Mostanában főleg indulatból gyilkolnak

Nemrég, egy gyilkosság tettesének elfogása után kijelentette, hogy Budapesten van valami a levegőben, mert a szokottnál durvábbak és gyakoribbak az úgynevezett életellenes bűncselekmények. Nem sokkal a bejelentés után elfogtak egy afgán férfit, aki húsklopfolóval verte szét két üzlettársa fejét Kőbányán.

Egyfelől valóban van egyfajta eldurvulás, másfelől a média is jobban rajta van ezeken az eseteken. Régebben szemérmesebb volt a rendőrség, nem árultunk el véres részleteket, ezért ezekről a sajtó sem számolt be. A klopfolóról most is csak az elfogás után beszéltünk. De nem volt jelentősége, hiszen ha egy gereblye van a helyszínen a falnak támasztva, akkor az lesz a gyilkos eszköz, mert indulatból elkövetett, nem eltervezett gyilkosság volt. Az egész évet tekintve azonban nem ugrott meg nagyon az emberölések száma. Idén tizennyolc emberölés volt Budapesten, tizenhét elkövetőt elfogtak az életvédelmi osztály munkatársai.

Minek a számlájára írható ez az eldurvulás?

Inkább azt mondom, hogy egyes elkövetői csoportok brutalitása növekedett.

Milyen csoportoké?

Leginkább a Fekete-tenger nyugati partvidékéről érkeztek bűnözői csoportok a 90-es évek végén. Kifejezetten nőket támadtak meg, azzal a szándékkal, hogy elvegyék a táskájukat, de az akció gyakran eldurvul, és majdnem minden esetben életelleni bűncselekmény lett belőle.

Egy hasonló jellegű, durva erőszakot tartalmazó felvételt tett közzé nemrég a rendőrség egy Etele téri rablási kísérletről.

Ott egy férfit támadtak meg, aki a bankból hozott ki pénzt a táskájában. A rablóknak nem sikerült elvenniük tőle a táskát, az elkövetőket még keressük. A felvételek közzétételével nem az erőszak népszerűsítése volt a célunk, hanem a nyomozás segítése, jó néhány esetet oldottunk meg az állampolgárok segítségével.

Arra is mindenki felkapta a fejét, hogy ez elmúlt hetekben két holttestet is autó-csomagtartóban találtak meg.

A csomagtartóba tett hulláról mindenkinek először a maffia jut eszébe, ami a kilencvenes évek magyarországi bérgyilkosságait idézi fel. De most nem ez a jellemző. A mostani elkövetők főleg indulatból gyilkolnak. Viszont a tettesek fantáziája működik, és felhasználják a tévében látottakat. A csomagtartó használata kézenfekvő is, mert tudja az elkövető, hogy nem elég a holttestet elrejteni, az autóval is kell kezdenie valamit. Beugrik neki, hogy látta valahol, hogy a holttestet kocsiba rakják és elszállíttatják, ezért ő is megteszi. A gödöllői esetnél a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság jár el, úgy tudom, az egy munkahelyi konfliktusból eredt, a zuglói csomagtartós gyilkosság indoka egy ki nem fizetett tartozás volt.

Gyakran beszélnek a kriminológusok arról, hogy a gazdasági válság miatt bűnözési hullám kezdődött idén.

A válság szerintem ott jelenik meg inkább, hogy korábban az elszámolási vitáknál még volt alternatív forrás, ami kitartott, amíg az adóst többször, finomabb módszerrel rábírták a fizetésre. Most, hogy mindenkinél fogytán a pénz, kevésbé toleránsak az adósokkal, hamarabb vezet konfliktushoz a vita. A kilencvenes évek hírhedt leszámolásai is pont ezért történtek: elfogyott a pénz, és az alvilágnak meg kellett mutatnia, hogy kezelni tudják az ilyen eseteket.

Arra kell számítani, hogy ha a válság elhúzódik, egyre többen akarják majd ilyen radikális módon behajtani a pénzüket?

Inkább arra, hogy lábra kaphatnak a régi, behajtásra szakosodott brigádok, megerősödhet a szervezett alvilág. De ez sem az egyik napról a másikra történhet meg, mert ma már kifejlődött egy olyan, volt rendőrökből, biztonsági szakemberekből álló profi adósságbehajtással foglalkozó vállalkozói réteg, amelyik jól ismeri, milyen jogi és legális eszközök léteznek egy ilyen konfliktus megoldására.

A válság másik jeleként emlegetik, hogy megszaporodtak a rablások, bankrablások.

