A versenyprogramban mutatták be a POSZT-on a Bolha a fülbe című vígjátékot Vidnyánszky Attila rendezésében. Ha ez a produkció valóban az elmúlt év tizenkét legjobb magyar nyelvű előadásának egyike, akkor nem szeretnénk többé színházba járni Magyarországon.

Megvolt bennünk a nyitottság. Sőt, igazság szerint nagyvonalúak akartunk lenni. Elegánsak. Jó lett volna megírni, hogy lehet, hogy Vidnyánszky Attila a hatalom kegyeltje, hogy csúnya körülmények között nyerte el a Nemzeti Színház igazgatói székét, de akkor is jó színházcsináló, méltán szerepel rendezésével a POSZT programjában. Ám a debreceni Csokonai Színház Bolha a fülbe előadása után csak állunk itt értetlenül a pécsi Széchenyi téren, és nézünk magunk elé bután.

Nem vagyunk rajongói Feydeau helyzetkomikumra építő nevettető színházának, de elfogadjuk, hogy a rendezők valamiért szívesen nyúlnak a XX. század eleji francia bohózatíró alkotásaihoz. A Bolha a fülbe különösen gyakran játszott darabja az életműnek, Vidnyánszky sem először veszi elő. De reméljük, utoljára.

Kergetőzős, seggberúgós, tapizós-csöcsörészős mulatozás szerepel itt kérem a versenyprogramban, hol decens, hol direkt buzizással, tömény ízléstelenséggel és dramatizált Békemenettel. A Bolha a fülbe története szerint a Chandebise úrnak (Trill Zsolt) nem áll fel, ezért felesége (Szűcs Nelli) úgy véli, hogy vágyait egy ismeretlen szerető elégíti ki. Így barátnőjével, Lucienne-nel (Ráckevei Anna) cselhez folyamodnak, hogy lebuktassák a hűtlennek hitt férjet. Ám a terv fordítva sül el, és a nők keverednek – ki okkal, ki ok nélkül – gyanúba, közben egy hülye angol (Kristán Attila), egy bővérű skót (Mészáros Tibor), egy őrült spanyol (Olt Tamás) és Chandebise beszédhibás öccse (Mercs János) is feltűnik és még sok másik seggberúgó és seggberúgott, üldöző és üldözött, molesztáló és molesztált. Chandebise úr meg mindenkiből hülyét csinál, és ehhez kreál magának egy szolga-alteregót, Poche-t.

Míg az előadás eleje meglehetősen lapos, később aztán felpörögnek az események, beindul az alpárisággenerátor, és meg sem áll a tapsrendig. Nehéz abszolút mélypontot találni, de a férfiszoknya alól előkerülő művirág, a kuplerájfőnök kötelességszerű popsisimogatása és a bizonytalan nemi identitást firtató olcsó utalások biztosan toplistások. Vidnyánszky ízelítőt ad abból is, milyen a kormánypárti színház. Euroszkeptikus. Az uniós zászló a kupleráj dísze, euróban a kurvákért kell fizetni; minden nemzet hülye, csak a magyar betyár jár túl mindenki eszén az igazgató-rendező szerint. Csak épp azt nem mondja, hogy nem leszünk gyarmat.

Noha az előadás, és különösen jelenléte a POSZT-on egyszerűen felháborító, néhány színészi alakítás mellett nem mennénk el szó nélkül. Trill Zsolt Chandebise úrként és Poche-ként két markánsan különböző karaktert formál meg virtuózan. Ráckevei Anna szelíd szakmai alázattal játszik, ízléssel az ízléstelenségben. Mercs János jó komédiás.

Szergej Maszlobojscsikov díszletében egy jó előadás is elfért volna, Balla Ildikó Burlington-kockás zoknit húz a skótszoknyás skót lábára. Kellemetlen jelmezbaleset. Zenei aláfestésként a zeneirodalom közhelyei, afféle népszerű csengőhangok csendülnek fel.

A debreceni előadással nem az a legnagyobb baj, hogy rossz. Hanem az, hogy jó előadásoktól veszi el a színpadot itt, Pécsett. Reméljük, a Nemzeti Színházban majd Vidnyánszky jobban teljesít.

Fotó: Csokonai Színház