„...ha így folytatjuk, akkor Magyarország következő miniszterelnökét nem Bajnai Gordonnak vagy Mesterházy Attilának, hanem Orbán Viktornak fogják hívni. (...) Nem magamnak keresek színpadot, tudok magamnak ácsolni. (…) Az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e a következő választás előtt egy évvel azt mondani, hogy aki demokrata és Orbán Viktor bukását akarja, annak a fedélzeten van a helye. Hogy ott ki beszél, már harmadlagos."
Hát ja, Feri. Még egyszer-kétszer elkirándulsz Felcsútra oknyomozni-forgatni, vagy összevágod a mostanig felhasználatlanul maradt értékes, ám sajnos az Orbán-fóbiádtól súlyosan bűzlő nyersanyagot, és ha nem is hosszan, felállva fog tapsolni a közönség, mint fél évvel ezelőtt, - amikor e nemes gondolatok elhagyták a szádat - de legalább végérvényesen eloszlatsz minden kétséget arra nézve, hogy akár egyetlen pillanatra is keresnivalód lett volna ezen a bizonyos fedélzeten. Ha így folytatod, a jóslatod jóval hamarabb beteljesedik, mint gondolnád.
Másokkal ellentétben, én nem azon akarok filozófálni, hogy miért is kedvellek, vagy utállak, tudtommal nem olyan a viszonyunk, hogy ezt a dilemmát fontos lenne eldönteni. Ellenben elnézem az általad vezetett Demokratikus Koalíció MSZP-vel átmenetileg megfeneklett/legalábbis döcögő tárgyalásai utáni fontos tárgyalások megkezdésének folyatásáról szóló tárgyalások híradásait, és érik bennem a felismerés, hogy igencsak félreérted a helyzetet/a helyzetedet. Úgy értem, nem azért mert annyira hülye vagy, hanem mert szándékosan, előre megfontoltan.
Nem akarlak bántani. Tudom, hogy te vagy az önjelölt politikus-zseni. Aki az elmúlt időszakban háttérbe vonulást, bölcs, türelmes kivárást, mások javára történő lemondási szándékot, erkölcsi alapokat felvonultató őszinteséget (egyenes beszédet) mímelve ültél különböző televízióstúdiókban, mikrofonok mögött, és kamerák előtt, ha a helyzet úgy kívánta, gondterhelten ráncoltad a homlokodat is, vagy mélyről jövő fájdalmas sóhajok, és pátosszal teljes gondolatok kíséretében hirdetted Orbán leváltásának kategorikus imperatívuszát, egy kilátástalanságba sodort ország megmentésének igéjét.
Az ellenzéki tárgyalásokkal kapcsolatos álláspontod némelyikét, illetve pártod jelenlegi, összefogást hajszoló(?) tárgyalásainak állását szemlélve viszont - amikoris például az önálló jelöltállítással fenyegetőztél, vagy konkrét kérdésekre elmulasztottál konkrét válaszokat adni az MSZP elnökének, ehelyett további tárgyalásokra tettél homályos javaslatot - meggyőződtem arról, hogy átvertél sokunkat, Feri. Mindaz, amit ájtatosan előadtál, amit felépítettél az elmúlt hónapokban, köszönőviszonyban nincs a saját valóságoddal. Úgy értem, csak addig igaz minden kinyilatkoztatásod, amíg nem rólad van szó. Addig nagyon okosan tudtál bezzegezni, hogy te előre megmondtad, pontosan láttad az ellenzéki megállapodás akadályait, elmarasztaltad és drámainak nevezted a felek időhúzását, és balfaszkodásait, bölcsességről és belátásról szónokoltál, a gordiusi csomó átvágását vizionáltad, amelyet az alázatos hátralépéstől tettél függővé.
És itt vagyunk ma, a DK-MSZP tárgyalások x-edik napján, amikor Gyurcsány Ferencnek soha vissza nem térő alkalma lett volna bizonyítania egy egész ország előtt, de annak legalábbis választásoktól távolmaradni készülő, mindenkiben csalódott fele előtt, hogy egy bukás elegendő volt számára megtanulni, mit jelent a gyakorlatban alázattal hátralépni a jó cél érdekében. Gyurcsány Ferenc konkrét kérdésre konkrétan válaszolhatott volna: nem tart igényt az MSZP lista második helyére, nem az ő személye a fontos, hanem az, hogy mindenki beálljon a kormányváltó összefogás mögé. És ennek még ő sem kíván akadályozó eleme lenni.
