Orwelli gondolatbűnt emlegetett S. Ábel

Soványan, kopaszon, kéz-és lábbilincsben, egy egyenruhás és egy maszkos őr kíséretében jelent meg a Fővárosi Bíróságon büntetőpere első tárgyalási napján S. Ábel, az egyetemista, akit azzal vádolnak, hogy iskolai mészárlásra készült.

A vádirat ismertetésével kezdődött a tárgyalás. Az ügyész azzal indított, hogy a vádlott kiemelkedő intellektuális képességekkel rendelkezik, személyisége gyerekkorától kezdődően különféle körülmények - többek közt feltűnő testi tünetekkel járó betegségei - miatt torzult. 14 éves korában már pszichiátrián kezelték, korábban is többször vizsgálták. A vádirat szerint S. Ábel agresszív volt, a nála gyengébb családtagjait rendszeresen bántalmazta, dühkitörései során a lakásban tört-zúzott.

Eltörte nagyanyja állkapcsát

A huszonkét rendbeli emberölés előkészülete mellett a fiút súlyos egészségromlást okozó súlyos testi sértéssel is vádolják nagyanyja bántalmazása miatt. Az ügyész azt mondta: S. Ábel 2006-ban egy veszekedés során nagyanyját mellbe lökte, majd a földön fekvő asszonyt legalább kétszer fejbe rúgta. A nagyanyának eltört az állkapcsa, később szövődményként súlyos idegfájdalom alakult ki nála. Az ügyész szerint a család nem tett semmit, csak próbálták minimalizálni a konfliktusok kialakulásának esélyét. S. Ábel elköltözött tőlük nagyanyja lakásába, innentől kezdve egyedül élt.

Az 1987-es születésű fiú kitűnő emelt szintű érettségi után került a jogi egyetemre, ahol lekezelően bánt csoporttársaival, felsőbbrendűnek érezte magát, az egyetem légkörét képmutatónak tartotta, életét és környezetét gyűlölte, áll a vádiratban.

A vád szerint 2008-ban merült fel S. Ábelben először, hogy lőfegyvert szerez, és az egyetemre berontva több diákot megöl, majd saját életének is véget vet. Belépett egy magyar és egy ausztriai lövészklubba, de azt is mérlegelte, hogy gázpisztollyal rátámad egy fegyveres biztonsági őrre, és így szerez lőfegyvert. Az interneten is kapcsolatba lépett valakivel, aki azt ígérte neki, illegális úton fegyvert szerez, de aztán az állítólagos eladó fenyegetni kezdte, amitől megijedt, és feljelentést is tett emiatt.

Nagy tett

Végül letette a szükséges vizsgákat, megszerezte az engedélyeket, és 2009 szeptemberében legális úton vette meg 9 mm-es Parabellum típusú maroklőfegyverét, amelyet később a rendőrség lefoglalt nála. A vádirat  szerint a tervezgetés közben felmerült benne az is, hogy nem az egyetemen, hanem valamelyik nagy bevásárlóközpontban gyilkoljon, és terepfelmérést is végzett emiatt több budapesti plázában. Az ügyész szerint a tervezett mészárlást nagy tettnek nevezte el S. Ábel. 2009-ben írt egy búcsúlevelet, amelyben leírta a terv megszületését, a lőfegyver beszerzését, az indítékait.

Letartóztatásához az vezetett, hogy tavaly februárban telefonon beszélt egy csoporttársával, akit megijesztett a beszélgetés, ezért szólt egy másik csoporttársnak. Megnézték együtt S. Ábel blogját, ahol verseket jelentetett meg arról, mire készül. Ezután értesítették a rendőrséget.

Az ügyész elmondta, az elmeszakértői vizsgálat szerint S. Ábel személyiségzavarban szenved, az impulzuskontroll zavarát és agresszivitást állapították meg nála, ugyanakkor ez nem olyan kóros állapot, ami akadályozta volna abban, hogy felismerje tettei súlyát. A vizsgálat eredménye szerint S. Ábel önmagára és környezetére veszélyt jelent, annak ellenére, hogy képes cselekményei következményeinek felmérésére, tette hozzá az ügyész.

