Mária
-6 °C
-2 °C

Mint templomban az ostyát, nyelvére helyezte

2004.01.27. 09:10
M. Giorgio Richárd és a cukorka, B. Miklós és a cionizmus világuralmi törekvései, F. Zoltán és zászlógyűjteménye, valamint a tanú, aki egymilliárd keresztény kiirtásától fél. Riportunk a zászlóégetők perének első, hétórás fordulójáról.
"Az összes újságíró bemegy, mi meg kint ragadunk" - ismeri fel valaki a helyzetet az előttem araszoló Satu ismeretségi köréből; többségük tetőtől talpig tarsolylemezben, turulmadaras, árpádsávos és nagymagyaroszágos szimbolikában. Az ő öltözete egyedibb. "Világ provokátorai egybesüljetek!" - áll rögtön a neve alatt az alkalomra dizájnolt farmeringen. Kedvencem talán az "aki tőlem jobbra áll, az leesik" mondat, egyszerű, általános iskolás fizikatankönyvek stílusát idéző magyarázó rajzzal.

A három vádlott
Odabenn tényleg aggasztó a helyzet a sok érdeklődő és a még több újságíró, riporter, operatőr és fotós miatt. A bíróság ugyanis egy körülbelül 35 ülőhelyes termet választott a tárgyalásra, Szűcs István Ádám bíró pedig, aki mindvégig megértő, mondhatni szeretetteljes viszonyt ápolt a sajtó munkatársaival - mobiltelefonjaikkal és sapkáikkal együtt - mindenkit kiküldött, akinek nem jutott ülőhely.

Miután a pulpitus előtt térdeplő és guggoló, ülőhellyel nem rendelkező, falat támasztó vagy földön üldögélő urak és hölgyek távoznak, az ügyésznő ismerteti a vádat: csoportosan elkövetett garázdaság.

M. Giorgio Richárd és a cukorka

"Igenis!" - vágta szinte össze bokáját a bíró szólítására M. Giorgio Richárd, elsőrendű vádlott.

"Nem szükséges ennyire katonásan" - mondja a bíró a fiatalembernek, aki, ha arra kerülne a sor, láthatóan könnyedén megformálná egy idősödő porosz katonatiszt alakját. Hajlandó válaszolni a kérdésekre, mivel "reflektálni" kíván az "ominózus" esetre, veti be mindjárt az elején két kedvenc kifejezését.

Korábban a Tilos rádiót Piros rádiónak hitte, meséli az előzményeket. Bizonyos decemberi "elhangzások" azonban felháborították, és úgy döntött, a demokrácia játékszabályai szerint kifejezi konzervatív-keresztény véleményét.

Visszafogott hangulatban érkezett a rendezvényre. Lovas István beszéde alatt például még úgy gondolta, nem akar "verbálisan véleményt nyilvánítani, amíg nem eszkalálódik a helyzet", bármit jelentsen is ez. A demonstráción azonban odament hozzá egy konszolidált kinézetű férfi egy nő társaságában, és uszodai ismeretségre hivatkozva elővett egy kulturált kinézetű, felirat néküli, csavaros tetejű cukorkásdobozt, és megkínálta egy kis, kerek, lapos, mentolos ízű cukorkával. Az állagára nem emlékszik. Nem rágta meg, hanem, "mint templomban az ostyát, nyelvére helyezte" és - szopogatta. Töltelék nem volt benne. Mellékízt nem tapasztalt.

Mivel nem volt stoppere ("Bocsánat a vicces válaszért!"), nem tudja, mennyi idő múlva jelentkezett a hatás. Kezdetben fájt a feje, ingerlékeny, stresszes, ideges lett. "Zúgott-búgott" a füle. Sokkal több "testalakot" látott. Az események utolsó fázisában pedig "feszes, koordinálatlan" mozgásokat hajtott végre.

Bírói kérdésre pontosít: "nem átlagemberhez méltó, Pinokkió-szerű mozgást végeztem", más megfogalmazásban "szisztematikus, nem reguláris, robotszerű" mozgást. Az egész olyannak tűnt neki, mintha valami "emberóceánban" lenne, megszámlálhatatlan tömegben, az őrület határán.

A zászlóégetés előtt még egyszer találkozott a rejtélyes férfival, aki azt mondta neki, hogy "fogd meg úszóbajnok", "most légy hazafi", és ő - mintha eddig csak "parancsra várt" volna - meg is fogta azt a valamit, amiről utólag tudta meg, hogy zászló volt.

A fényképeket és a filmfelvételeket elnézve azt kell gondolja, nem az ő igazi énje volt ott jelen, hanem egy bestiális valami.

"Kíván még valamit elmondani?" - próbálja egy órás mélyinterjú után befejezni a bíró.

"Patrióta hazafinak érzem magam, és mindig így fogok cselekedni Magyarország és az Európai Unió érdekében..." - kezdené szónoklatát a fiatalember, de nem tudja végigmondani, mert a bíró sokadszor szakítja félbe, hogy nem annyira politikai hitvallására kíváncsi, hanem a vád tárgyát alkotó konkrét eseménysorral összefüggő emlékeire.

De ez sem zavarta meg M. Giorgio Richárdot. Sőt, valamiért egy titokzatos bizalmi állásról kezd mesélni, ami a félreértések elkerülése végett nem nemzetbiztonsági, mert spionkodást azt nem vállalna.

Fotó: HA olvasónk felvétele: 2002.
"Ragadta már magával tömeggyűlés" - kérdi a bíró a vádlott tömegpszichózissal kapcsolatos fejtegetéseihez kapcsolódva.

Voltam már Fidesz-rendezvényen, válaszolja. Rövid, kulturált, gyújtó hangú beszédet mondott a tömegben a hatalmon lévő garnitúra eltávolításáról. De az is kiderül, 2003. február 13-án rendzavarásért figyelmeztetésben részesült a 2002. júliusi hídfoglalás alatti magatartása miatt.

B. Miklós és a cionizmus világuralmi törekvése

"Nem tettem semmi rosszat azzal, hogy kimentem, és a nemzeti oldal gondolkodását fel mertem vállalni. Nem tűrhetjük, hogy a keresztényeket ki akarják irtani" - magyarázza a tízperces szellőztetés után B. Miklós másodrendű vádlott, aki M. Giorgio Richárddal az izraeli zászló ráterítette a már lángoló Tilos-pólóra, melyet ő személyesen gyújtott meg.

Igazából nem is értette ezt az egészet, hiszen az egész világon rendszeresen égetnek zászlót. Magyarországon is égettek már a parlament előtt izraeli zászlót, és nem lett belőle semmi gond. Egyébként is a Tilos-rádiósok önmagukat izraelitának vallják, és a cionizmus támogatja őket pénzzel, márpedig ő a cionisták világuralmi törekvéseivel nem ért egyet.

"Honnan veszi ezt" - kérdi a bíró.

"Hát hallottam. De biztos így van. A nagyhatalmakat is ők tartják a kezükben" - hangzik a válasz.

Védője, Grespik úr ekkorra belefárad a bíró akadékoskodásába, mi tartozik a tárgyhoz, és mi nem, vagy hol ért véget a polgári körök demonstrációja, és hol kezdődik a per tárgya, úgyhogy felvilágosítja, igenis fontos a motívum, ezért kell beszélni a Tilos-rádióról.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

Paphos képekben

Ciprusi fotók, fantasztikus élmények. Nézd meg most!