1971: Több a patkány, mint az ember

Ma már természetes, hogy Budapesten viszonylag ritkán látunk patkányt. Nem volt ez mindig így. A hetvenes évek elejéig köztünk éltek, Budapesten 2,5-3 millió példány volt, a belső kerületekben különösen elszaporodtak.

A patkányok hatalmas pusztítást végeztek, egy-egy állat évente 12 kilogramm élelmiszert zabált föl (az egész populáció egy év alatt 2500 tonnát), óriási károkat okoztak az épületekben, a közművekben, a közgyűjteményekben. Ezt a kárt több százmillió forintra becsülték évente; az 1971-72-es mentesítés 182 millió forintba került, ami akkoriban horribilis összegnek számított. Fel is tette a kérdést a mentesítés megkezdése előtti hetekben a Budapest című folyóirat hasábjain Gács Ferenc, a Fővárosi Köjál igazgató főorvosa:

„Indokolt-e ilyen nagy anyagi ráfordítás a rágcsálók elpusztítására, a főváros egyéb, mindenki által ismert gondjai közepette? Hiszen 182 millió forintból bölcsődéket, óvodákat, lakásokat lehetne építeni, közműveket fejleszteni; sok más, égetően fontos feladat megoldására lehetne e pénzt fordítani. Megtérülnek-e a fővárosnak a befektetett milliók?”

A válasz egyértelműen igen, még úgyis, hogy a patkánymentes állapot fenntartása évi 10-15 millió forint volt. (Manapság évi 150-200 millióból lehet fenntartani.)

És akkor még nem szóltunk arról, hogy a patkányok harmincféle fertőző betegséget terjesztettek, köztük a pestist, Magyarországon pedig a salmonellozisért és a leptospirozisért feleltek, valamint számos ételmérgezés okozói voltak.

Ha már itt tartunk, nézzük meg, milyen patkányokkal volt dolguk a budapestieknek. (És van most is, csak már nem olyan nagy számban, ezt majd látni fogjuk.) Az Európában honos patkányok közül a nagyobbik, a vándorpatkány (Rattus norvegicus) élt a fővárosban.

Kifejletten a 20-25 centiméteres testnagyságot is eléri, farkának hossza még egyszer ennyi, fülei rövidek. A nőstények 18-21 napi vemhesség után 6-16 kölyköt hoznak világra. A szabadban élők 30-35 centiméter mélyen a föld alatt építik ki fészkeiket, az épületekben élők pincékben, lomok között vackolnak be. (Az Élet és Tudomány borzongva számol be olyan esetről, hogy az újonnan átadott kelenföldi lakótelep egy ötödik emeleti panellakásának ágyában találtak egy szunyókáló patkányt.)

Az ivadékok 15 nap után nyitják ki a szemüket, még egy hétig szopnak. Születésük után három hónappal érik el az ivarérett kort. Egy nőstény háromszor ellik. Átlagosan másfél évig élnek.

A patkányok elterjedésének az volt az oka, hogy nem létezett központi irtás, azt az egyes ingatlanok tulajdonosai, bérlői végezték, nem túl nagy lelkesedéssel. 1954-től tavasszal és ősszel a Köjál folytatott kis hatékonyságú kampányokat, de a patkányok száma nem akart csökkenni, muszáj volt egységes rendszert kitalálni.

A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága 1970-ben pályázatot írt ki a főváros teljes patkánymentesítésére, amit a Bábolnai Állami Gazdaság nyert meg. (A mentesség fenntartását azóta is ez a cég, illetve a jogutód Bábolna Környezetbiológiai Kft. végzi.) 1971-ben a budai oldal és a Duna-szigetek, 1972-ben a pesti oldal volt soron.

A patkányirtást 112 ember végezte 20 autóval. Gyakorlatilag házról házra, csatornáról csatornára jártak, tették ki a patkányirtószert, szedték össze a tetemeket.

A munka sikerrel zárult. 1972 végére a lapok büszkén jelentették, hogy Budapest patkánymentes, és ezt plakátok is hirdették fővárosszerte. Ez azt jelentette, hogy ezer budapesti objektumban átlagosan egy patkány élt, azaz egész Budapesten 140 patkány volt. A helyzet azóta sem romlott, a legrosszabb évek egyikében, 2004-ben a becslések szerint csak 189 patkány élt a fővárosban.

Mindez nem jelenti azt, hogy az ország más részein ne okoztak volna gondot a patkányok. Salgótarjánban például 1990-ben valóságos invázió indult meg a nyugati városrészben, miután a Tarján patak lefedésével a bűzös mederből a lakótelepre menekültek a rágcsálók. 1998-ben Dobozon volt patkányjárás, mivel nem végezték el a kötelező megelőző irtást.

Ezek azonban elszigetelt esetek, a nemzetközi példák között tallózva akár büszkék is lehetünk: Prágában például 1997-ben azután kezdtek nagy patkányirtásba, hogy a populáció száma elérte a 7 milliót. Genovában a 2001-es G8-csúcstalálkozó előtt fogtak pánikszerűen irtásba, miután vándorpatkányok lepték el a Palazzo Ducale környékét.

A hetvenes évek eleji patkányirtás igazi magyar sikertörténet. Nem véletlen, hogy 1973. április 9. és 11. között Budapesten rendezték a nemzetközi deratizációs szimpóziumot, azaz a patkánymentesítési kongresszust.

Végül nézzünk meg egy kevésbé sikeres patkányirtási módszert. 1943-ban menyétekkel próbálkoztak, íme: