Szocialista zöldszámtalálkozó: virsli, sör nélkül

Mint egy nyílt nap az iskolákban, olyan volt az MSZP második zöldszámtalálkozója, a mindig szemfüles portások ugyanis még csak meghallgatni se akarták az arra tévedő újságírót, mondván ezen a napon bárki bejöhet, s odamegy ahová akar. És tényleg, sehol egy biztonsági ember, de még csak egy tábla se, hogy idegeneknek továbbmenni tilos.

Kovács az unalmas

Kovács László pártelnök ránézésre, de mondandója alapján is olyan, amilyen mindig - unalmas. Pedig nem érdektelen dolgokról beszél, arról, hogy a koalíció válságát éli. De hiába a Clinton-i kampánystáb tanácsadói mivolta (ezt felszólalásában említi meg), a pártelnök valószínűleg hasonlóan unalmasan jelenti majd be a párt választási győzelmét, vagy éppen vereségét is, a választások éjszakáján, mint ahogy most. Nyilván azért sem erőlteti meg magát Kovács, mert ez még nem a miniszterelnöki esküje, hanem csak egy újabb médiaesemény nyugdíjasokkal megtűzdelve.

Még az ellenlábasok se gyalázkodnak

De ez mellékszál, mert a választás még messze van, és különben is, ez most egy zöldszámtalálkozó, sorsokkal, emberekkel, véleményekkel. Simon Gábor, az azóta nevet változtatott BIT egykori elnöke, aki a párt választmányának alelnökeként maga is gyakran fogadja a hívásokat, három nagy csoportra osztja a telefonálókat. Az átlagos telefonálónak nincs túl sok közlendője, csak annyi, hogy nem tagja egy pártnak se, rossz ami van és még inkább a szocialistákra szavaz, mint bárki másra. Vannak azután a minden kérdésben megszólalni igyekvő, leginkább a sajtólevelezőkhöz hasonlító idősebb korúak és persze akadnak ellenlábasok is.

Nem gyalázkodnak nagyon ők sem, csak arról érdeklődnek például, hová került Horn Gyula pufajkája, vagy hogy mi lett a pártvagyonnal. Persze a szocialista zöldszámot megtalálják az unatkozó nyugdíjasok is, de ők végképp kevés vizet zavarnak. Simon Gábor szerint arra mindenképpen jó a telefonvonal, hogy kiderüljön, a nem Budapesten élők mit gondolnak a napi politikáról, mi az, amire jobban figyelnek és melyek azok a kérdések, amik hidegen hagyják őket.

A legérdekesebb vélemény

Valószínűleg az a felszólaló fogalmazta meg a legérdekesebb véleményt az egész találkozó során, aki azt mondta, hogy a kormánypártok elől le kéne nyúlni a római katolikus szavazókat, mert szerinte Orbán megszerezte támogatóiknak a Református Egyházat, Torgyáné pedig a görög katolikus közösség. Ez a felvetés azonban nem talált megértő fülekre, így nem várható, hogy a Mátyás-templomról Kovács László mosolyogna vissza ránk például a kampány során.

Szocialista ebéd virslivel

Az ebéden látszik leginkább, hogy ez egy szocialista rendezvény. Mert a meghívott telefonálók nem a pártkongresszuson látott terülj, terülj asztalkákat állhatták körbe, a húsosfazekat ezúttal virslivel és debrecenivel töltötték tele, mint a réges-régi május elsejéken. A sör viszont hiányzott, helyette az egyik híres üdítőscég termékeit osztogatták és mellé még jó feketét. Az egymást továbbra is elvtársazó vezetők és hívők teli szájjal próbálták az ebédszünetben leváltani a koalíciót.

,,Én azt mondtam a zöldszámra is, hogy nagyon jól csinálják és ne hagyják megint az Orbánt győzni, mert akkor megnézhetjük magunkat" - nyilvánult meg egy Kovács-fan. De a többi is nagyjából hasonló volt, és szerves részét képezte egy komoly kézrázás, no ez nem úgy ment, ahogy szokás, hanem a pártelnök ponteciális szavazói szorongatták Kovács kezét, a bátrabbak még a hátát is meglapogatták. Valószinűleg nem ez utóbbiért távozott Kovács László a rendezvény vége előtt öt órával, hanem azért, hogy vidéken is oszthassa az igét. Maradnak viszont az elszántak, illetve a szekcióülések (mint a kongresszuson, csak itt nem kell döntést hozni), e termekben derül ki, mit gondol az MSZP médiáról, gazdaságról, honvédelemről, aktuálpolitikáról. De ennek már semmi jelentősége, mert úgyis csak azt mondják el, amit amúgy a sajtótájékoztatókon, csak épp egyszerűbben, emészthetőbben.