1997: Elhunyt Teng Hsziao-ping, aki kínai pólóba öltöztette a világot
2011.02.19. 11:43 - - hj -
"Teng Hsziao-ping, a kínai reform és nyitás politikájának atyja tegnap, 92 éves korában elhunyt Pekingben. A nagy tekintélyű vezető, aki 1994 februárja óta nem jelent meg a nyilvánosság előtt, a Pekingben kiadott közlemény szerint előrehaladott Parkinson-kórban és tüdőfertőzésben szenvedett, s az ezekből adódó komplikációk okozták halálát" – így kezdődik a Népszabadság.1997. február 20-i számának a lakonikusan Meghalt Teng Hsziao-ping címet viselő cikke, amelyből az is kiderült, hogy a temetésének intézésére 459 tagú bizottságot hoztak létre Pekingben.
Az elhunyt Tengre aznap még egy cikkel, a Teng Hsziao-ping, a kínai reformok atyja címet viselő életrajzzal emlékezett a lap, míg másnap Dunai Péter tollából közöltek egy nagyobb portrét Teng Hsziao-ping, az ember, aki rizst adott címmel, amelyben a huszadik század tíz legjelentősebb személyisége egyikének nevezték őt.
És az is volt. Az általa elindított gazdasági és az általa fékezett politikai reformok eredményeként lett mára Kína a világ vezető gazdasági hatalma, a világgazdaság minden szempontból legjelentősebb szereplője, a világ legnagyobb exportőra és az amerikai állampapírok legnagyobb vásárlója. Úgy, hogy közben maradt a demokratizálódás minden csíráját elfojtó, szocialistának nevezett politikai rendszere.
A piaci szocializmusnak – másképpen szocialista vagy kapitalizmus nélküli piacgazdaságnak is nevezik – a kialakulása Teng Hsziao-ping legnagyobb érdeme. A politikai rendszer megcsontosodása, amit az 1989-es Tienanmen téri diáktüntetés véres leverése szimbolizált, Teng Hsziao-ping legnagyobb bűne. (Halálakor persze ez utóbbival érthető módon elenyésző mértékben foglalkoztak, a már említett Dunai Péter-portréban ennyi szól erről: "Tenget súlyos felelősség terheli a Tienanmen téren történtek miatt. Tűzzel-vassal megvédte a párthatalmat".)
Az 1904-ben Szecsuán tartomány egy kis falvában született Teng életében és politikai karrierjében is kalandos pályát járt be. A kínaiak többségétől eltérően nagyon fiatal eljutott Európába: 1920-ban Marseille-ben dolgozhatott és tanult. Franciaországi tartózkodása idején ismerkedett meg a kommunista eszmékkel, lenini tanításokkal, húszévesen a párt tagja lett. 1926-ban Moszkvában tanult, három évvel később már vezetőként vett részt a Kuomintang elleni első felkelésben, ami elbukott. A harmincas években részt vett a hosszú menetelésben, a kommunista Kína Kuomintang elleni utolsó nagy harcát is ő vívta meg, 1949-ben, éppen Szecsuánban.
A kommunista pártban karrierje az ötvenes és a hetvenes évek között széles skálán mozgott a főtitkári poszttól a száműzetésig, három nagy tisztogatást is túlélt – nemcsak szimbolikusan, politikai értelemben, hanem szó szerint is. A negyvenes évek végétől Mao bizalmasa volt – így lehetett már 1954-ben pártfőtitkár –, a kulturális forradalom idején kegyvesztett lett, 1967-ben házi őrizetbe is került. Hat évvel később Mao újra bizalmat adott neki, miniszterelnök-helyettes, majd a párt alelnöke és a hadsereg vezérkari főnöke lett. Később szembekerült a keményvonalas négyek bandájával, így ismét száműzték, majd ismét rehabilitálták.
Ekkor, már Mao halála után, újbóli – és utolsó – hatalomra kerülését követően hirdette meg, Maóra hivatkozó, de annak nézeteivel szöges ellentétben álló reformprogramját. Az irányváltás egyfelől politikai, másfelől gazdasági volt. A bezárkózás és a konfliktusok Mao által vallott politikájával szemben Teng a nyitás és a megegyezéskeresés embere volt. Ezt érzékelteti a már említett Dunai Péter-féle portréból az alábbi részlet:
A világpolitikára és a világgazdaságra persze ennél is nagyobb hatással voltak az ugyanilyen szellemben született belpolitikai és gazdasági reformok. Hogy ismét a Népszabadság-cikket idézzük: Munkatársait, akiket elődje bezárt, szétküldte a világba. Kína negyedmillió diákja széledt szerte a Harvardtól a London School of Economicsig, az MIT-ig, Cambridge-ig, elárasztva a Nyugat legjobb felsőoktatási intézményeit. Tenget még az sem aggasztotta, hogy a diákok egy része kinn maradt. „Majd eljön az idő, amikor maguktól jönnek vissza, hazahozva a temérdek tapasztalatot, értékes tudást” – mondta.
Reformjának négy célja volt: a mezőgazdaság, a hadsereg, a tudomány és a technológia fejlesztések, valamint az ipar modernizálása. Noha a konkrét reformintézkedéseket rendre nem ő és nem országos szinten, hanem tartományi, városi vezetők kezdeményezték, a kedvező tapasztalatokat jelentő reformokat felkarolta. Az agráriumban a népi kommunák helyett a termelést ösztönző családi gazdálkodásokat alakítottak ki, a könnyűiparra és az exportra alapozták a gazdaság fejlesztését, az ipartelepítésben viszonylagos autonómiát adva a tartományoknak.
Teng idején fejlesztette tökélyre Kína azt az ötvenes évek végétől Japánban már alkalmazott gazdaságpolitikai elvet, hogy a Nyugat pénzén, a külkereskedelmi többlet felhajtásával – sok, olcsón előállított termék exportja és csak a legszükségesebbek importja – pörgetheti fel a gazdaságot. Ahogy a már többször idézett portréban olvasható: "Voltaképpen a Teng-politika öltöztette a világot kínai dzsekikbe, pamuttrikókba, ingekbe, sportcipőkbe".
A sikeres politikára legnagyobb árnyékot kétségkívül 1989 vetette: a Tienanmen téri diáktüntetés véres leverése – vidékről felvezényelt gépesített katonai alakulat egyes becslések szerint több ezer tüntető élete árán verték le a demokratizálódást sürgető megmozdulást – azt jelezte, hogy a korábbi reformer élete végére keménykalapos és keménykezű konzervatív lett, aki egy cseppet sem enged a liberalizációs törekvéseknek. Teng ebben az évben hivatalosan be is jelentette, hogy lemond minden vezető tisztségéről, majd 1992-ben formálisan vissza is vonult a politikától, ám Kína-elemzők szerint a háttérből élete végéig ő irányította a kínai politikát.
Kommentek
2011.02.19 11:57:47Theodoro
szegeny, biztos jo ember vot
2011.02.19 11:59:33Alapvető élelmiszer
Érdekelne, mi alapján dönti el az Index? Ezt lehet kommentelni, de pl. az afrikai gyarmatok felszabadulását és anarchiába fulladását már nem. (l. Lumumba halála)
2011.02.19 12:15:53Murderface
Naná, hogy jó ember volt, Mao Ce-tung-hoz, a világ "legtermelékenyebb" tömeggyilkosához képest még Hitler is jó ember lett volna, ha ő követte volna a kormányzásban :P
2011.02.19 12:34:00Szarazinda
Kétszer is megpróbálták leírni a Kuomintang nevét. Különböző módon, de egyszer sem helyesen. Ez azért teljesítmény.
2011.02.19 12:34:22pénzállaházhoz
Szimpatikus ember, persze én szélsőbalos vagyok!
Aki nem az meg szarjon sünt!
2011.02.19 12:47:14Gerry.
