1984: Elhunyt Johnny Weissmüller, a legendás Tarzan

2011.01.20. 09:03

Az, hogy a világon minden valamire való híres ember magyar, de legalábbis magyar származású, épp olyan szerves része össznépi önképünknek, mint az, hogy hetedhét országból csodájára járnak szakácsművészetünknek – rántotthúsos-paprikáskrumplis Michelin-csillagokban tündököl a magyar konyha –, hogy a nemzet testén szörnyű sebet ejtő trianoni trauma óta mi vagyunk az egyetlenek, akik ennenmagukkal határosak, és hogy bár zsigerileg magunkban hordozzuk a zsenialitást, kiteljesedni csak az anyahon kebléből kivetve, egy új hazában tudunk.

000 ARP1710643

A huszonhét éve, 1984. január 20-án elhunyt Johnny Weissmüller, aki ha nem is az első, de a legismertebb Tarzanként vonult be a filmtörténetbe, mint a dzsungel egy szál ágyékkötővel és Csita majommal ellátott ura, több szempontból is ennek a csodás közhelyparádénak a bizonyítéka. Magyar származású volt, sikeres lett, de egy új hazában, és ráadásul a későbbi trianoni határokon túl született.

Mindebből semmit nem tudhatott meg az a magyat újságolvasó, aki fellapozta az 1984. január 22-i Népszabadságot. A lap arról ugyan beszámolt egy rövidhírben, hogy – idézve a felcímet és a címet – Tarzan nincs többé; Meghalt Johnny Weissmüller. A cikkben azonban szó sincs a magyar szálakról: megírják, hogy Szombatra virradó éjszaka a mexikói Acapulcóban 80 éves korában elhunyt Johnny Weissmüller, az ötszörös gyorsúszó olimpiai bajnok, aki később színészként is, mint Tarzan óriási sikereket ért el, majd nemsoká jön a rövid életrajz, ami azonban így kezdődik: Johnny Weissmüller a pennsylvaniai Windberben született". Mondhatnánk, hogy hát igen, így működött a nemzetietlen pártsajtó az átkos komenizusban – sőt, még ígyebbül, döbbenünk meg, hogy a Magyar Nemzetben sem írják meg a valóságot, sőt, konkrétan semmit nem írnak Weissmüller haláláról –, holott nem erről van szó. Hanem arról, hogy a derék Johnny, amikor már nagyon nagy ember volt, elkezdte átírogatni az életajzait. Előbb müncheninek, majd chicagóinak, pennsylvaniainak mondta magát, de a Velvet egy korábbi cikke szerint mondott olyat is, hogy Ferenc József császár egyik tengerészének fia..

Hogy egyébként mennyire is volt magyar? Annyira, amennyire magyar származású lehet egy Temesvár-közeli, magyarok és németek lakta községben (Szabadfaluban) született kisfiú, akinek az apját Weissmüller Péternek, anyját Kersch Elisabethnek hívták, és akit otthon mindenki Hansinak szólít. Mindegy, ami tény: mára határon túlivá lett magyar nyelvterületen született 1904-ben – Szabadfalu ma már Temesvár egyik külső kerülete –, de szülőfalvából biztosan nem emlékezhetett semmire: csak hat hónapos volt a kis Hansi, amikor Johnnyvá változott.

A családfő ugyanis megelégelte a csekély perspektívát kínáló temesvári téglagyári munkát, és kitántorgott Amerikába, másfélmilliomodmagával, ha hinni lehet József Attilának, akinek apja, a szappanfőző szakmunkás úgyszintén ezt tette. A Weissmüller-család Chicagóban telepedett le, ahol már számos szabadfalvi élt, és ahonnan a kis Johnny fényes karrierje elindult.

A gyerekkorában sokat betegeskedő, légzési problémákkal küszködő vézna kisfiú – a téglagyári környezet nemigen tesz jót a fejlődő szervezetnek –, orvosai javaslatára kezdett el úszni. 190 centis, 95 kilós óriássá nőtt, és kiváló adottságai hamar kiderültek. Húsz évesen a párizsi olimpián három aranyérmet szerzett úszásban, valamint tagja volt a harmadik helyen végzett amerikai vízilabdacsapatnak; négy évvel később további két aranyat úszott össze. Ő volt az első ember, aki egy percen belül úszta a száz métert gyorson – 18 éves volt ekkor –, összesen hatvanhétszer írt át világcsúcsot, és egy, a kulturpart.hu által felidézett történet szerint 400 méter gyorson volt olyan előfutam, ahol lábtempóval szórakozta be magát a célba – persze első helyen.

