Judit
-2 °C
8 °C

Millenniumi zászlót kapott a főváros

2001.03.29. 15:50
Van abban némi pikantéria, hogy Demszky Ősellenzéki Gábor imára kulcsolt kézzel néz a semmibe, miközben Glatz Ferenc, a Szent Korona Bizottság tagja beszédet mond a millenniumi zászlóátadás apropóján. Az ilyen rendezvény kapcsán egy halott a minimum elvárás, plusz kígyó-béka, de a kormány-főváros közti harmonikus kapcsolat azért tartogatott ennél misztikusabb elemeket is.

Példaként rángassuk ide a szavazógép "jelenlévők '0', hiányzók '67'" sorait, amelyek az ünnepség előtt öt perccel még így adtak számtani összegzést az érdeklődésről. Ebben azonban csak a paranoid lát paranoid jelenséget, ugyanis a széksorok tömve: a fővárosi közgyűlés teljes létszámmal várta, hogy Budapest megkapja a millenniumi zászlót. Az átadót Atkári János alpolgármester várta a hivatal bejárata előtt, és Glatz Ferenc meg is érkezett, hogy Nemeskürty István millenniumi kormánybiztos "na megint együtt" felkiáltásával együtt lépjen be a Váci utcai épületbe.

Kezdődik

Ahol éppen nagy ütemben dolgoztak a képviselők. Ráday Mihály taglalta a Petőfi-kripta felbontásának esetleges tájképi következményeit, de felszólalására már senki sem tudott reagálni, mert a suttyomban visszaérkezett Atkári rövid szünetet rendelt el, és kérte a képviselőket: pontban délben térjenek vissza az ünnepségre. Demszky is felállt, elment, üdvözölte a zászlósokat, majd visszaült.

Tart

A látványosan unott, közömbös főpolgármester könnyedén váltott beszédes testhelyzetet Glatz Ferenc köszöntő szavai közben: az "imára kulcsolom kezeim, hogy lássák, szenvedek", valamint az "ujjheggyel a szájam szélén motoszkálok, annyira unom" című mozdulatsorai ritmikusan váltogatták egymást. Glatz a vidék és a főváros évszázados ellentétéről beszélt, meg olyanokat mondott, hogy "a civil társadalmat átpolitizálta az idő", és "a politikusoknak inkább ránk kellene figyelniük, nem egymásra". Glatz meglepő határozottsággal szónokolt a sokszínűség fontosságáról, meg az azonos eredetről: a pestiek nem arrogánsak, a pestiek ugyanannyira érzik a föld szagát, mint a vidékiek, meg a vidékiekhez hasonlóan gondolkodnak még a Lipótvárosban is.

Friss szellő fúj most

A Cseppkő utcai Diákotthon lakói hozták a zászlót, ütemesen előre, Glatz pedig kézfogással kísérve odaadta Demszkynek. Cöcö. Nem ment azért ilyen egyszerűen, mert közbeiktatták a zászlóanyát is, aki a Budapesti Nyugdíjas Szövetség elnöke, Radnai Sándorné volt. Az idős hölgy felkötött egy szalagot a zászlóra, majd visszaült. Ebben a pillanatban kérdezte meg az Index, hogy tulajdonképpen mi az a zászlóanya?

"Hát ez olyan tisztség" - szólt Radnainé, majd elmondta, hogy ezenkívül megtiszteltetés is. Ez utóbbi mondat rögzítése pillanatában emelkedett szólásra Demszky, majd azon kívül, hogy elmondta: valamikor nagyon rég volt egy Pest meg egy Buda, és ezek egyszercsak egyesültek, frappánsan beszélt arról is, hogy az "új évezred friss szele fújja eme zászlót".

Zászlóanya

Demszky az Indexnek az ünnepség után nem kívánta kommentálni, hogy sem kormányméltóság, sem a köztársasági elnök nem volt hajlandó átadni a városnak a zászlót. Glatz ezt azzal egészítette ki, hogy ő a Szent Korona Bizottság tagja, így őt is megilleti az adományozás. A dolog itt le is volt rendezve, és közben arra is fény derült, hogy a zászlóanya titulus honnan ered. A zászló ugye militáns közegben értelmezhető elsősorban, az pedig a férfiak asztala, ezért az otthon maradott nőknek ezt találták ki: áldják meg a csatába indulókat. Nemeskürty szépen beszélt, Radnainé pedig szemet felhúzva mosolygott. A világ békés, mindenre van magyarázat.