Igen, vicces, hogy a hivatalos propaganda Mao-t allitja a szent es serthetetlen kozeppontba, aki, bar erdemei vitathatatlanok a nepkoztarsasag letrohazasaban (na most, hogy ez hany millio emberelelet kovetelt, meg hogyan is zajlott, az tobb, mijt vitathato, de nezzuk kozponti kommenista szemszogbol a dolgot, ugyhogy elevulhetetlen erdemei vannak es punktum), de gazasagi teren egy idiota csodtomeg volt, s gyakorlatilag politikai es kulturalis teren is erosen arrafele tendalf. Hihetetlen es elkepeszto ba,faszgasagokat engedett meg Mao, sot, ment bele, s nemhiaba tartott ott Kina a halala utan, ahol. Jo nagy szarban.
Ezzel szemben valoban Hsziao-Ping volt a zseni, aki palyara allitotta Kinat, es gazasagi teren maximalisan kikuszobote a Mao-i hibakat, s uj loketet adott, uj koncepciokkal.
S a vicces az, hogy alapvetoen a kinai nep nemigen tori magat a hon ahitott demokracia fele. Legalabbis a tobbsegi hanok nem. Mondjuk a feltorekvo varosi retegeket meg is ertem: ha egvan mindened, es megvan a lehetoseged is, hogy mindened meglegyen, ki nem szarja le a demokraciat, meghogy negyevente egyszer szavazhatsz? ugy tunik szinte mindenki, es nem allitom, hogy szamos szinten nincs ebben igazuk...
2011.02.19 12:50:48snorbi
"Érdekelne, mi alapján dönti el az Index? Ezt lehet kommentelni"
Ezt már én is kérdeztem párszor a kommentekben, de sosem jött válasz. Reméljük most az egyszer ránéz a kommentekre egy kedves illetékes!
2011.02.19 13:20:34phaszfej
Teng is csak egy bábú volt. Kis nyomi, akit bármire rá lehetett venni. Ezért lett ő a főgenyó. Mit irányított ő? A péniszéből kitörő húgysugarat maximum.
2011.02.19 13:27:09phaszfej
Gorbacsev fején az a szar, lenin golyófejű, a pártfőtitkárok torzszülöttek, mákosi ratyi, kadar, csupa hányadék ember.
2011.02.19 13:34:17Martian
phaszfej: máshol sem jobb a felhozatal, ha pl. az üveges tekintetű, alkoholista Bush fiúra, vagy a Berlusconira, a szexista médiaduce-re gondolunk...
2011.02.19 13:37:18haaszj
Alapvető élelmiszer, snorbi:
Nem tudom, mi az általános gyakorlat. A Tegnapi Újságnál nagyon egyszerű: a default az, hogy nincs kommentelési lehetőség, aztán az a szerző, aki szeretné, hogy legyen (vagy egyszerűen csak nem felejti el), az átállítja, és ott lehet kommentelni, aki meg nem, annál nem.
2011.02.19 13:58:49Fatman
Kínában, a Tienanmen téren, valóban elakadt a rendszerváltásnak az a folyamata, amit mi itt, Magyarországon átéltünk. Azóta eltelt húsz év, és sikerült eljutnunk odáig, hogy egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy mi csináltuk jól!
2011.02.19 14:39:50paja51
Valami baj van kérem.Mert vagy nem jó a születésének éve , vagy nem 92-éves korában halálozott el.
2011.02.19 16:02:44guzuke
A kommentelőknek valami hiányzik vagy csak nem tudják miről van szó.
2011.02.19 16:51:50Csokis
@paja51: Ha 1904-ben született, akkor miért ne lehetne, hogy 1997 februárban még csak 92 betöltött éve volt? Vagy az mondják, hogy 92 éves korában, vagy azt, hogy életének 93. évében elhunyt... Nem ugyanaz, de ugyanazt jelenti.
2011.02.19 18:05:28Yumurdzsak
"Tenget súlyos felelősség terheli a Tienanmen téren történtek miatt. Tűzzel-vassal megvédte a párthatalmat"
mér mit kellett volna csinálnia? gumicukrokat kellett volna szórni a tüntetőknek? azért mert kijön egy térre 100 ezer juppi be kell csinálni a gatyába? hát nem volt egy antalljózsi az biztos
2011.02.19 19:52:14salamander
Na azért a Tienanmen téri események kapcsán érdekes lenne egy Wikileaks szivárogtatás...
Ki mit csinált - milyen szerepe volt abban ami történt - az amerikaiaknak vagy másoknak.
Aha, Teng Hsziao Ping lesz az, aki a hidegháborút megnyeri. Azzal, hogy a szovjetunió összeomlott a csatlósokat - minket is - az amerikaiak gyarmattá változtattak még nem dőlt el a szembenállás kérdése. A harc továbbra is fennmaradt, csak más gazdasági formában - nem fegyverkezésben - fejeződik ki.
Hát azt nem tudni, Kína milyen világ ura lesz.
2011.02.19 21:33:26Mikrobi
Teng épp olyan csodálatos ember volt Kínának, mint nekünk Kádár apánk.
2011.02.19 21:40:32Kara kán
Nem tudtok ti semmit.
Teng Csu En-láj tanítványa volt, az ő művét folytatta.
2011.02.19 21:45:34hokibajnok
az igazi halt meg,vagy csak egy másolat?
2011.02.19 21:46:59hokibajnok
ahhoz képest,hogy kínai sokáig bírta
2011.02.20 06:12:07balazskint
Kína a világ vezető gazdasági hatalma, a világgazdaság minden szempontból legjelentősebb szereplője
Ez nagyon nem igaz. Az USA GDP-je még most is több mint duplája a kínainak.
2011.02.20 06:32:16fotelagy
Ez is olyan volt mintva többibdiktátor: reggel felkelt, elvégezte a szükségét, reggeli, egész nap az országos ügyek, a napi tömegbelövetés, tárgyalás egy multival, vacsora, tv maci és a jól megérdemelt pihenés.
2011.02.20 08:19:59Esmeraldaa
A férjem szerint: Teng a magyar '68-ból vonta le azt a következtetést, hogy "Virágozzék száz virág"
Mintha csak Hruscsovnak lett volna esze és tekintélye Sztálin után végigcsinálni a dolgokat. Kádártól eltérően Teng-nek pedig volt önbizalma. Mérnöki módon terveznek, azaz hosszú távra, és megvan az eredménye. Amúgy a kínaiakat a hetvenes-nyolcvanas években a román tapasztalatok is élénken érdekelték.
Más. Átment gazdasági harcba a szembenállás: _egyelőre_ Kína komolyan fegyverkezik, komoly űrprogramja van, és nem mindenben occópóló-színvonalon dolgozik. Fel kéne kötni a gatyánkat, ha nem akarunk underdog-ok lenni.
2011.02.20 22:41:57Fatman
88-89-ben (de talán még a 90-es választások után is párszor) minden hónapban, vagy inkább negyed-évente járt Budapesten valamilyen kínai delegáció, és mindig lenyilatkozták, hogy "a magyar tapasztalatok modellértékűek", azt már csak otthon tették hozzá, hogy mi voltunk az intő példa!
A kínai vezetők helyesen jártak el, hagyták, hogy inkább mások rohanjanak a vesztükbe, ők inkább vártak, és maradtak a járt úton.
A K-Európai rendszerváltás legfőbb tapasztalata (szerintem) az volt, hogy elég egy baj egyszerre, és ha elnapolják (elfelejtik) a politikai reformot, és a gazdaságra koncentrálnak, mindenki sokkal jobban jár! A politikai reformok hiánya idővel persze problémákat okozhat, de ne feledjük, hogy a történelem során sok ország jól elvolt korlátozott szabadságjogokkal (lásd nyugat-Európa a XIX. században).
Kínára vicces módon jelenleg éppen egy kommunista fordulat jelenti a legnagyobb veszélyt! Együtt van ugyanis a soktízmilliós "munkásosztály" a súlyos nyomor, a demokratikus jogok hiánya, és a tizensokórás munkaidő ugyanúgy, mint a XIX. századi nyugat-Európában, ahol és amikor a Marxizmus, és a kommunizmus eszméje megszületett! Ráadásul Kínában még tanítják is ezeket a dolgokat, hiszen a kapitalizmus legújabb fellegvára papíron még mindig kommunista ország! Vicces lenne, ha váratlanul kitörne Kínában egy kommunista forradalom!