Mazsola a vád kuglófjában

S. Ábel nem volt hajlandó válaszolni a bírónőnek arra a kérdésére, hogy elismeri-e bűnösségét. Azt mondta: elvből nem szeretne válaszolni, mert a vádat nem tartja törvényesnek. Hosszú, előre megírt szövegét George Orwell 1984 című regényéből vett idézetekkel vezette fel, melyekben a gondolatrendőrségről és a gondolatbűnről volt szó. Szerinte az ügyében az állam „bolhából elefántot csinál”. Hosszan bírálta az ügyészség eljárását. Szerinte a büntetőeljárásról szóló törvény számos pontját nem tartották be, és emiatt nem törvényes a vád. Például a lelkészét nem hallgathatták volna meg tanúként, túlléptek egy határidőt, ő késve kapott meg iratot, fontos bizonyítékot nem nézhetett meg, sorolta. Sérelmezte, hogy első, gyanúsítotti kihallgatásán nem volt vele a későn értesített kirendelt védő, ezért szerinte azt a vallomást nem használhatja fel bizonyítékként a bíróság.

Kifogásolta azt is, hogy a vádirat „felhánytorgatja betegségét”, szerinte ez emberi méltóságát sérti. Elfogadhatatlannak nevezte az elmeszakértői és pszichológusi véleményeket is, etikai vétségért bepanaszolta a szakértőket, mert szerinte nem közölték, hogy a kirendelésben szereplő kérdések egy része nem tartozik a kompetenciájukba. S. Ábel gunyorosan megjegyezte, hogy pedig az elmeszakértői vélemény lehetett volna „a vád kuglófjának legédesebb mazsolája”.

Nem ez volt az egyetlen sajátságos fordulat S. Ábel alapos jogi felkészültségről árulkodó, jogszabályi hivatkozásokkal teli beszédében. Viccmeséléssel vezette fel az ellene szóló tanúvallomások kritikáját. A vicc poénja az volt, hogy a pokolban az ördög azért lehet biztos abban, hogy a magyarok nem ugranak ki az üstből, mert ha valaki kiugrana, azt a többiek rögtön feljelentenék. S. Ábel megkérdőjelezte a rá „kígyót-békát kiabáló” tanúk erkölcsiségét. Azt mondta, az egyik tanú gyerekkorában agyonlőtt egy kutyát, egy másik rendszeresen magánokiratokat hamisít, többen pedig bliccelnek a BKV-n.

"Csak szavak és gondolatok"

S. Ábel szerint a vád kezében csak „szavak és gondolatok vannak”, a vádlott személyének ellenszenves volta pedig kevés a vádemeléshez. Feltételezése szerint egy másik folyamatban lévő büntetőeljárás, a pécsi lövöldöző ügye miatt „zúdult a nyakába az állam teljes terrorgépezete”, a rendőrség vele akarta kiköszörülni a csorbát. Azt mondta: már csak azért sem hihető, hogy mészárlásra készült volna, mert elfogása előtt pár nappal jelentkezett egyetemi kurzusokra, álláshirdetést adott fel, és egy akkor induló internetes portálnál is jelentkezett munkáért.

Krecsik Eldoróda bírónő szeretett volna kérdéseket feltenni S. Ábelnek, de ő azt kérte: először hadd hallgassa meg és jegyzetelhesse le a kérdéseket, azokra később válaszolna. A bírónő belement ebbe, és hosszan sorolta a kérdéseket. Többek közt arra vár majd választ a bíróság, hogy mai fejjel hogyan ítéli meg nagymamája bántalmazását, mi a véleménye a nőkről általában, tényleg gyűlölte-e életét és környezetét, bosszút akart-e állni a világon.

