Tegnapi újság

Forrott a világpolitika, hogy Virág elvtársat hívjuk segítségül, „a nemzetközi helyzet fokozódott” 1959 májusában, a genfi csúcsértekezlet idején (abban az évben, amikor utoljára lett bajnok a Csepel azóta már megszűnt, majd újjáélesztett csapata). A lapok több oldalon keresztül számoltak be a leszerelési tárgyalások eseményeiről, de a hazai politikai események középpontjában is a svájci város állt.

„Szerda délután elhallgattak a szegecselő kalapácsok a Gheorghiu Dej Hajógyárban, kialudtak a hegesztőlángok, s még napvilágnál kiürült a sójatér. De annál népesebb volt a virágágyaktól tarka gyárudvar… A Duna-parti szélbe cserzett arcok merültek föl fiatal asszonyok és lányok szigetei mellett… Munkásgyűlést tartottak, hogy a genfi konferencia első napjaiban letegyék a tárgyalóasztalra az egyszerű emberek millióinak, a tárgyaló felek legnagyobb partnerének jogos kívánságát és kemény követelését: Békét akarunk” – írta a Népszava május 14-i száma.

A világpolitika forgatagában szinte eltűnt az a hír a lapokból, amely a 122 éves magyar gőzhajógyártás végét jelentette. Csak a Hétfői Hírek május 18-i száma adott hírt arról, hogy „jelentős eseményhez érkezett a nagy múltú magyar hajógyártás. Az Óbudai Hajógyárból útjára bocsátották az utolsó magyar gyártmányú, 400 lóerős gőzhajót”, hogy ennek mi volt a neve, az viszont sajnos ebből a cikkből sem derült ki.

„Ment a bomba – érkezett a nyugodt hangú üzenet a Vickers Valiant XD 818-as bombázó 45 ezer láb magasan repülő pilótáitól. Ezután harminc másodpercük volt arra, hogy hat mérföldre távolodjanak, mielőtt a nyolcezer láb magasan bekövetkező detonáció vakító fényessége megvilágítja a Csendes-óceán egét, jelezve, hogy Nagy-Britannia nukleáris nagyhatalom lett.”

Az Air Pictorial nevű angol szaklap 1982. májusi száma így emlékezett meg 1957. május 15-ről, amikor Nagy-Britannia helyi idő szerint 10 óra 36 perckor végrehajtotta első légköri hidrogénbomba-robbantását a ma Kiribati államhoz tartozó Malden-sziget mellett. A Horog hadművelet, amely során az első brit hidrogénbomba felrobbant, alig hat évvel azután ért révbe, hogy a Vickers Valiant prototípusa először repült.

Egy papnak öltözött férfi késsel támadott rá II. János Pál pápára a fatimai szűz sírjánál Portugáliában, a biztonsági emberek azonban elkapták, mielőtt megsebesíthette volna a pápát. Az egymillió hívő jelenlétében tartott ceremónia a közjáték után folytatódott, mivel a pápa a támadásban nem sérült meg. A rendőrség nem nyilatkozott arról, hogy a tömeg észlelt-e bármit is a merényletkísérletből.

1960 elején a USS Triton, az amerikai haditengerészet egyik legmodernebb tengeralattjárója új világrekordot állított fel, amikor 60 nap alatt megkerülte felmerülés nélkül a Földet. A két atomreaktorral felszerelt Triton útja ugyanakkor nemcsak a presztízs szempontjából volt fontos az Egyesült Államoknak, a tengeralattjáró 188 fős legénysége ugyanis az út során különböző vizsgálatokat is végzett.

"Pártunkban tisztség betöltésére bárki is csak érdemei és hatékony munka alapján jogosult. Helytelen, ha valaki pusztán múltbéli érdemek alapján, kegyeletből vagy megszokottság miatt marad időn túl egy tisztségben, és beidegzett sablonokkal, a politikai munka mesterségbeli rutinjával próbál úgymond >>vezetni<<. Én magam semmiképpen nem akarok ilyen helyzetbe jutni. A rám bízott felelős munkát a jó ügy szolgálatának szándékával vállaltam, szeretném azt tisztességesen befejezni és másnak átadni" - írta 1972. május 10-én, pár héttel hatvanadik születésnapja előtt az MSZMP PB-nek Kádár János. A párt főtitkára, Magyarország egyszemélyi vezetője komolyan gondolta nyugdíjazási kérelmét, de lemondására végül mégsem került sor. A miértre keresett választ négy évvel korábban kell kezdeni.