Hogy mégsem csak világklasszis úszóként maradt meg emlékezetünkben, azt részben Edgar Rice Burroughs-nak köszönheti. Ez a chicagói születésű regényíró volt az, aki 1912-ben megteremtette egy könyvében Tarzan karakterét. Az egy főnemesi családban született, de egy tragédia miatt a dzsungelben, emberszabású majmok között felnőtt vadember – más néven majomember – igazi sikertörténet lett. Burroughs 1940-ig huszonöt Tarzan-kötetet adott ki, és hat évvel az első regény után elkészült az első, és még ugyanabban az évben a második mozis adaptáció is.

Ezek, valamint az 1929-ig leforgatott következő hat még némafilm volt, és ezekben még nem is szerepelt Weissmüller. Neki az 1928-as olimpián megszerzett két aranya után egy évvel, miután egy 500 dolláros reklámszerződést vállalt, fel kellett hagyni az amatőr versenysporttal, ekkor filmezni kezdett. Pontosabban csak kezdett volna, első filmjéből ugyanis épp azt a jelenetet vágták ki, amiben ő szerepelt – a cenzorokat zavarta, hogy egyetlen fügefalevéllel takart Ádámként.

Három évvel később, miután az 1932-es első Tarzan-hangosfilmre több mint száz jelentkezőből őt választották ki, már nem volt aggályos a fügefalevélnél alig többet takaró ágyékkötő. Így elkészülhetett a Tarzan, a majomember, amit 1948-ig még tizenegy követett az ő főszereplésével. Már az első filmben kiderült, hogy Weissmüllernek nemcsak a testfelépítése, hanem az orgánuma is tökéletesen illeszkedik a dzsungellakó vadember szerepéhez. Ki ne emlékezne erre a hangra?

Persze nemcsak a dzsungeljódli maradt emlékezetes Weissmüller Tarzan-alakításaiból. Egyfelől ott volt Csita majom, akinek a karaktere az első filmtől létezett – a kezdeti regényekben viszont még nem, csak a filmes siker hatására írta bele a későbbiekbe Burroughs –, de csak a másodiktól játszotta az az 1932-ben született csimpánz, akit valóban Csitának hívtak. Ő aztán még a hatvanas években is szerepelt mozifilmben, és ott volt Weissmüller temetésén is.

A másik állandó partnere a szépséges hősnő, Jane volt, akit a Weissmüllernél hat évvel fiatalabb Maureen O'Sullivan alakított összesen hat Tarzan-filmben (szerepelhetett volna többen is, de állítólag félt, hogy beskatulyázzák ebbe a szerepbe; végül 1987-ig forgatott, játszott többek között a Hannah és nővéreiben). Akinek nem Weissmüller furcsa torokhangja maradt meg a sorozatból, az talán leginkább erre a párbeszédre emlékezhet.

Weissmüller életében 1948-ban záródott le a Tarzan-korszak – az ötvenes és hatvanas években Lex Barker, majd Gordon Scott főszereplésével készült összesen tizenegy rész, de 2005-ig további több mint húsz mozifilm, rajzfilm és filmsorozat készült, 1984-ben például Christopher Lambert főszereplésével –, de a filmezéssel nem hagyott fel. A nálunk nem igazán ismert Jungle Jim képregényből készült 12 részes filmsorozatban játszott 1948 és 1954 között, ezt már csak néhány kisebb szerep követte, az utolsó 1976-ban.

Nyolc évvel később, már nagy szegénységben, magányosan halt meg. Sikereinek tetőfokán szórta a pénzt, ötször házasodott, hírbe hozták Greta Garbóval is. A hetvenes években folyamatosan romlott az egészségi állapota; miután 1974-ben eltörte a csípőjét és mindkét lábát, már sosem gyógyult meg teljesen, ráadásul a kórházban derült ki, hogy az életét végigsportoló Tarzannak súlyos keringési és szívbetegsége is van. 1977-től élt a mexikói Acapulcóban, a nyolcvanas évek elején egyszer elterjedt róla, hogy halálos beteg.

Az 1984 januárjában bekövetkezett halálára teljesen elszegényedett rossz üzleti döntései és fényűző életmódja miatt; utolsó éveiben segédmunkákat végzett. A halála után még egyszer viszont felidézték a régi dicsőséget: amikor a koporsóját a mélybe engedték, magnóról háromszor felhangzott legendás kiáltása.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport