Mint templomban az ostyát, nyelvére helyezte

B. Miklós a maga részéről megunta, hogy újszövetségi szellemben odatartsa a másik orcáját is, ezért visszanyúlt az ószövetségi szemet szemért elvhez. "Lovas István zéró-toleranciájához szerettem volna alkalmazkodni" - árulja el.

Ő úgy emlékszik, skandálás közben mocskos zsidókról nem volt szó, de "Palesztina, ria-ria, Medgyessy-kormány, arról volt szó".

A csavaros észjárású bíró persze mindenkitől megkérdezte, látott-e valami furcsát M. Giorgio Richárdon. B. Miklós nem látott. De egyébként is:

"Most látom, ki áll mellettem?" - próbálja rávezetni a bírót, milyen is egy tüntetésen.

"Azt kérem, ne legyen türelmetlenebb, mint én" - teszi helyre a bíró, aki néha mintha kizökkent volna sztoikus pszichiáteri nyugalmából.

F. Zoltán és zászlógyűjteménye

Miért éppen izraeli zászló?

A Délvidékről származó F. Zoltán családját - elmondása szerint - sok sérelem és megkülönböztetés érte, és amikor Magyarországra érkezett, úgy gondolta, hogy hazatér. De megdöbbent, hogy itt is hasonló sors várhat rá, mint Jugoszláviában. Azt tapasztalta abban a hat évben, mióta "bekapcsolódott a tüntetési folyamatokba", hogy itt kimennek az emberek az utcára felháborodni, aztán jól hazamennek. Ő valami olyasmit szeretett volna tenni, aminek lesz foganatja. Üzenni akart a Tilos mögött álló köröknek, hogy szóljanak rá a rádióra, ilyesmiket ne mondjanak.

"Miért éppen izraeli zászló?" - értetlenkedik a bíró.

F. Zoltán szerint lehetett volna amerikai is, van is otthon neki. De az izraelit hozta el fél liter oldószer kíséretében, amikor a demonstráció közben pár percre hazaugrott. Talán még jól jöhet.

Visszatérve füstöt látott, és arra gondolt, lehet, hogy izraeli zászló ég, hát ő is elővette. Nem mondta senkinek, hogy fogják meg, de valahogy elkerült a kezéből. Őt nem érdekelte, elég-e a zászló, az üzenet - érzése szerint - sínen volt. Nem is akart a címlapra kerülni, ezért nem időzött sokáig.

Grespik ügyvéd úr azonban hamarosan bebizonyította, ő talán még az újságíróknál is jobban bosszantja a bírót. Vágatott-e hajat az elmúlt időben a harmadrendű vádlott, hány karórája van, megtenné-e, hogy olyan testtartást vesz fel, amilyen ezen és ezen a képen látható - sorolja az ügyvéd, akiben felmerült, hogy - beismerés ide vagy oda - a fényképeken látható ember valahogy pufókabb, az ujjai tömzsibbek.

A tanúvallomások valóban nem tették egyértelművé, mikor és hol vette elő F. Zoltán a zászlót, azonnal tovább adta-e vagy sem. Sőt, a Hunyadi TV munkatársa abban sem volt biztos, azonos-e azzal a személlyel, akit ő saját felvételén látott előre furakodni, majd eltűnni. Két éve forgat tüntetéseken, de még sohasem látta, ezért gondolt provokációra.

Az ember, aki egymilliárd keresztény kiirtásától tart

Egy rádióriporter, vallomása szerint, kétszer is találkozott a tömegben M. Giorgio Richárddal, aki azt hitte, a mikrofon a hangosítás része, ezért mindkétszer magához ragadta, még a felvételek is megvannak. (Ő sem észlelt semmi furcsát az elsőrendű vádlotton, "beleillett a tömegbe".)

A legvidámabb pillanatokat a védelem másik tanúja okozta. Az úr, aki részt vett a tüntetésen, a pólóégetéssel még egyetértett volna, a zászlóégetési készülődéssel viszont már nem. Mert annak "nem itt van a helye", magyarázta, hanem mondjuk az izraeli nagykövetség előtt.

("Giorgio, meg kell mérni a vérnyomásodat" - csapódik fel hirtelen az ajtó a tárgyalás ötödik órájának vége felé. A beáramló oxigéntől feltámad az emberiesség a bíróban, és rövid szünetet rendel el. De az oxigénmámornak talán borzasztóbb hatása van a szervezetre, mint a drognak. Én például a szünet végén azt láttam, hogy bejön M. Giorgio Richárd, egyik orrlyukából kétcentis hetyke papírzsebkendő-csücsök kandikál, az operatőrök derűsen filmezgetik, az ügyésznő pedig jó étvágyat kíván a majszoló harmadrendű vádlottnak.)

Szóval "elégett az az ominózus rongydarab" - veszi fel a fonalat a közjáték után a tanú, aki vallomása legnagyobb részében azt bizonygatta, ő bizony az előzmények és a részeg Tilos-rádiós műsorvezető kijelentése után tényleg félni kezdett, hogy veszélyben az élete.

"Önben reálisan felmerült 1 milliárd keresztény kiirtásának veszélye?" - próbálja saját túlzásával szembesíteni a bíró. Igen - hangzik a válasz.

De ezután már a bíró sem akarta elhinni, amit hall. A tanú véleménye szerint ugyanis inkább a Tilos rádiót, a stúdiót, az épületet kellett volna felgyújtani.

"Egy makettre gondol, ugye?" - segít neki a bíró.

Téged megmérgeztek, merült fel az anyában a gyanú

Végül már csak egyetlen tanú, M. Giorgio Richárd édesanyjának meghallgatására maradt idő. A bíró az igazságügyi elmeorvosi szakértőhöz intézendő kérdések miatt kívánja tudni, milyen állapotban tért haza a fiú a tüntetés estéjén.

E. Melinda Mária emlékei szerint éppen egy Berlusconi-csatornát nézett, amikor az utcáról autóajtó-csapódást hallott, majd megjött a fia, akiről később kiderült, hogy nem tudja, hogyan került haza, kabátját, sapkáját, kesztyűjét elvesztette, cipőjét pedig a kutya találta meg egy nappal későb a kertben.

Giorgio arca zöldessápadt, pupillája tág volt.

Giorgio arca zöldessápadt, pupillája tág volt, szeme fehérje pedig olyan színű, mint a halpiacon a nem igazán friss halak húsának színe. Aznap este csak annyit mondott, hogy "valami nagyon rosszat tettem". Reggelre azonban jobban lett egy injekció hatására, melyet ő adott a "popsijába" (pontosabban "intramuszkulárisan"). Nem is került elő a dolog másnap estig, amikor Giorgio felismerte magát a híradókban. Ő viszont nem akart ráismerni fiára abban az "önmagából kivetkőzött őrültben", akit a tévében látott.

"Nem azt mondom, hogy regresszióba vittem, de..." - érzékelteti az egykor pszichológiát is tanult anya, milyen intenzitással próbálta rávenni fiát, hogy emlékezzen vissza az eseményekre.

"Téged megmérgeztek" - merült fel benne a gyanú. De nem gondolt drogra, így eszébe sem jutott, hogy a rendőrségi szakaszban vizeletvizsgálatot és vérvételt kérjenek, hátha kimutatható valami. (M. Giorgio a rendőrségen nem tett vallomást, azt ügyészségen mondta először, hogy szerinte valamilyen drogot adhattak be neki.)

Futó ügyvéd úr kérdésére azt is elmeséli, hogy az eset után felhívta az izraeli nagykövetséget, de sajnos csak a sajtóosztályig jutott. Továbbá anyai nagyapja egy híres német orvos volt, aki eljött Magyarországra kétkezi munkát végezni, amikor felkérték, hogy végezzen kísérleteket zsidókon. Sógora a harmadik világért tevékenykedik. Férje testvére pedig magas rangú politikus, aki sérelmezi, hogy egyes sajtótermékek a családnevet leírták.

Giorgio, anyja vallomásához fűzött észrevételeként befejezésül váratlanul azt javasolja, a Tilos rádiónak is bocsánatot kellene kérni. Majd rátér a családi mitológia azon részletére, ki előtt is tette le a fegyvert olasz főhadnagy nagyapja.

Folytatás március 18-án. Amikor is a bíró döntése értelmében nem hallgatjuk meg a Tilos ORTT-hez került műsorait, mert az eredeti rendezvény mögötti erkölcsi felháborodást senki nem kérdőjelezi meg. Megnézzük viszont a Hunyadi tévé felvételeit, azonos-e F. Zoltán a "zászlóvivővel". A bíró még nem döntött, a védő kérésére figyelembe veszi-e a parlament előtti, 2002. április 8-ai zászlóégetést, és meghallgatja-e az egyik zászlóégetőt. És ekkorra válaszol az igazságügyi elmeorvosi szakértő, van-e olyan kábítószer vagy gyógyszer, mely olyan tüneteket produkál, amilyenekkel a tárgyaláson megismerkedhettünk.