Csakhogy mint az elmúlt években nem egyszer, úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc most is túlértékelte saját szerepét és jelentőségét. Nem csak hogy nem vonult háttérbe, de párhuzamosan ezzel látványosan keresi a rivaldafényt. A színpadot, amelyet fél éve még nem keresett állítólag. És ahogy eddig is minden alkalmat megragadott arra, hogy nyilvánosan, kéretlenül jótanácsokat osztogasson Bajnainak vagy Mesterházynak (hogy például az előbbit annak tudta nélkül kikiáltsa az ellenzéki összefogás vezetőjének, de kész legyen bármikor beállni az utóbbi mögé is) most sem tétlenkedik: felcsúti akciózásának filmes változataival igyekszik egyáltalán nem sikertelenül a közvélemény napirendjére kerülni. És nem mellesleg súlytalanná tenni az MSZP-vel folyó tárgyalások kimenetelét, amelyben Gyurcsány az alázatos hátralépés jegyében minden bizonnyal foggal-körömmel ragaszkodni fog különbejáratú színpadához. Amelyen teljes valójában újjászülethet.
Ami azért igen nagy baj, Feri, mert az a gusztustalan, olcsó populizmus, amelyet jogosan vetsz Orbán Viktor szemére, tömény változatban köszön vissza eme Felcsúton forgatott, életszagúnak alig nevezhető, műfajilag is nehezen behatárolható, de foltokban igencsak szappanoperásra sikeredett filmecskékben. Amelyekből mindenfajta őszinte és hiteles, aggodalommal kísért tényfeltárási igyekezeted, és korábbi nyilatkozataid ellenére az jön át, hogy politikai feltámadásodhoz mégiscsak színpadot keresel. Ez pedig azért igen nagy baj, mert most konkrétan az ellenzék esélyét ásod alá azzal, hogy magadból hülyét csinálva csinálsz hülyét azokból is, akiknek így sem nagyon fűlik a foguk közös fotón mutatkozni veled. Jogosan.
Az a baj, Feri, hogy elszaladt veled is az a ló, amely a valóság talaján ideig-óráig megtartott. Képtelen vagy elviselni, hogy az események nem a saját elképzeléseidet követik. Legfőképpen az a te bajod is, amivel kapcsolatban Orbán Viktornak is sokszor hányást tettél a szemére: sem politikádat, sem személyedet illetően nem tűröd a kritikát. Nem tudsz szembenézni azzal, hogy saját kormányfői múltadra, és a pillanatnyi erőviszonyokra való tekintettel hasznosabb volna kevésbé aktív szerepet vállalnod. És legfőképpen elmulasztottál szembenézni azzal az igen egyszerű, de annál fájdalmasabb ténnyel, hogy Orbán Viktor az általad kátyúsra taposott útból épített magának autosztrádát. Te magad mondtad, hogy kifutottatok az időből, ne várd el Mesterházyéktól, Bajnaiéktól, hogy túlságosan megosztó személyed (hogy tudniillik többet vinnél, mint hoznál az ellenzéki összefogás asztalára) fényesre mosdatásával foglalkozzanak, és magyarázkodjanak azzal kapcsolatban, hogy miként kerül Gyurcsány csizmája az asztalra. Ha valóban létezik józan belátás, alázat, altruizmus, akkor most bebizonyíthatod, Feri.
Szerintem a bukott politikusok legnagyobb színészi-rendezői, és a színészek-rendezők legnagyobb bukott politikusi imázsa egyáltalán nem áll jól neked, Feri. (Azért így, hogy egymás között vagyunk, bevallom, a Felcsúton 1. nekem sokkal jobban tetszett. A nagytotálban kiteljesedő zavaros küldetéstudatot álcázó monológjaid, a feszültséget fenntartó sűrűn váltogatott kameraállásokban életre kelő harci elszántságod, amellyel Felcsút utcáin Orbán Viktor szellemét kergeted, helyenként egészen szórakoztató.)
De tulajdonképpen mindez nem válik dícséretedre sajnos: eszelősen, megszállottan foglalkozol Orbánnal, és mindent megteszel azért, hogy populizmusban túlkiabáld. Ezért hiteltelen minden pillanata annak, amit csinálsz. No meg a fentebb leírtakért. A jó hír az, hogy majdnem annyit beszélünk rólad, mint Ráhel esküvőjéről. A rossz hír az, hogy - téged idézzelek - "nehéz úgy megállapodni, ha a felek a másik számára elfogadhatatlan feltételeket fogalmaznak meg egyoldalúan". Nekem úgy tűnik, Feri, hogy itt és most te vagy az elfogadhatatlan feltétel.
Szerintem semmiképp ne forgass több filmet Felcsúton, és ha egy mód van rá, ne kapaszkodj bele a lista második helyébe. Ellenben ha semmiképp nem megy az alázatos hátralépés, buta filmek helyett invesztálj okos közvélemény kutatásokba, és derítsd ki hányadán is áll ez az ország Gyurcsány Ferenccel. Már csak arra az esetre is, hogy ha Magyarország következő miniszterelnökét mégis Orbán Viktornak fogják hívni, ne kelljen hamut szórnod a fejedre. Amiért a saját színpadod fontosabbnak bizonyult, mint a fennálló rezsim leváltása.
Update: Úgy látom, Ferinek nem ment az alázatos hátralépés, amit másoktól elvárt. Eléggé világossá vált immár, hogy mégsem Orbánt akarja leváltani, hanem magának keresett színpadot. Lelke rajta!