A számok is ezt támasztják alá. 2007-ben Budapesten hatvanhat fegyveres rablás volt, ez a szám 2008-ban kilencvebegyre emelkedett, idén december elején százkilencvenegynél járunk. Nagyon sok az amatőr rabló. Megiszik egy üveg viszkit, majd elkeseredésében bemegy egy közértbe vagy lottózóba, és egy fegyvernek látszó tárggyal, akár egy játék pisztollyal kirabolja. Az ilyen egyszeri elkövetőket nehéz elkapni, mert eltűnnek, és nem is nagyon próbálkoznak újra. A profikat, akik sorozatban rabolnak ki pénzintézeteket, benzinkutakat, előbb-utóbb mind elfogjuk, mert mindig követnek el hibákat. Bár a benzinkútrablások nagyon megritkultak, amióta a legtöbb kútnál bevezették az időzáras kasszákat. Párezer forintért már szinte senki sem kockáztatja meg a börtönt.

A bankokban viszont mintha nem működne a megelőzés, alig hallani sikeresen megakadályozott bankrablásról.

Régi vitánk a bankokkal, hogy szigorítaniuk kellene például a beléptetési rendszereket. Sajnos az üzleti filozófiájuk szerint viszont épp az ügyfélbarátságot, nyitottságot kell sugalmazniuk, ami ezzel nem fér össze. Sokat segíthet, hogy egyre több bank csatlakozik a rendőrség új bevetésirányítási rendszeréhez: megkapjuk az alaprajzokat, élő kameraképet a fiókokról. Ha baj van, látjuk, hányan vannak a rablók, merre mozognak, mit csinálnak, milyen fegyverük van, tudjuk, merre menekülhetnek.

Van egy olyan felfogás is, hogy a pénztáros csak a vészhelyzet elmúltával nyomja meg a pánikgombot. Így elkerülhető a túszejtéssel járó esetleges véres végkifejlet, amitől a bankok leginkább irtóznak.

Erre is jó az új rendszer, mert mire a rendőr a helyszínre ér, annyi információ birtokába jut, hogy el tudja dönteni, behatol-e a bankba, vagy célszerűbb kiengedni a rablót a fiókból.

A bankrablások hány százalékát tudják kideríteni?

A hármas-négyes sorozatok elkövetőinek hatvan-hetven százaléka megvan. Most fogtunk el például a Vas megyei rendőr-főkapitánysággal közösen egy háromfős bandát, akik három kaszinót raboltak ki a közelmúltban.

Az év elején nagy port vert fel a Flórián téri Erste bank kirablása, ahonnan egy tússzal menekült el a rabló. A rablás után körülvett a rendőrség egy panelházat, mégis kicsúszott a markukból a tettes.

Erről az esetről egyelőre annyit tudok mondani, hogy az a rablás is egy sorozat része volt, gőzerővel folyik a nyomozás.

Nem rablás ugyan, de a napokban rendkívül aktuálissá vált a BKV különböző ügyeiben folytatott nyomozás. Az eljárás még áprilisban kezdődött, milyen eredményre jutottak?

A nyomozás három részből áll: begyűjtjük a szükséges iratokat, elemezzük a szerződések hátterét, majd megvizsgáljuk a pénzügyi teljesítést. Most a második résznél tartunk, hamarosan szakértők kezdik vizsgálni a szobányi dokumentumot.

Külső  szakértők?

Igen. Meg kell tudni az adott szerződésnél, hogy elkészült-e a munka, a kifizetés arányban állt-e a teljesítménnyel, és hogy egyáltalán volt-e értelme kiadni a megbízást. Egy marketingmunka elemzéséhez például ahhoz értő szakember kell.

Hány szakértőt alkalmaznak, és mennyi pénzért?

Sok szakértőt kérünk fel, de minden bizonnyal lesz olyan szakértői vélemény, ami további szakértői vélemény beszerzését javasolja majd. A bűnügyi költség irdatlan nagy lehet, akár tizenöt-húszmillió forint.

A most kipattant vesztegetési ügyben is vizsgálódnak?

Azt az ügyet főleg a Reptéri Rendőri Igazgatóság kezeli. Komplett, külön nyomozás, most tudtak eljárást indítani egy 2006 óta húzódó ügyben. Tudtunk róla, és együttműködünk, mert vannak közös szálak.

Mik azok?

Egyes megbízott cégek vagy a BKV őrizetbe vett jogi igazgatója például egy ilyen közös szál. Biztos vagyok benne, hogy az általa kötött BKV-s szerződések most előtérbe kerülnek nálunk is.

Az első eljárást még áprilisban indították a BKV tanácsadói szerződéseinek ügyében. Szabtak valamilyen határidőt maguknak, amire be kell fejezni a nyomozást?

Egy-egy szerződést nem lehet leválasztani a nyomozásról, ha megvagyunk vele, megvárja a többit. Egy ekkora nyomozás tapasztalataim szerint másfél-két  évet vesz igénybe, tehát arra számítok, hogy 2010 második felében befejezzük a munkát.