1990-ben győzelem napi hír volt, hogy a somogy megyei Tabról kivonuló szovjet alakulat ötmillió forintot kér a tanácstól azért, hogy ne rombolják le a hátrahagyott laktanya területén lévő ABC-t.

A boltban addig csak kevés helyi vásárolhatott, jóval olcsóbban, mint a tabi közértben. Volt ugyanis bejárata a laktanyához vezető, szigorúan ellenőrzött útról is, de elsősorban azt a kétezer sorkatonát, tiszthelyettest, tisztet és azoknak családtagjait szolgálta ki, akik a laktanyában éltek.

Az oroszok egy önellátó, zárt kisvárost működtettek a 63 hektáros területen. A sorkatonák párórás kimenőkre nem ugorhattak ki, bár a helyiek emlékeznek arra, hogy borospincéket azért néha felkerestek, nem feltétlenül a tulajdonos kíséretében. Mindenük volt, még disznótelepük is - az állatokat az egyik lakótelepi ház földszintjén dolgozták fel -, egyedül a kenyeret rendelték meg a tabi pékségben. A sorkatonáknak a szögletes, kilós barnát. Nem azért, mert annyira ragaszkodtak az otthoni ízekhez, hiszen a tiszteknek fehér kenyeret süttettek.

Megnyílt a Cora bevásárlóközpont Törökbálinton. A hipermarket 13 ezer négyzetméterén százezerféle terméket kínálnak. A létesítmény hétmilliárd forintba került – egy fotóval és ezzel a képaláírással adott hírt a gazdasági hírekre akkoriban egyébként rendkívül fogékony Magyar Hírlap a francia üzletlánc magyarországi megjelenéséről. Holott a Cora magyarországi fellépése igen impozánsra sikeredett: az ország akkor legnagyobb áruházát avatták fel.

Átadták a Suzuki autógyárat. Magyarország biztos befektetési lehetőség – adja hírül a Magyar Hírlap 1993. május 8-i számának címlapján megjelent cikk címe és felcíme. Az esztergomi autógyárat Suzuki Osamu, a japán cég elnöke és Antall József miniszterelnök avatta fel. Utóbbi ekkor már rutinos autógyári szalagátvágó volt, bő egy évvel korábban a General Motors szentgotthárdi gyárában ünnepelte a második világháború utáni, szériagyártásban elkészült első magyar személyautót, egy Opel Kadettet Astrát.

"Bár a határainktól nem messze háború dúl, tekintsék biztos befektetési lehetőségnek Magyarországot" – szólította fel Antall József az ünnepségen megjelent japán üzletembereket a Magyar Hírlap cikke szerint. Ezzel csengtek össze Kádár Béla külgazdasági miniszter szavai is, aki az ünnepi hangulatba a szemrehányásként is értelmezhető adattal rondított bele, miszerint a működőtőke-beáramlásból – amely akkor 4,7 milliárd dollárra rúgott – a japánok addig csak 2 százalékkal vették ki a részüket, de az is főleg a Suzukinak köszönhető. Holott „gazdasági erejéhez képest jelentősebb is lehetne a japán részvétel” – pirongatta a japánokat a miniszter.

Már a tizenkilencedik században felmerült, hogy Angliát és Franciaországot alagúttal kellene összekötni, és a francia Aimé Thomé de Gamond az 1830-as években el is végezte a Calais és Dover között húzódó alagúttal kapcsolatos geológiai és hidrográfiai vizsgálatokat. Hosszú évtizedekig nem történt semmi, majd 1881-ben mindkét irányból kiástak egy-egy, nagyjából másfél kilométer hosszú alagutat. Egy évvel később azonban a britek nemzetbiztonsági aggályaik miatt kiszálltak a projektből.