A bírónő elkezdte felolvasni S. Ábel első, nyomozati szakban tett tanúvallomását, amely a védelem szerint – a kirendelt ügyvéd távolléte miatt – jogsértő módon született. A bírónő megjegyezte, hogy később fog dönteni arról, hogy ez a vallomás felhasználható-e bizonyítékként.

Cukorbetegségét okolta

Kiderült, hogy a vádirat több állítása is ezen a vallomáson alapul. Tavaly februárban S. Ábel többek közt azt mondta a nyomozóknak, hogy a blogjában közölt írásai egy részét a finnországi és amerikai iskolai mészárlások ihlették, ezeken az elkövetőkön azt látta, hogy élet és halál urai. Ebben a vallomásban elismerte, hogy mészárlásra készült, igaz, azt mondta: végül meggondolta magát, mikor már a fegyvert is megszerezte, rájött, nem tudja magát rászánni a lövöldözésre, és ezt negatívan élte meg.

A nyomozati vallomásban beszélt arról az esetről is, ami miatt az ügyészség garázdasággal vádolja. A vád szerint a diák 2009. december 16-án gázpisztolyával kilőtt lakása ajtajának ablaknyílásán, és a gáz miatt egyes lakók kénytelenek voltak kimenekülni a házból. Erről S. Ábel elfogása után azt mondta, hogy cukorbetegsége miatt rosszul volt aznap, és azért lőtt ki az ablakon, mert csak így tudta a világ felé jelezni, hogy nincs jól. A nyomozóknak beszélt S. Ábel a nagyanyja bántalmazásáról is, állítása szerint ezt is ilyen rosszullét során követte el, hirtelen indulatkitörés volt, amit megbánt, később bocsánatot is kért miatta.

A tavaly februári vallomás ismertetését a bíró nem fejezhette be, mivel a tárgyalási napnak váratlanul vége szakadt. S. Ábel keddi beszéde végén indítványozta az eljárás megszüntetését törvényes vád hiányára hivatkozva, majd előállt egy teljesen új, kizáró okról szóló bejelentéssel. Azt mondta: értesülése szerint a nyomozás során eljáró egyik bíró hozzátartozója a fővárosi főügyész, így az ügyészség egyik ügyésze sem járhat el vele szemben a büntetőeljárási törvény értelmében. A törvény ugyanis azt mondja ki, hogy a büntetőügyben nem járhat el az az ügyészség, amelynek vezetője az ügyben eljárt bíró hozzátartozója.

A bíróság a szünetben beszerezte az S. Ábel által megnevezett bíró és a fővárosi főügyész nyilatkozatát: mindketten kijelentették, hogy semmilyen rokoni vagy hozzátartozói kapcsolat nincs köztük. Hiába voltak azonban ezek a nyilatkozatok a bíró kezében, a kizáró ok fennállásáról ő nem, hanem kizárólag csak az ügyészség hozhat döntést. Krecsik Eldoróda így kénytelen volt feltenni a kérdést S. Ábelnek és a védőjének: most, hogy kiderült a kifogás alaptalansága, folytatódhat-e a tárgyalás, vagy így is fenntartják a kizárási kérelmet. Ők közölték, hogy fenntartják, így a bíró végül elnapolta a tárgyalást az ügyészség döntéséig. Megjegyezte ugyanakkor, hogy szerinte alaptalan bejelentéssel próbálják elhúzni a tárgyalást. S. Ábel ügyvédje szerint azért döntöttek így, mert attól tartanak, hogy a későbbi ítélet hatályon kívül helyezésére adna okot, ha így is folytatódnának a tárgyalások.

A büntetőper így leghamarabb április 5-én folytatódhat a tanúmeghallgatásokkal, de csak akkor, ha addig meghozza a döntését az ügyészség. A keddi tárgyaláson megjelent S. Ábel családja, a törékeny termetű, bottal járó, korábban bíróként dolgozó nagymama, az anya és az apa is. A szünetekben a bíró engedélyével beszéltek a fiúval, de a sajtónak egyelőre nem kívántak nyilatkozni.