Máté, Mirella
10 °C
13 °C

Soha az életben nem derül ki

2008.01.25. 10:32
Civil szervezetek és kutatóműhelyek több mint egy éve intenzíven bírálják az új államtitok-törvény tervezetét, mondván hogy az elképesztően széles körben tenné lehetővé a közérdekű információk titkosítását. Földes Ádám, a Társaság a Szabadságjogokért információszabadság programjának vezetője, és Molnár Péter, a CEU Médiakutató Központjának szólásszabadságjog kutatója elérték, hogy a törvényt előkészítő Miniszterelnöki Hivatal nyilvánosan vitassa meg a tervezetet, amelynek legújabb változatát törvényjavaslatként tavaly decemberben fogadta el a kormány.
Fotók: Barakonyi Szabolcs

Hol tart most a titoktörvény tervezete, erősíti majd az új törvény az információszabadságot, vagy éppen ellenkezőleg?

Földes Ádám: A hatályos törvényt 1995-ben, rohamtempóban fogadták el, mert a pártállami titokszabályozást az Alkotmánybíróság teljesen megsemmisítette, és ha a parlament nem fogadta volna el az új törvényt, minden államtitok felszabadul. Összekalapáltak valamit, ami nem lett túl jó, de a minimum demokratikus standardoknak megfelelt.

Ehhez képest amit most, tizenhárom év után összeraktak, a nyár végén még messze alatta maradt a hatályos törvény színvonalának, nemzetközi összehasonlításban is nagyon gyenge volt, és a magyar alkotmánynak sem felelt meg. Év végére viszont már egy jóval színvonalasabb változatot készítettek. Remélem, hogy innen már nem lépnek vissza.

Molnár Péter: A titoktörvény az információszabadsággal nagyon szorosan összefüggő törvény. 1992-ben, amikor a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény megszületett, akkor annak a közérdekű adatok nyilvánosságáról, azaz az információ szabadságáról szóló fejezete világviszonylatban is korszerűre sikerült. Ebben még a rendszerváltás szelleme tükröződött: a sajtószabadság, az állam átláthatósága, a közérdekű adatok megismerhetősége olyan értékek voltak, melyeket ez a szabályozás erősen támogatott.

Ezt tovább erősítette a 2005-ös törvénymódosítás, és az elektronikus információszabadság-törvény megszületése. Ehhez képest a titoktörvény tervezete még mindig nagy visszalépéseket is tartalmaz. A titkosítás bírósági felülvizsgálatánál például nem a titoktörvényt igazítaná az információszabadság-törvényhez, hanem fordítva, és a titkosítás felülvizsgálatának kezdeményezése kapcsán a tervezet az információszabadság-törvény szóhasználatával szemben nem az igény, hanem a kérelem szót használja.

A közérdekű adatok nyilvánosságáról, és az elektronikus információszabadságról szóló magyar törvényeket áttörésként ünnepelték a civil szervezetek.

MP: Az információszabadság szabályozásában világszerte gyakran hivatkoznak a magyar példára, és világtendencia az információszabadság erősödése: 1992 óta az országok versengve fogadják el az információszabadság-törvényeket, és 2006-ban az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság az első olyan nemzetközi bírósági döntést is meghozta egy chilei környezetvédelmi ügyben, amelyben emberi jognak tekintik az információszabadságot. Ebben a kontextusban Magyarországnak egy útja van, hogy erősítse a korábban példaértékűnek számító törvényét.

Ehhez képest a titoktörvény tervezete ellen a TASZ tíz pontos listával tiltakozott.

FÁ: December elején az illetékes miniszter, Szilvásy György bejelentette, hogy a kormány elfogadott egy szövegtervezetet a titoktörvényről, és ötpárti egyeztetésre terjeszti elő. Erre reagáltunk azzal, hogy összeszedtük, hogy az utolsó általunk ismert szöveg alapján milyen súlyos hiányosságai vannak a tervezetnek, amit a kormány megint a nyilvánosság mellőzésével fogadott el.

Tiltakozásunk után két héttel a MeH Nemzetbiztonsági Irodája megküldte a decemberi szövegváltozatot és kiderült, hogy a korábban tett észrevételeink közül jó néhányat komolyan vettek, és így az új változat fényében listánk felére fogyott.