A brit és a francia kormány 1955-ben ismét elindította a projektet, elvégezték a szükséges geológiai vizsgálatokat, és 1974-ben belevágtak az építkezésbe, de a britek 1975-ben ismét kiszálltak. A brit kormány nem akarta finanszírozni az építkezést, ugyanakkor nem ellenezték, hogy magántőke bevonásával megépülhessen az alagút. 1981-ben Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Francois Mitterand francia államfő egy munkacsoportot bízott meg a privát pénzből megvalósított projekt beindításával, és 1985 áprilisában formálisan is meghívták az érdeklődő cégeket.


Brit részről két bank és öt építőipari cég, francia oldalról három bank és öt építőcég csatlakozott a Channel Tunnel Group/France–Manche (CTG/F–M) néven bejegyzett alagútépítő csoporthoz. A befektetők eredetileg úgy gondolták, hogy 2600 millió font fedezi a költségeiket, de végül - 1985-ös áron számolva - 4650 millió fontba került az építkezés. 2007-es árfolyamon, az inflációt is figyelembe véve mindez 10153 millió brit fonttal egyenlő.

Az építkezést 1988-ban kezdték, és volt olyan időszak, amikor tizenötezer munkás dolgozott az alagútnál. 1990 október 30-án már egy öt centiméter átmérőjű lyuk kötötte össze a szervízalagút francia és brit szakaszát. 1990 december 1-én áttörték a két országot elválasztó vékony falat, és négy évvel később, 1994 május 6-án II. Erzsébet királynő és Francois Mitterand hivatalosan is megnyitotta az alagutat.


Az 51,5 kilométeres Csatorna-alagút a világ leghosszabb tenger alatti vasúti alagútja,  amelyen 35 perc alatt el lehet jutni egyik országból a másikba. Angliában Folkestone, Franciaoszágban Coquelles mellett van bejárata. A vonatokon háromféle szerelvény van, amelyek autókat, buszokat vagy kamionokat szállítanak.

1980. április 30-án hat fegyveres férfi elfoglalta az iráni nagykövetséget Londonban, és 26 embert túszul ejtettek. Az iráni nagykövetség hat napig tartó ostroma végig a nyilvánosság előtt játszódott, mivel a tévécsatornák a helyszínről folyamatosan közvetítették az eseményeket. A nézők azt is élőben láthatták, amikor a brit különleges erők, az SAS kommandósai május 5-én a néhány kritika ellenére sikeresnek ítélt Nimród fedőnevű akcióban megrohamozták az épületet, és alig negyedóra alatt véget vetettek a túszdrámának. A hatékonyan végrehajtott akció megalapozta az alakulat hírnevét a világban működő különleges erők között.

A rendszerváltás óta több politikust is ért súlyos baleset. A teljesség igény nélkül néhány eset: az SZDSZ-es Deák Sándor a havas úton megcsúszott, busznak ütközött és meghalt (1990). A Boross Péter belügyminisztert szállító Mercedes árokba fordult, Boross könnyebben megsérült (1993). Gál Zoltán könnyebb sérülést szenvedett, a kíséretében lévő rendőrmotoros és két kormányőr meghalt, amikor egy őt kísérő motoros frontálisan ütközött egy Trabanttal (1995). Csurka István villanypóznának ütközött, és csonttörést szenvedett (1997). A fideszes Buza Attila lesodródott az útról és meghalt (2000). Nógrádi László autója belerohant egy Trabantba, aminek vezetője és utasa meghalt, a közlekedési miniszter csonttöréseket szenvedett.(2000) A szocialista Toller László autóját az árokba szorították, a sofőr meghalt, a képviselő azóta is kómában van (2006).

Mégis Horn Gyula 1994-es balesete az, amelyik a mai napig találgatásokra ad okot.

Ezen a napon lehetett utoljára befizetni Magyarországon a schillingért vehető, és a nyereményeket schillingben kifizető Austria Lottóra. Az Osztrák Lottériák Társaság és az OTP Bank ötven-ötven százalékos tulajdonában álló Lottó Unió Kft., amely 1989-ben kapott 2000-ig érvényes koncessziót a játékszervezésre, a jogszabályi környezet megváltozásával indokolta a döntését.

