát is lehet nyerni, egyes útvonalakon pedig 50-100 kilométerrel kevesebbet kell megtenniük az autósoknak és a kamionoknak, akik így nem sajnálják a jelenleg 30-40 eurós díj kifizetését.

Az Európa legmagasabb hegycsúcsa alatt épült kétszer egysávos alagúton évente kétmilliónál is több, naponta átlagosan 5600 jármű halad át. Míg megnyitásakor még a személyautók tették ki a forgalom 90 százalékát, azóta már megsokszorozódott a kamionok száma is, amelyek jelenleg már az áthaladó járművek csaknem felét teszik ki.

Ennek nem örülnek az alagút két oldalán lakó helyiek, akik rendszeresen panaszkodnak az állandó zajra, valamint attól félnek, hogy a forgalom az Alpok levegőjének is árt. A pénzügyi megfontolások mellett többek között a lakosok tiltakozása miatt nem alakították át kétszer kétsávossá az alagúton átvezető utat.

Az áthaladó kamionokat ugyanakkor rakományuk szerint szigorúan ellenőrzik az alagút történetének 1999. március 24-én bekövetkezett legsúlyosabb balesete óta. Korábban is történt már 16 kisebb tűzeset az átjáróban, azonban aznap az egész alagút valódi pokollá változott.

Egy Franciaországból Olaszországba búzát és margarint szállító belga kamion az alagút elején kigyulladt, azonban a sofőr csak később vette észre a tüzet, és éppen féltávnál állt meg. Megpróbálta egyedül eloltani a tüzet, azonban nem sikerült megfékeznie a lángokat. "Fél perc alatt minden lángolt körülöttem, az életemért szaladtam. A hátam mögött elszabadult a pokol, az alagút néhány percen belül egy kemencére emlékeztetett" - mondta később Gilbert Degraves.

A tűz átterjedt más tűzveszélyes anyagokat szállító kamionokra is, az alagutat pedig sűrű füst lepte el. A kialakult káoszban 40 jármű a föld alatt ragadt. A közeli Chamonix-ból induló tűzoltók maguk is csapdába estek az alagútban, ezért a mentőosztagok csak öt órával a lángok keletkezése után tudták kimenekíteni az embereket. A tüzet azonban nem tudták ilyen gyorsan kezelni, és két napig is eltartott, amíg teljesen eloltották a lángokat. A balesetben 39-en vesztették életüket.

Az ügyben nyomozás indult, összesen 16 feltételezett felelős állt bíróság elé 2005-ben. Végül egyedül az alagút biztonsági főnöke kapott féléves letöltendő börtönbüntetést, a többi vádlott, köztük az alagutat üzemeltető francia vállalat elnöke, valamint a belga kamiont vezető sofőr felfüggesztett börtönbüntetéssel vagy pénzbüntetéssel megúszta, olvasható a BBC-n. A bíróság értékelése szerint több tényező együttesen okozta a katasztrófát.

Az alagút olyan súlyosan megrongálódott, hogy három évre teljesen lezárták, és csak 2002. márciusában nyitották meg újra a forgalom előtt. Ezalatt számos biztonsági szigorítást bevezettek, és a korábban már létező megelőző lépések betartását is keményebben felügyelték.

Az alagút falában 300 méterenként összesen 36 menekülőfülkét alakítottak ki, amelyeket a korábban is létező néhány hasonló helységnél sokkal biztonságosabbra terveztek. Megsokszorozták a füstérzékelők számát, valamint a szellőztetőrendszer teljesítményét is növelték.

Az alagút közepén létrehoztak egy orvosi szobával felszerelt biztonsági állomást, ahol tűzoltók állnak készenlétben. Nagyon szigorú sebességkorlátozást és a követési távolságot szabályozó intézkedéseket is bevezettek, a veszélyes rakományt vagy környezetszennyező anyagokat szállító járműveket pedig kitiltották az alagútból.