A magánjog legfontosabb kódexét hazánkban először 1848-ban próbálták törvénybe foglalni, mégis 111 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elfogadják a jelenleg is hatályos Polgári Törvénykönyvet. A március 15-én hatályba lépő új Ptk. több mint ötven év után váltja elődjét. A Kodifikációs Főbizottságot vezető Vékás Lajos a múlt héten, az ELTE-ÁJK-n tartott előadásán beszélt az 1596 paragrafust és hozzávetőlegesen 16000 normát tartalmazó Kódex jelentőségéről, és többek között arról, hogy miért lesz döcögős a következő években a társasági jogi szabályozás, vagy hogy mennyire félreértik a vezető tisztségviselőre vonatkozó szabályokat.
Célegyenesbe fordul az új Ptk„A ministerium az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján a polgári törvénykönyvet ki fogja dolgozni” – rendelkezett az 1848. évi XV. tc első paragrafusa. Hiába határozta el a jogalkotó nemzetközi viszonylatban is viszonylag korán a magyar Ptk. megalkotását, a 19. században az elhatározást nem követte törvény. Sőt, a bírói gyakorlat még 70 évvel később is csupán a „kodifikálatlan kódexet”, az Országgyűlés által soha el nem fogadott 1928-as Magyar Magánjogi Törvényjavaslatot kezdte alkalmazni. Formálisan tehát az 1959. évi IV törvény, a jelenlegi Ptk. volt az első magánjogi kódex Magyarországon, emlékeztetett az előadást tartó professor emeritus. Ám 1960-ban, annak hatálybalépésekor – másodéves joghallgatóként - még nem értette, hogy ez miért bírt óriási jelentőséggel. Ma már világos: Ptk-t egy olyan korszakban fogadták el, mikor a magánjog lételeme, a magántulajdon szinte teljes mértékben hiányzott. Két oka volt, hogy a mögöttes társadalmi feltételek hiánya ellenére mégis megszületett, és utána működött a törvény. Megszülethetett, mert a törvény kodifikációájáért felelős jogtudósok, Eörsi Gyula és Világhy Miklós elhivatott munkát végeztek, és szaktekintélyüket még a politika is elismerte. Az pedig, hogy hatályba lépése után alkalmas volt a szocializmus – és a rendszerváltás után a kapitalizmus – életviszonyainak a szabályozására is, a törvény magas absztrakciós szintjének volt köszönhető.
Az új Ptk. előkészítése 2000-ben kezdődött, ekkora ugyanis már megvolt a szükséges társadalmi háttér, kialakult az – úgy ahogy, de – működő piacgazdaság. Sokáig úgy tűnt, hogy 2009-ben pont kerül a közel egy évtizedes munka végére. Ekkor fogadta el ugyanis az Országgyűlés a 2009. évi CXX. törvényt, a polgári jogi kodifikáció mostohagyermekét, a Magyar Közlönyben is megjelent, de soha hatályba nem lépett Ptk-t. Vékás Lajos szerint az elhamarkodott kihirdetést politikai okokból erőltették, és hiába állt nagyjából ugyanaz a szakmai gárda a két törvény mögött, a 2009-es normaszöveg még nem volt készen, ezért nem is volt szabad hatályba lépnie. Persze az is igaz, hogy egy olyan, 1596 paragrafusból és közel 16000 normatételből álló kódexmonstrum esetében, mint az új Ptk., nem is létezhet a „teljesen kész” állapot.
Monista kódex
A kodifikációs bizottságnak az új Ptk. megalkotásánál mindenekelőtt abban a kérdésben kellett határoznia, hogy milyen szabályozási elvek mentén épüljön fel a törvény. A 19. században, a klasszikus polgári jogi törvénykönyvek megszületésekor – elsősorban a történelmi adottságokból kifolyólag – a dualista felfogás volt uralkodó, ami a jogalanyok különböző csoportjaira nézve eltérő előírásokat alkalmazott. Így például Franciaországban az átlagemberek magánjogi viszonyaira a Code civil, a kereskedők számára pedig a Code de commerce tartalmazta az irányadó szabályokat. A megkülönböztetés oka az volt, hogy a vagyoni forgalom résztvevői, a kereskedők, – a forgalombiztonság érdekében – többletszabályokat vártak el jogalkotótól (nem véletlen, hogy Magyarországon a 19. században Ptk-t nem, de a kereskedelmi törvényt el tudták fogadni). A társadalom eligazodási képessége a vagyoni viszonyok körében azonban jelentős fejlődésen esett át az elmúlt évszázadban, az analfabétizmus szinte teljesen eltűnt. Vékás szerint ez utóbbi pozitív változás, valamint az mozdította a törvényszerkesztőket az egységes Kódex irányába, hogy a magánjog szabályai egy helyen legyen megtalálhatóak. A kiindulópont tehát az volt, hogy jogviták esetén ne legyen mindig eldöntendő előkérdés, hogy egyáltalán melyik jogszabályt kell alkalmazni. Ez a megoldás indokolt azon az áron is, hogy az átlagpolgár nem fogja megérteni (vagy használni) például a faktoring szerződés szabályait. A monista koncepcióba belefért volna, hogy az eddig is önálló törvényben szereplő család- és társasági jogi szabályok a továbbiakban is külön jogszabályokbabn kapjanak helyet, ám ezekeknek a Ptk.-ba foglalása törvényhozói ambició volt, a magyarázat szerint “így kerek a zsemle”.