A szerencsejáték-törvényt ugyanis úgy módosították 1995 végén, hogy csökkent a költség címén levonható összeg aránya, ugyanakkor nőtt a nyereségalapra fordítandóé. Ráadásul 1996 márciusában a Szerencsejáték Felügyelet (SZF) úgy döntött, hogy nem lehet közös osztrák-magyar nyereményalapot képezni, a magyarországi bevételből képzett nyereményalapnak mindenképpen az ország határain belül kell maradnia. Sőt, a felügyelet azt is előírta, hogy ha viszont a magyarországi nyeremények összege meghaladja a nyereményalapét, akkor azt ausztriai forrásból ki kell pótolni.

A brit Konzervatív Párt megnyeri az általános választásokat, amivel Margaret Thatcher kerül a miniszterelnöki székbe. Nagy-Britanniában ő az első nő, akit kormányfővé választanak. A toryk az 1979-es választásokon 339 mandátumot, a Munkáspárt 269-et, a liberálisok 11-et, az északír pártok 12-t, a nacionalisták pedig 4 képviselői helyet szereznek a parlamentben.

 

 

Szinte nem múlt el hét 1988 tavaszán úgy, hogy a lapokban ne jelentek volna meg nagyobb gazdasági bűncselekményekről vagy azok következményeiről szóló hírek. A Technoszer kisszövetkezet engedély nélkül alkalmazta dolgozóit ausztriai és nyugat-németországi építkezéseken, majd milliós adósságot maga után hagyva eltűnt. A Sirály Kisszövetkezetet vezető Tóth Ferenc és Tóth István ellen kétmilliós sikkasztás miatt indult eljárás, a Kanizsa Bútorgyár két volt vezetőjét csempészet és devizázás miatt ítélték el, három debreceni KISZ-vezetőt korrupcióval vádoltak.

Ebben a sorban szinte fel sem tűnt volna az Innoszolg-ügy, amit azonban a történet két – bár igazából egy – rendőrségi alkalmazott szereplője mégis emlékezetessé tett. Az eset súlyára jellemző, hogy arról a rendőrségnek is közleményt kellett kiadnia – ez volt a Kádár-korszakban az első nyilvánosságra került, ilyen magas rangú főrendőrt ért botrány –, míg a kor viszonyaira az, hogy a Népszabadságban ez a közlemény volt maga a hír, amit nyomban – mindenféle tipográfiai elválasztás nélkül – követett az azt megmagyarázó, háromszor akkora terjedelmű újságcikk Szabó László tollából.

Az első példányai 1957-ben készültek, az utolsók 1991-ben. A 34 év alatt több mint hárommillió darab talált belőlük gazdára, ebből 38 ezer már négyütemű volt. A Trabant gyártása 1991. április 30-án ért véget, ekkor gördült le az utolsó autó a zwickaui gyártósorról, ám az NDK szimbólumává vált kisautó túlélte saját halálát. Az utolsó 444 új Trabantot ugyanis egy török importőr csődje miatt majd csak négy évvel később, 1995-ben dobják piacra. Azok az autók jó pénzért kerültek gyűjtők kezébe, bár korábban a Trabant a szocialista tömb egyik legolcsóbb autója volt.

Egyetlen nap 14 órás nyitvatartása alatt 10 ezer, vagyis óránként 714, vagyis percenként több mint tíz magyar jutott hozzá a világ legnagyobb hamburgergyárának első magyar McBurgereihez 1988. április 29-én, amikor Budapesten, a Régiposta utcában megnyílt az első magyar McDonald's. A belvárosban évtizedek óta nem látott, korábban a banánhiány idején megszokott, száz méteres sorok kígyóztak az amerikás magyar étterem bejárata előtt (és nemcsak a nyitás napján, hanem az azt követőkön is).

Másnap a Minisztertanács – vagyis a kormány – lapja, a Magyar Hírlap is a címlapon, fényképes hírrel számolt be az étterem megnyitásáról. Igaz, a lapban azt emelték ki, hogy "az első magyar McDonald’s éttermet Marjai József miniszterelnök-helyettes és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyitotta meg".

Április 28-án, szombaton felavatták a Skála-Metrót a mai Nyugati téren. A bevásárló centrum nyolc évig épült, átadása három évet csúszott. 

„Nincs ok bizalmatlanságra Magyarországgal szemben” – a Népszabadság tudósítása szerint így nyugtatta a Budapesten tanácskozó nyugati pénzügyi szakembereket Antall József, az MDF elnöke egy 1990. április 28-i konferencián. A G7, a hét legfejlettebb ország számára ajánlásokat készülő szakértői bizottság budapesti ülésén Antall József azt mondta: a leendő koalíció és ellenzéke egyetért abban, hogy az országnak pénzügyi stabilitásra van szüksége. Antall úgy fogalmazott: a leendő kormánykoalíció „eltökélte, hogy fenntartja az ország fizetőképességét, betartja a nemzetközi megállapodásokat, az adósságtörlesztési kötelezettségeket”.

Tizenhét éve ilyenkor érett már a Független Kisgazdapárt szakadása. A párt kádereinek egy része a minisztériumokba és más kormányhivatalokba vetette be magát, visszaemlékezések szerint azóta sem terjengett olyan kellemes hagyma és zsírszalonna illat a földművelésügyi minisztérium Kossuth téri palotájában. (Na jó, legfeljebb 1998 és 2002 között.)

A hivatalokból kiszorultak, valamint az Antall József kormányával elégedetlenek Torgyán József, a párt főügyésze, menesztett frakcióvezető körül gyülekeztek, és a hatalom átvételére, a koalícióból való kilépésre készültek.

A Varsói Szerződés tagállamainak vezetői Ronald Reagan csillagháborús fenyegetőzésének árnyékában összeültek a varsói Krakowskie Przedmiescieben, abban a XVII. századi palotában, ahol harminc évvel korábban megalapították a katonai szervezetüket.

 

A villámértekezleten mindössze két cikkelyt fogadtak el, ebből az egyik volt érdemi.

A sajtó már napok óta ijesztgette a közvéleményt a harag napjával, végül kinevette a rendezvényt. 

A performanszt a koalícióból már kilépett Torgyán József szervezte Budapestre (a Hősök teréről vonultak a Kossuth térre), mivel a hatalom szerinte érzéketlen az ország bajai iránt, és a párt ezzel a tömegdemonstrációval akart véget vetni a nemzetrontó politikának. Azt mondta:

"Ha három fizetett vonat helyett kétszázat indítanánk, az is kevés lenne."

A rendezvényt beharangozó sajtótájékoztatón Torgyán pontosított: nem a harag, hanem a lehetőségek napját tartják meg 1992. április 25-én. Lehetőséget akart adni a kormánynak, hogy teljesítse a nép akaratát, és esélyt adjon az embereknek a népszuverenitás elvének érvényesítésére. Egyfajta mederbe terelt forradalom, de ezt csak mi mondjuk.

A harag - pardon, lehetőségek - napja előtt minden oldal támadta Torgyánt, aki ekkor már az FKGP elnöke volt. Támadta a baloldali sajtó az olcsó populizmusa, az emberek megtévesztése miatt, támadta a kormány a rend megzavarásáért, és támadta még maga Csurka István is, aki ekkor még koalíciópárti volt, csak a következő évben lép ki az MDF-ből és alakítja meg a MIÉP-et:

"A régi nómenklatúra röhög a markába. A stabilitás fellazul, a magyar társadalom átalakítása és minden eddigi fáradozás kárba vész, a társadalom visszasüllyed az irányíthatatlanságba."

A Népszabadságban Miklós Gábor írt jegyzetet a tüntetésről. Érdemes kétszer elolvasni, egyszer úgy, mintha 1992-ben járnánk, egyszer meg a 2008-as állapotokra vonatkoztatva:

"A mai állapotok olyanok, hogy a kormányzat csak szűkebb hívei elégedetlenségére képes odafigyelni, arra, amikor azt követelik tőle: tegye, amit eddig cselekedett, csak még következetesebben. Most felvonulhat nagyon sok ember, aki jól, rosszul megfogalmazva, akár félrevezetve is, ám valamiféle változást követel. Lehet erre csak úgy nagyvonalúan legyinteni?"

A tüntetésen a felfokozott várakozások ellenére nem történt az égvilágon semmi. A legfontosabb kérdés, valamint közröhej tárgya az lett, hogy mennyien voltak a harag/lehetőségek napján. Torgyán szerint 200-250 ezren, a rendőrség szerint 12-14 ezren. A Népszabadság tudósítója nem hagyta ki a ziccert:

"Mindez [a rendőrség becslése] nem zavarta a pártelnököt abban, hogy kijelentse: azt az újságírót, aki az ő véleményétől eltérő adatot közöl, büntetőjogi felelősségre kell vonni. A Népszabadságnak pedig Torgyán azt mondta: az a rendőr, aki ilyet mond, nyilván napszúrást kapott a téren, vagy pedig eddig még nem tudott leszokni a hazudozásról."

Torgyán a tüntetésen, a korábbi rossz tapasztalatok miatt, személyesen vállalt felelősséget azért, hogy dolgozhassanak az újságírók. A Fekete Doboz egyik munkatársát ennek ellenére inzultálta az egyik rendező, mire a pártelnök leváltotta és a pártból is kizárta a magáról megfeledkezett párttársát - mindezt a Hősök tere és a Kossuth tér között.

A Kossuth téren Torgyán megismételte korábbi követeléseit a kormány lemondásáról, a valóságos rendszerváltásról, az új alkotmányról, az új választójogi törvényről, satöbbi.

Torgyánnak a különutas politika bejött. 1994-ben - a kormánnyal tartó Egyesült Kisgazdapárttal ellentétben - bejutott a parlamentbe, 1998-ban pedig harmadik legnagyobb pártként hatalomra segítette a Fideszt és koalícióra lépett vele. Ezzel elérte lehetőségei csúcsát, sorozatos botrányok után 2002-ben végleg kiesett a parlamentből. Torgyán a politikától visszavonult, néha bejelenti visszatérését, de aztán mégsem jön.

Az Edwin Hubble csillagászról elnevezett űrteleszkópot 1990 április 24-én bocsátották fel az űrbe. Pályája 28 fokos szögben dől az egyenlítőhöz képest, és 612 kilométeres magasságban kering. Amikor alig négy hét múlva az első képei megérkeztek a Földre, a csillagászok rendkívül csalódottan fogadták az életlen felvételeket. Hamarosan kiderült, hogy a 2,4 méter átmérőjű főtükör csiszolásánál nem sikerült figyelembe venni a gravitáció illetve a súlytalanság hatását. A tükör nem volt tökéletesen parabolikus, a szélein dudorok jelentkeztek. A látáshiba miatt a másfél milliárd dolláros berendezés teljesen használhatatlan lett volna, ha az űrsiklók menetrendjébe nem terveznek be már jó előre szervizutakat.

Az emberiség szemének is nevezett Hubble 1993 decemberében korrigáló lencsét szereltek, amely a beeső fényt úgy torzította, hogy helyére kerüljön a görbe tükör gyújtópontja.

A második látogatás 1997-ben volt, ekkor többek között egy infravörös tartományban működő műszert szereltek fel a 13,1 méter hosszú és 4,3 méter átmérőjű, 12 tonnás monstrumra. Hamarosan ismét el kellett látgatni az űrtávcsőhöz, ugyanis hat giroszkópjából négy tönkrement, és emiatt lehetetlenné vált a tudományos mérések elvégzése. 1999 decemberében lecserélték a meghibásodott giroszkópokat. A Hubble-t 2002 februárjában megfiatalították, lecserélték a napelemeit és új kamerát szereltek rá, amelynek látómezeje kétszer, érzékenysége pedig ötször nagyobb a korábbinál. Emellett megszerelték az infravörös tartományban dolgozó műszert, amely 1999 óta használhatatlan volt.

