A küldetéstudatos sorozatgyilkos

A romák elleni, eddig kilenc epizódból álló, hat halálos áldozatot követelő támadássorozat a rendőrség szerint azonos elkövetőkhöz köthető. Mivel az áldozatok között a származásukon kívül nincs más kapcsolat, ma már a nyomozók és a közvélemény is tényként kezeli, hogy az etnikai hovatartozásuk az, ami miatt a gyilkosok kiválasztották őket. A származás azonban rendkívül ritka indíték: az ismertté váló sorozatgyilkosok többségét szexuális, anyagi vagy hatalmi motivációk vezérlik.

Az etnikai motiváció küldetéstudatos gyilkosra utal. Az ilyen embernek az a célja, hogy a társadalmat megtisztítsa az általa nemkívánatosnak tartott személyektől. Ezt a késztetést általában nem pszichózis, azaz testi vagy lelki okok miatt előálló elmezavar okozza, hanem egy erős meggyőződés, amely szerint az általa elképzelt világ jobb lesz, mint a mostani. Az ölés tabujának megszegése viszont torzult erkölcsiséget is feltételez: az elkövető feljogosítva érzi magát arra, hogy az általa kitalált jobb világ felépítése érdekében ártatlan embereket öljön.

A küldetéstudatos gyilkosok, mivel nem az ösztöneiket, vágyaikat élik ki, viszont tetteiknek társadalmi jelentőséget tulajdonítanak, a leginkább tudatos és elővigyázatos elkövetők közé tartoznak. Ilyen gyilkosságsorozatra Magyarországon eddig nem derült fény, külföldön viszont több példa is van rá.

Wolfgang Abel és Mario Furlan 1977 és 1984 között gyilkolták Olaszország-szerte a „társadalom szemetét”. Első áldozatuk egy drogos roma volt, őt élve meggyújtották. Később pincérek, papok, prostituáltak, stopposok következtek, közülük többen melegek voltak. A vád szerint huszonhét ember öltek meg, de csak tíz gyilkosságot bizonyítottak rájuk. A helyszíneken mindig náci szimbólumokkal díszített, olasz nyelvű üzenetet hagytak, amien megmagyarázták az indítékukat.

A mexikói Raúl Osiel Marroquín melegbárokban szedte fel az áldozatait, Madrid Manuel volt a segítségére. Marroquín a lakásába csábított férfiakat megkínozta, majd felakasztotta vagy megfojtotta őket. 2006-os elfogásakor kijelentette, hogy a homoszexualitás káros a társadalomra, és az áldozatai rossz példát mutattak a gyerekeknek. A gyilkosságokat nem bánta meg. Az 1981-ben született férfi egy interjúban arról beszélt, hogy visszatérő álma a gazdag és híres melegek meggyilkolása, de ezt ma már rafináltabban tenné, hogy ne kapják el.

James és Susan Carson az 1980-as évek elején a vád szerint tizenkét gyilkosságot követett el San Francisco környékén, de csak hármat vallottak be. Küldetésük a „boszorkányok” megsemmisítése volt. Állítólag listát vezettek a társadalomra szerintük veszélyes híres emberekről, amin Johnny Carson tévés műsorvezető és Ronald Reagan elnök is rajta volt.

A legismertebb, tisztán rasszista indítékú sorozatgyilkos minden bizonnyal a szintén amerikai Joseph Paul Franklin. Tizenegygyilkosságért ítélték el, de további kilencet is bevallott. A fiatalkora óta náciszimpatizáns és Ku Klux Klan-tag Franklin „alsóbbrendűnek” tekintett emberekre – zsidókra és feketékre – vadászott, de megölt olyan fehér bőrű lányt is, akinek fekete barátja volt.

Franklin látássérült, mégis kitűnően lőtt: az áldozataira mindig harminc-negyven méterről tüzelt. A gyilkosságokat alaposan átgondolta. A holttestekhez sohasem nyúlt, a menekülés útjára és módjára mindig több tervet is kidolgozott. Jelenleg halálos ítéletének végrehajtására vár Missouriban. Egyszer azt mondta, hogy semmit sem bán, csak azt, hogy a zsidók meggyilkolása törvénybe ütközik.

Külön kategóriát jelent Theodore Kaczynski, a média által Unabomber-nek nevezett anarchista ex-matematikaprofesszor. Kaczynski 1978 és 1995 közötti, levélbombákkal elkövetett terrortevékenységének három halálos áldozata és kéttucatnyi sérültje volt. Az ipari társadalom és a fogyasztói szemlélet kritikájának szánt akcióival egyetemeket és légi társaságokat célzott. Amikor híres kiáltványa 1995-ben megjelent, a testvére felismerte a stílusáról. Jelenleg tényleges életfogytiglani börtönbüntetését tölti.

Eric Hickey amerikai krinimálpszichológus 1997-es, a sorozatgyilkosokról és áldozataikról szóló könyve szerint a tipikus (amerikai) sorozatgyilkos huszonhét és fél éves, fehér bőrű férfi. James A. Fox és Jack Levin kriminológusoknak a hasonló témájú 2005-ös könyve szerint a sorozatgyilkosok több mint kilencven százaléka férfi. A férfi elkövetők hetvenhárom százaléka fehér, huszonkét százalék afroamerikai, a többi más etnikumú. Egy másik, 2000-es kutatás azt állapította meg, hogy a sorozatgyilkosok alig négy százalékának van egyetemi végzettsége, a többségük fizikai dolgozó.