Döcögő társasági jog, félreértett szabályok
Az előadás második részében Vékás az új Ptk. egy-egy könyvéből emelte ki a legjellegzetesebb, legérdekesebb változásokat, ebből ismertetünk hármat. A gazdasági élet dinamikus változásaihoz kívánt alkalmazkodni a jogalkotó a társasági jogi szabályozás új alapokra helyezésével. A szerződési jogban ma már alapvető diszpozitív szabályozást - miszerint a törvénytől el lehet térni, kivéve, ha maga a törvény az eltérést tiltja - az új Ptk. kiterjeszti a gazdasági társaságokra is. E szerint a társaság szervezetére, valamint a társaság alapítói, illetve tagjai egymás közötti és a társasághoz fűződő viszonyaira vonatkozóan megengedett a törvénytől való eltérés. A szerződési jog esetében a diszpozitivitás kvázi magától értetődő, ott ugyanis a felek egymás közötti viszonyaira vonatkoznak a szabályok, a társaságok esetén figyelembe kell venni a hitelezők, a kisebbségi tagok, valamint a munkavállalók érdekeit is. Éppen ezért a törvényi tiltáson felül nem lehet olyan szabályokat sem elfogadni ami az előző három csoport jogait nyilvánvalóan sérti, vagy a társaság feletti törvényességi felügyelet érvényesülését akadályozza. Vékás szerint biztos, hogy "ennek a szabálynak a gyakorlata pár évig döcögni fog". Hiába a pontos törvényi megfogalmazás, végső soron a bírói mérlegelés fog dönteni az eltérésekről érvényességéről, ezért biztosan lesznek problémák. Annak, hogy a Bizottság az előrelátható nehézségek ellenére mégis ezt a szabályozási modellt választotta, igen egyszerű oka volt. A törvényalkotó nem látja, nem is láthatja előre, hogy a száz- meg százezer jogi személy tag a végletekig különböző (gondoljunk csak egy bélyeggyűjtő egyesület és egy részvénytársaság közötti eltérésekre) életviszonyokra milyen szabályokat kívánna alkalmazni. Azért alakult tehát így a társasági jog, mert azt lehetetlen lett volna tételesen felsorolni, hogy mit szabad, a tiltással pedig olyan eltéréseket is megtiltana a jogalkotó, ahol az eltérés egyébként nem jelentene problémát. Ez a szabályozási modell a generálklauzulával, a fent említett "tilalomfákkal" hosszú távon a gazdasági jog versenyképességét fogja növelni.
Az utóbbi hetekben megjelentek olyan hírek, miszerint a vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó szabályok megváltozása folytán egyszerűbb lesz a cégvezetőket kiperelni vagyonukból. Vékás ezzel kapcsolatos kérdésünkre elmondta, hogy sajnálatos, hogy még jogvégzett emberek is félrevezető magyarázatot adnak erre a kitételre. A vezető tisztségviselőnek nem kell attól félnie, hogy a cég által kötött szerződés miatt ért kárért neki kell felelnie. Mivel a cég jogi személy, ezért maximum belső viszonylatban vonhatja felelősségre a cégvezetőt. Ennek - Vékás érvelése szerint - már magából a szabályt előíró paragrafus törvényen belüli elhelyezkedéséből ki kellene derülnie, a 6:541.§ ugyanis a szerződésen kívüli károkozást tárgyaló részben található. A szabály tehát arra az esetre vonatkozik, ha a vezető tisztségviselő harmadik személynek úgy okoz kárt, hogy erre a vezető tisztségviselői helyzete adott alkalmat - ilyenkor a vezető tisztségviselő egyetemlegesen felel a társasággal. Az előadó a szabályozandó élethelyzetet egy sarkított példával érzékeltette: a cégvezető egy másik céggel való tárgyalás során ellopja annak a tárgyalótermében lévő kakukkos óráját. Ilyen esetben felel a cégvezető, hiszen a lopásra az adott neki alkalmat, hogy cége vezető tisztségviselőjeként részt vehetett a tárgyaláson. Emellett felel a társaság is, hiszen mégiscsak egy olyan embert bízott meg a cégvezetéssel, aki tárgyalásokon kakukkos órát lop.
A magyar jogban teljesen új jogintézményként megjelenő bizalmi vagyonkezelés alkalmazási körével kapcsolatos kérdésre Vékás két lehetséges irányt vázolt fel. Egyrészt a professzionális pénzintézetek, illetve a kifejezetten bizalmi vagyonkezelésre létrehozott intézetek kezelik majd azoknak a személyeknek a vagyonát, akik erre nem készek vagy nem képesek. Emellett alkalmas a jogintézmény olyan helyzetek kezelésére is, mikor például három gyermek egy társaságot örököl, de azok a vállalatvezetéshez nem, csak a pénzköltéshez értenek. Vékás hozátette, lehetséges, hogy a gyakorlat egészen másképpen fogja alkalmazni a szabályozást, és a teljes képhez hiányoznak még többek között az adójogszabályok is.
Az új Ptk. fél lábbal az ajtóban
Az új Kódex minden bizonnyal új korszakot nyit a magyar polgári jogban, ezt a változást azonban csak fokozatosan fogjuk érzékelni. Az új Ptk. ugyanis a március 15-ét követően keletkező jogi tények tekintetében lesz alkalmazandó. A korábban megkötött szerződésekre, megírt végrendeletekre főszabályként a mostani törvénykönyvet kell majd továbbra is alkalmazni. Ez persze csak a főszabály, a kivételekre vonatkozóan egy önálló cikket lehetne összeállítani. Azoknak, akik esetleg attól félnek, hogy nem tudnák, hirtelen melyik Ptk-t kell alkalmazni, március idusáig lesz még idejük ismerkedni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvénnyel.
Molnár Benedek
*
Képek forrásai:
http://www.ugyvedvilag.hu/images/615x/resize/img-8421_z6pimrca.jpg
*
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.