A Hubble sok olyan eseményt fényképezett le, melyek segíthetik megérteni az univerzum keletkezését, és megbecsülni annak korát. Az egyik első tudományos eredménye az Abell 2218 nevű galaxishalmazról készített felvétel, amelyen először láthatta emberi szem tisztán, amint egy hatalmas tömeg gravitációs ereje eltéríti a fényt. A Hubble több mint 25 ezer objektumot vizsgált, melyekről sok százezer mérési adatot és képet készített. A Hubble képei alapján több ezer tudományos publikáció készült, és rengeteg a feldolgozásra váró adat.

Összesen 275 részvényügyletet kötöttek a Budapesti Értéktőzsdén az 1991. április 24-ét megelőző héten. Az azonnali kötések árfolyamértéke 168,3 millió forint, a határidősöké 11,4 millió forint volt. A mai BÉT-en néhány perc alatt, akár egyetlen tranzakcióval megtermelt kötésérték is tökéletesen érzékelteti: nagyon kezdetleges állapotban volt még akkor a magyar börze.

"A televízió tegnap esti egyik műsorszámában Szepesi György beszélgetett Sarlós Istvánnal, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága elnökével, aki bejelentette, hogy lebontják a Nemzeti Színházat” – írja az Esti Hírlap 1964-es februári 14-i száma az előző esti tévés bejelentésről.  Pontosabban egy évvel később, 1965 április 23-án robbantják majd azt a színházat, ahol az ország vezető társulata 56 évig játszott. Az első színház 1837-ben az Astoriánál épült, de 71 éves működés után tűzveszélyesnek nyilvánították, lebontották, így 1908-ban onnan költözött át „ideiglenesen” a társulat a mostani Blaha Lujza téren álló díszesebb és nagyobb Népszínházba, hogy ott ragadjanak fél évszázadra egészen a metró építéséig. (A második épületet végül az első világháború kitörése miatt nem húzták fel.) Az 1964-es februári bejelentéskor a lapok egyébként ezt az utasítást kapták: "Nem gyászolni. Nem írni, minél kevesebb hírt adni."

 

"Mint mondotta, az épület útjában áll a városrendezési tervek megvalósításának - folytatta az Esti Hírlap. - Már beszámoltunk arról, hogy a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződésénél többszintes utat építenek majd. Részben ennek, részben a Metró itteni állomásának megépítése teszi szükségessé az épület eltávolítását. A Nemzeti Színház társulata előreláthatólag a régi Magyar Színház épületében játszik Új palotájának felépítéséig.” Amire aztán még egészen 2002-ig várhattak. Ezt az 1965-ben lebontott szecessziós eklektikus épületet egyébként 1875-ben építették dalszínháznak. „Díszes épület, a színpadtér óriási, a nézőtér esténként 500-zal több nézőt tudott befogadni, mint a régi Nemzeti Színház” – írja többek között a wikipédia. A színház előtti tér 1920-ban kapta a Blaha Lujza nevet. Az épület állapota egyébként már a 2. világháború után gondot okozott "Budapest Székesfőváros polgámesterének", aki levelet írt a miniszternek, hogy fedezzék végre a háborús károkat. Nem tették.

„Április 22-én nagy napra ébredt a város. Büszkeség töltötte el az embereket, hogy Tiszaszederkény a nagy forradalmár: Lenin nevét vette fel. Felemelő érzés volt a névadó díszünnepségen részt venni. És tudni azt, hogy fiatal szocialista városunk beírta nevét a történelembe.”

Így köszöntötte Leninváros dolgozóit 1970. április 24-i számában a Borsodi Vegyész, a Borsod megyei vegyipari üzemek dolgozóinak hetilapja.

Bár az eseményről az országos sajtó is megemlékezett, a hangulat és a részletgazdagság miatt továbbra is a helyi lap 'A lenini eszmék élnek, győzedelmeskednek' című beszámolójára támaszkodnék ebben a talált tárgy típusú tegnapi cikkben.

A naponta hárommillió példányban eladott brit bulvárlap, a The Sun az ország egyik legnagyobb városában a mai napig nem fogy: az újság alaptalanul illette súlyos vádakkal a liverpooli szurkolókat a futballtörténet egyik legszörnyűbb tragédiája után.