Balra Földes, jobbra Molnár

MP: Még tavaly júniusban tartottunk a CEU-n a tervezetről egy konferenciát, amelyet Földes Ádámmal közösen szerveztünk a CEU Médiakutató Központja, illetve a TASZ részéről. A rendezvény végén felvetettem, hogy a MeH viszonozza a meghívást, amit meg is tettek. Kikötöttük, hogy az egyeztetés, amelyre végül három alkalommal került sor, nyilvános legyen, és abban bárki résztvehessen.

Az információszabadsággal foglalkozó különböző szervezetek és kutatóműhelyek javaslataiból több is bekerült a tervezetbe, de egy részük csak B változatként. A B változatot tudomásom szerint a kormánypártok közül egyelőre az SZDSZ támogatja, de a közvélemény figyelme által kísérendő ötpárti tárgyalásokon remélhetően mindegyik párt támogatását elnyeri. Ez kell ahhoz, hogy a sajtószabadság magyarországi hagyományához méltó nyilvánosság garantálja a közhivatalok közérdekű működését.

Milyen konkrét problémáik vannak a kormány által elfogadott törvénytervezettel?

MP: Olyan kérdésekről van szó többek között, hogy ne gyengüljön, és ne is maradjon változatlan, hanem erősödjön az ombudsmani és bírósági kontroll az adatok titkosíthatósága felett, hogy ne legyenek büntethetőek újságírók, illetve más civilek titoksértésért, és hogy a titokgazdák büntethetőségére vonatkozóan is alkalmazzuk az Európa Tanács 2002-es, információszabadságról szóló ajánlásában szereplő formulát a nyilvánossághoz fűződő közérdek elsőbbségéről.

Ha túlnyomó közérdek fűződik egy minősített adat nyilvánosságához, akkor még az egyébként a titok védelmére köteles hivatalnok is hozhassa nyilvánosságra a közérdekű adatot. A lényeg tehát az, hogy a főszabály a nyilvánosság legyen, a titkosítas pedig a szűkre szabott kivétel. A tét többek között a sajtó szabad működése és a korrupció visszaszorítása. Ha ez nem ér meg széleskörű nyilvános vitát, akkor miről szóljon a közbeszélgetés?

A TASZ feketelistája szerint a tervezet nem biztosít hatékony bírói kontrollt az indokolatlan titkosításokkal szemben. Ez mit jelent?

FÁ: Amikor valaki közérdekű adatot igényel, alkotmányos jogát gyakorolja. Mindenkinek joga van arra, hogy megismerje, hogy az állam mennyire hatékony, hogyan költi a közpénzeket, hogyan gyakorolja a közhatalmat. Egy jogállamban biztosítani kell, hogy ha gyakorlom az alapvető jogomat, és azt valahogyan, például titkosítással korlátozzák, akkor jogorvoslatot kaphassak. Ez általában valamilyen bírói fórumon szokott végződni. A nyári változatból ez lényegében hiányzott, de az új szövegben már benne van és ez egy igen pozitív fejlemény.

A TASZ korábban többször is bírósághoz fordult ilyen adatokért.

FÁ: Közérdekű adatokért rengetegszer fordult bírósághoz a TASZ: szép pert nyertünk a Hankookkal kötött szerződés ügyében, vagy az ÁPV Rt. erőműprivatizációs szerződésének ügyében is, ezeknél üzleti titkokról volt szó. Sikerült jogerősen pert nyernünk a Nemzetbiztonsági Hivatallal szemben is, amely a megszűnt minősítésű államtitkokról sem akart semmilyen részletet nyilvánosságra hozni.

Közérdekű adat, hogy az állam hogyan költi a pénzünket, hogyan gyakorolja a hatalmat, de ha ezt államtitokká minősítik, a bíróság lehet csak az igazi garanciája annak, hogy az alaptalanul elzárt információk nyilvánosságot kaphassanak.

MP: Az Óvás Egyesület is élt ezzel a lehetőséggel. A hetedik kerületi önkormányzattól nem kaptunk meg bizonyos adatokat, amelyeknek a nagy részét a bíróság viszont megítélte nekünk. A bírói hatalmi ág vezetői részéről mégis ódzkodás mutatkozik abban a tekintetben, hogy ilyen kérdésekben a bíróság ügydöntő szerepe erősödjön, pedig jogállamban senki nem lehet a maga bírója, az államtitkok ügyében sem, tehát nem lehet a végrehajtó hatalom kezében a végső döntés arról, hogy mi titkosítható és mi nem.