A bukási spirál jelei

A népszavazás eredményessége a kapmányon és a politikia napirend szerkezetén múlik, nagyon valószínű, hogy az MSZP határozottan törekszik majd arra, hogy a napirendet más, ne a népszavazással kapcsolatos ügyek uralják februárban, mondta az Indexnek Török Gábor politikai elemző, a Vision Consulting vezetője. A parlamenti szezonkezdet, az évértékelők, az egészségügyi reformról való szavazás mind alkalmas eszközök arra, hogy a szocialisták csökkentsék a népszavazásra irányuló figyelmet, márpedig nekik ez az érdekük.

A kettős politikai napirend azt jelenti, hogy míg az SZDSZ és a Fidesz arra törekszik majd, hogy minden politikai ügy a népszavazásról szóljon, addig az MSZP és az MDF ennek ellenkezőjén dolgoznak. „Mindennek következtében a pártok elbeszélhetnek egymás mellett februárban, ami csökkenti a népszavazás eredményességének valószínűségét” – mondta Török Gábor.

Üzenet a kormánynak

A népszavazásnak nincs semmilyen közjogi hatása a kormány összetételére vagy a parlamenti többség szerkezetére. „Nincs olyan népszavazási eredmény, ami után a kormánynak le kellene mondania, vagy akár csak a legkisebb személyi vagy szerkezeti változásokat is végre kellene hajtania. A népszavazás így nem érinti a kormányzati stabilitás kérdését, és nem ad lehetőséget az ellenzéknek, hogy előrehozott választásokon vegye át a hatalmat.”

A Fidesz retorikájában eddig is, ezután is szerepet kap, hogy a kormánynak üzenni lehet a népszavazással, és hogy a kormány „elkergethető”. Az ellenzéknek az az érdeke, hogy az az értelmezés alakuljon ki, amely szerint a népszavazás a kormányról szól, így ha a kormány veszít a népszavazáson, nagyobb politikai nyomás nehezedhet rá, hogy változtasson politikáján. „Mindez azonban nem érinti a közjogi helyzetet: nincs olyan forgatókönyv, amelyben a Fidesznek eszközei lennének a kormányzati többség megváltoztatására.”

Szakpolitikai következménye a sikeres referendumnak mindenképpen van – szemben a közjogi következményekkel –, ez a következmény azonban rendkívül mérsékelt, és csak a kormánypolitika bizonyos részterületeit érinti. „A vizitdíj és a napidíj megszüntetése költségvetésileg és az egészségügyi változások egészét tekintve is marginális jelentőségű.” Török szerint a vizitdíj eltörlése nem okozna drámai változást az egészségügyben.

A tandíj eltörlése is elsősorban az egyetemeknek lenne kellemetlen. A kormánynak lehetősége lenne – a most is költségtérítést fizető hallgatók arányának növelésével, az államilag finanszírozottak arányának csökkentésével – a kvázi indirekt tandíj bevezetésére, hiszen a népszavazás csak az államilag finanszírozott hallgatók tandíjáról szól, márpedig az ő arányukat az állam határozza meg.

Gyurcsánynak a legkritikusabb

A népszavazás eredménye az MSZP, konkrétan Gyurcsány Ferenc számára lehet a legkritikusabb, a miniszterelnök a Fidesz sikertelensége esetén komolyan javíthat pozícióin, míg egy komoly vereség a most is instabil helyzetének megrendülésével járhat.

A vereséggel Gyurcsány kihívói arra a következtetésre juthatnak, hogy nem szabad tovább várni. Török Gábor szerint szerint kialakulhat olyan értelmezés, hogy „Gyurcsány olyan rossz helyzetbe taszítja az MSZP-t, ahonnan már nincs kiút, és ezért minden fenntartás ellenére érdemes támadást intézni ellene.”

De Gyurcsányt nem lenne olyan egyszerű leváltani, mint Medgyessyt. Ha például kongresszust hívna össze, ott “kiszámíthatatlan folyamatok indulhatnak el”, ráadásul a potenciális kihívók még mindig megosztottak, nem látni, hogy kivel képzelnék el a Gyurcsány utáni jövőt.

A status quo meghosszabítása

A Fidesz vereségének oka elsősorban mozgósítás kudarca lehet, és az MSZP-ben leginkább a status quo meghosszabítását jelentené. A miniszterelnök párton belüli népszerűsége nem változna érdemben, maradna az a domináns nézet, hogy vele nem lehet választást nyerni 2010-ben, de Gyurcsány időt nyerne.

Márpedig az idő egy ilyen helyzetben Gyurcsánynak dolgozna, hiszen a következő választásnak bizonyosan jobb gazdasági helyzetben vághatna neki, ráadásul úgy, hogy a megszorítások legkellemetlenebb elemei sokkal inkább lennének a ciklus korábbi részének történései. Vagyis a Fidesz veresége hosszú távon stabilizálhatná a kormányfő helyzetét.

A Fidesznek a győzelem az „elvárt” eredmény lenne, így ennek pozitív hatása csak közvetetten, a kormány további gyengülésében jelentkezne. Egy nagy győzelem visszaigazolás lehet Orbánnak, de nem erősítené meg különösebben, inkább csak stabilizálná a helyzetét.

