Országos döntő a reggeli csúcsban

Cingár, ősz hajú rendőr ugrik két piruettel az Ajtósi Dürer sor és a Dózsa György út kereszteződésébe, majd piros-fehér sráfos botjával elindítja az első kocsisort, álljt parancsol egy másiknak, miközben egy harmadikkal szemez. Ha nem feszülne rajta szolgálati ruha, ő volna az Alfonzót alakító Paudits Béla, aki a dugók helyébe dinamikus forgalmat varázsol a zsúfolt délelőtti főváros utcáira. Így vette kezdetét az idei Országos Karos Forgalomirányító Verseny döntője Budapesten.

Tekintse meg képeinket fotó: Barakonyi Szabolcs

Jobban énekel, mint Uhrin Benedek

Nem véletlen azonban, hogy ilyen produkciót ritkán lehet látni a közutakon; a versenyt ugyanis maga a nagymester, a pontozó bírák elnöke, Uhrin Pál alezredes nyitotta meg, aki negyven éve irányítja a forgalmat Budapest utcáin. Az utána következő fiatalabb versenyzőkön már látszik a gyakorlat hiánya: a türelmetlen autósok dudálnak, többen beragadnak a kereszteződésbe, a helyzeten a rendőr idegesen, a legkevesebb eleganciával próbál úrra lenni. Sokan persze nem értik, miért váltogatják egymást a közlekedésiek ötpercenként, és egyáltalán, miért van ennyi rendőr egy kereszteződésben.

Igaz, nem is az elegancia a legfontosabb szempont a pontozásnál, avat be minket később a forgalomirányítás rejtelmeibe Uhrin, aki elmondása szerint jobban énekel, mint Benedek, akivel nem áll semmiféle rokonságban.

Minden évben rendeznek országos döntőt a megyei selejtezők után, idén Budapesten volt a rendezés sora, ezért a BRFK rendőrei, mivel jól ismerik a hazai pályát, nem versenyeztek. A résztvevőknek elméleti és gyakorlati etapot kell teljesíteniük. Előbbiben a KRESZ-ből, illetve a közlekedési rendőrökre vonatkozó törvényből kell vizsgázni, amit követ a gyakorlati verseny két száma, az egyéni és a páros forgalomirányítás.

Bedobták őket a budapesti mélyvízbe

A vidéki, kisvárosból érkező versenyzők megilletődve nézik az osztott pályás, villamossal megbolondított Ajtósi-Hungária kereszteződést. "Van, akinek lámpás csomópontért a városba kell mennie" - újságolja kedélyesen a Fejér megyei csapat szenior tagja.

"Az első néhány kocsisor furcsa volt, de hamar belejöttem" - mondja el tapasztalatait egy Tamásiból érkezett törzszászlós, aki egyébként a baleseti helyszínelésben találta meg a kedvére való munkát a közlekedésieknél, de biciklis versenyeken, küldöttségek áthaládásánál besegít a forgalomirányításba is.

Tekintse meg képeinket - klikk! fotó: Barakonyi Szabolcs

Zárt tenyérrel, derékszögben

A versenyen öt szempontot vesz figyelembe a zsűri. Az első és legfontosabb a szakszerűség: a rendőrnek mindig mellszélességben kell tartania a kezét, zárt tenyérrel kell megállítania az autókat, és pontosan tartani kell a derékszöget akár az alkarról, akár a felkarról van szó. És még nem szóltunk a bottörés helyes módjáról, ami röviden azt jelenti, hogy a sráfos botot a rendőrnek nem leejteni, hanem, miként a westernfilmekben, egy könnyed pörgetéssel a láb mellé kell zárni.

A következő szempont a forgalom dinamikájának megtartása, vagyis a járművek ne szoruljanak be a kereszteződésbe, mert ez az eldugulás biztos forrása. A mozgáskultúra szó hallatán kicsit összerándul a gyomrunk, mivel ez a kifejezés a gyászos emlékű tornaórákon is többször elhangzott. Itt azonban kiderül, ez adja a forgalomirányítás savát, borsát. A mozdulatokat könnyedén, mégis tekintélyt parancsoló módon kell előadni, és nem ártanak a látványos átvezető mozgások is, mint a bot pörgetése, a bűvészkedő karmozdulat és a tánclépés.

A sípolás nem megoldás

Már éppen az egyéb kommunikáció és a páros versenynél pontozott, két kolléga közötti összhang részleteit boncolgatjuk, amikor Uhrin tanár úr háta mögött kicsikét összekuszálódik a forgalom. A két fiatal versenyző idegesen sípol, az autók dudálnak, a rivális rendőrök gúnyosan, a szenior tisztek kedvesen mosolyognak.

Tekintse meg képeinket - klikk! fotó: Barakonyi Szabolcs

A sípot például nem illik sokat használni, magyarázza tovább Uhrin, mert az csak csökkenti a rendőr tekintélyét. De érdemes (a versenyen pontozzák is) az autósokra mosolyogni, vagy éppen szigorúan nézni, egyszóval gesztusokkal is kommunikálni. A sípszó egyébként kedves emlékeket idéz; a mester és barátai fiatal korukban, amikor még több volt a forgalomirányító dobogó, mint a jelzőlámpa, azzal szórakoztak, hogy ki bírja tovább sípszó nélkül irányítani a forgalmat. A mai fiatalok ezzel szemben sokat sípolnak, és nem olyan elegánsak, mint a nagy öregek, akik egy egész hetet is eltöltöttek egy-egy kereszteződésben.

A miniszoknya a múlté

Már csak egy fontos kérdésünk van, nevezetesen az, hová tűnt a lányokról a miniszoknya, mivel itt egyennadrágban versenyeznek a nők is. Mint kiderült, az új szolgálati ruhakollekció már csak társasági használatban, kimenőként engedélyezi a szoknya viselését, mivel szolgálatban "figyelemelterelő hatású" lehet.

A verseny végét nem várjuk meg, de az esélyekről még megtudunk egyet és mást. Az a forgalom nagyságát tekintve nem meglepő, hogy a budapestiek általában jó helyezéseket szoktak elérni az ilyen versenyeken, de az élbolyba végeznek a szabolcsi, békési, hajdú-bihari, jász-nagykun-szolnoki rendőrök, arra azonban még mindig keresik a választ, vallja be Uhrin, hogy a dunántúliak miért szerepelnek mindig rosszul.