Húszan dolgoznak, húszezren nézik

"Szolnok olyan gazdátlan" - panaszkodik egy idős néni a Tisza partján fekvő Gutenberg téren. A folyó város felé eső partján a gátak rosszul szerepelnek: a víz átszivárog a betonfal alatt, a járda repedésein át, a házak pincéjéiből szivattyúzzák a vízet.

Kő gát?

A néni úgy emlékszik, a 2000-es árvíz idején az akkori polgármester, a fideszes Szalay Ferenc megígérte, hogy megerősítik a várost és a teret védő betonfalat. "Kétszer is megcsinálhatták volna ennyi pénzből, most meg megy a kapkodás." Amikor az új polgármesterről, Botka Lászlónéról kérdezzük, csak legyint, ígérni megint ígértek.

Igaz, a Tisza-parti betonfalat nem 9-10 méteres árhullámokra tervezték, 2000. előtt 1,5 méterrel a mostani szint alatt áradt a Tisza, az idei viszont a második alkalom, hogy eléri a 10 métert.

Pihent agyú önkéntesek

A part menti házak udvarán víz áll, a falon lépkedünk végig az önkéntesekkel. Egy hétig látástól vakulásig pakolták a homok- és sóderes zsákokat, kedden már csak a szivárgásokra kell figyelni. "Nézd, három centi víz áll a kertjében, de azért körbe kellett rakni homokzsákkal" - szitkozódik a brigád egyik tagja, amint elhaladunk egy emeletes, jómódú ház mellett, aminek - egyedüliként a soron - homokzsákokat pakoltak a tövébe.

A gátakon válogatott brigád dolgozik: ki a betonelemgyárból érkezett, ki egy tiszai étteremhajóról, de van halász is. "Azért élek ilyen helyen, mert nem nagyon érdekel a mai világ" - érzékelteti a Tiszán lakó kalauzunk viszonyát a várossal.

Egy helyen ledőlt a gát, oda igyekszünk: a homokzsákok hamarabb átáznak, mert a zsák szövetén át a víz kimossa a finom szemcséjű homokot. A sóder jobb, csak nehezebb. "Az a baj, hogy nem az pakolja, aki rakja. Olyan rapszodikusan vannak tele" - elégedetlenkedik kalauzunk a Hetényi kórház mellől érkező homokzsákok miatt.

"Olyan szinten vagyunk már, hogy csak pihent agyú baromságok jutnak eszünkbe" - vigyorodik el az éttermi matróz azon, mit művel az emberrel a megfeszített munka. "Mi vagyunk a mosolybrigád: a munkafegyelem megvan, a hülyeség meg megy magától". A brigád vezetője elmeséli, majdnem elvesztette a telefonját, de megtalálta a víz alatt. "Ott berregett a lapáton!"

Egy hasas, idősebb munkás, akit a többiek bojlertestű víziszörnynek szólítanak, kifejti, hotdogost vagy halsütödét kellett volna inkább nyitni. "20-an dolgoznak, 20 ezren nézik" - méltatlankodik a katasztófaturistákon. "Szolnokon nincs sok látnivaló az árvízet kivéve."

Fagyizás és nyár a Verseghy-parkban

A Tisza-híd túloldalán a Verseghy park sétányán bokáig gázolunk a vízben, a szolnokiak fagylattal a kezükben tisztes távolból nézik a vizet. A hangulat nyárias, a Tiszától egyelőre nem tartanak.

"Érdekes, hogy, amikor 40 centivel nagyobb volt a víz 2000-ben, akkor nem jött be a parkba a víz, akkor jól megcsinálták a gátat" - elemzi a helyzetet a vízügyekben látszólag jártas férfi a híd alatti kocsmában.

A Tisza-hídtól északra, a Tiszaligetben egy tucat házat elöntött a víz. Az elsősorban nyaralóövezeti részen az épületek ártéren állnak, gátat nem is építettek, így a védekezésnek itt nem is lenne értelme.

Máshol nincs veszély, a túloldalon, a Tisza-hídtól délre, a Tiszaligetnél új a parti kőfal, és magas a töltés, ezért csak fóliával takarták le az oldalát, hogy ne ázzon át. Két vízügyes ácsorog a parton, ahol egy acélsodrony szeli át a folyót. A közepén egy csónakból mérik a folyó magasságát és sebességét.

Dél körül elérte vízállás a 10 métert, jelentették a csónakból. "Azt meg ne kérdezd mekkora lesz! Az biztos, hogy a folyó víze 173 méter széles lesz holnapután is, de hogy milyen magas lesz a víz, nem tudom" - mondja diplomatikusan a vízügyes.