Egy vereség – az eredménytelen népszavazás – különösen Orbán pozícióit kérdőjelezheti meg, ha nem is nyílt formában. „Ha a Fidesz egy számára kedvező »terepen« képtelen lenne legyőzni a népszerűsége mélypontján lévő szocialistákat, akkor alighanem többségivé válna az az értelmezés, amely szerint Orbánnal lehetetlen választást nyerni.”

De ezt a lehetséges gyengülést sem kell túldimenzionálni. Egyrészt, mint a legtöbb választási szituációban, Orbán most is gondoskodott arról, hogy legyenek olyan mentőövei, amelyekre ráfoghatja a vereséget. Ezek közül a legvilágosabb Tarlós István szerepe. A másik, hogy január végétől erőteljesen kommunikálják, hogy a kormány mekkora propagandát folytat. „A jelek szerint komoly eleme lesz a Fidesz retorikájának, hogy a kormány sokkal többől kampányol, ezt a »túlköltekezést« is lehet majd okolni egy esetleges vereségért.”

A népszavazás egyben a Fidesz jelenlegi politikájáról is dönthet: sikere legitimálná a demagógiát sem elutasító politizálást, míg egy vereség a kormányzati alternatívát akaró, mérsékeltebb erőknek kedvezhet. „Ha a népszavazáson a Fidesz komoly győzelmet arat, az megerősítheti, sőt bebetonozhatja a jelenlegi programot, amely a kormány rutinszerű támadásán és a korábbi, például a 2002-es választáson és a 2004-es népszavazáson inkább az MSZP által alkalmazott szociális demagógián nyugszik.”

Kis pártok

Az MDF tudatosan távol tartja magát a népszavazástól és a kampánytól, de így a másról szóló üzenetei sokkal nehezebben “jönnek majd át”, és „tartós napirendi hiányzást kisebb pártok nehezen viselnek”. Török Gábor úgy látja, hogy az aktív kampánynak köszönhetően – a kampányokban mindig erősödő – SZDSZ pozíciói javulni fognak, de itt elsősorban nem a jobb közvélemény-kutatási eredményekre kell gondolni. A választók azt érezhetik majd, hogy az az SZDSZ visszatalált önmagához, a liberálisok elsősorban azt remélhetik, hogy a Kóka elnöksége alatt kialakult kudarcérzet tompul.

A 2004-es és a mostani népszavazás fő különbsége a népszavazás jellegében, a felek erőviszonyában és a kampány intenzitásában látszik. „A négy évvel ezelőtt a népszavazás elsősorban szimbolikus aktus volt, a 2008-as materiális kérdésekről szól. Legutóbb volt a népszavazásnak egy általános kerete, most a szimbolikus elem csupán a kormány megbuktatásának lehetősége, maguk a kérdések materiális témákról szólnak.”

Megjósolhatatlan részvétel

Török Gábor úgy látja, hogy a népszavazás jellege és a felek erőviszonyai a 2004-eshez képest nagyobb, a kampány intenzitása kisebb részvételt valószínűsítenek. Ezek a hatások nagyjából kiegyenlítik egymást, vagyis nem mondható, hogy a népszavazáson határozottan nagyobb vagy kisebb részvételre lehetne számítani, sok múlik még a kampányokon.

„A Fidesznek a mérsékelt kampányhangulat a célszerű: egy olyan helyzet, amikor a politikai napirend a népszavazásról szól, ugyanakkor ez nem annyira pártpolitikai kontextusban és vitákban merül fel, hanem sokkal inkább a konkrét ügyekről való diskurzusokban.”

A legvalószínűbb, hogy a Fidesz fő üzenete nem a kormánybuktatásra, hanem a materiális érvekre épít majd, éppen azért, hogy a kormánypárti szavazókat ne tántorítsa el az igen szavazattól. Az MSZP pedig inkább nem fog markáns, a nem szavazás melletti érveket felvonultató kampánnyal előállni februárban, hanem hagyja, hogy az ilyen érvek részben az SZDSZ-től, részben a látszólag pártpolitika-semlegesebb kormányzati kommunikációtól érkezzenek.

Bukási spirál

Török Gábor arra is kitért, hogy januárban a korábban bukási spirálnak nevezett jelenség újabb tünetei jelentkeztek, amikor a miniszterelnök szűk környezetének két meghatározó figurája, Gál J. Zoltán és Szetey Gábor távozott a kormányból. Mindkettejük távozása tünete annak a problémának, amellyel a miniszterelnök szembesül: jelesül, hogy egyre inkább általános értelmezéssé válik, hogy a kormányfő helyzete instabil, és hogy a szocialisták aligha nyernek még egyszer választást.

A bukási spirál olyan jelenség, amiben a szereplők egyre inkább ténynek fogadják el a szocialisták rossz helyzetét és várható vereségét, és ennek hatására egyéni haszonmaximalizáló logikát követnek, ez negatívan hat vissza a szocialisták helyzetére, vagyis tovább erősíti a spirált. „A kormányfő bizalmi embereinek távozása e keretbe illeszkedik: azt sugallja, hogy a miniszterelnök közvetlen környezete is szkeptikus a kormányfő sikerét illetően” – mondta Török Gábor.