Tanúk szerint istennek hitte magát S. Ábel

2011.04.05. 20:17
A bíró kérdéseinek többségére nem volt hajlandó válaszolni az iskolai mészárlás tervezésével vádolt jogi egyetemista büntetőperének keddi tárgyalásán. Kétségbe vonta a vád bizonyítékait, és azt állította: Csőre töltve című regényéhez gyűjtött anyagot, amikor külföldi ámokfutásokról olvasott az interneten. Tanúként megszólalt egy barát és egy pszichológus: mindketten beszéltek arról, hogy S. Ábel istennek nevezte magát.

Bár az ügyészségnek egy hét alatt sem sikerült elbírálnia a vádlottnak azt a kérelmét, amely miatt a múlt héten félbe kellett szakítani a tárgyalást, kedden mégis folytatódott a Fővárosi Bíróságon az iskolai mészárlás tervezésével vádolt egyetemista, S. Ábel pere. Miután a bíró már az előző tárgyaláson megállapította, hogy alaptalan az ügyész elfogultságára vonatkozó indítvány, S. Ábel most beleegyezett, hogy nem kell kivárni, amíg az ügyészség is hivatalos döntést hoz erről.

A tárgyalást S. Ábel félbeszakadt kihallgatásával folytatta Krecsik Eldoróda bíró. A diák a múlt héten azt kérte, hadd kapjon felkészülési időt a kérdések megválaszolására. Most ezeket tették fel neki ismét. Mivel a vádpontok között szerepel nagyanyja bántalmazása is, a bíró a családjához fűződő viszonyáról kérdezte. S. Ábel kijelentette, hogy szereti és tiszteli a családját. Arról beszélt, hogy nagyanyja szerettette meg vele a könyveket, apját intelligens és becsületes embernek nevezte, akitől szeretetett kapott. Elmondta azt is, hogy szülei válása gyerekkora „nehezen kiheverhető eseménye”. Elismerte ugyan, hogy nem tartja „tökéletesen harmonikusnak” kapcsolatát a családtagjaival, de abba nem akart belemenni, mit ért ez alatt. Megtagadta a válaszadást a nagyanyja bántalmazásával kapcsolatos kérdésekre is.

A nagyanya megbocsátott

A vád hivatkozik az S. Ábel tuladjonában álló blogra, Arszák blogjára, amelyben több írás és vers foglalkozott iskolai mészárlással, az egyetemista állítólagos tervével. S. Ábel a bíróságon azzal védekezett: szerinte nem bizonyítja semmi, hogy a bloghoz kizárólag neki lett volna hozzáférése, azt sugallva ezzel, hogy más is írhatta ezeket a szövegeket. A bíró a tárgyaláson részleteket olvasott fel a blogból, többek közt a Megölöm a nagyanyámat című verset. S. Ábel nem kívánt válaszolni arra, hogy ez az ő verse-e. A bíró felhívta a vádlott figyelmét arra, hogy nagyanyja egy vastag megbocsátó levelet küldött meg a bíróságnak.

A diákot arról is hiába kérdezték a tárgyaláson, hogyan viszonyul általánosságban a nőkhöz, egyetemi csoporttársaihoz, szerette-e kelteni a feszültséget. Nem volt hajlandó válaszolni arra sem, miért mondhatták csoporttársai szinte egybehangzóan, hogy ő föléjük helyezte magát.

S. Ábel beszélt arról, hogy a jogi egyetemre részben családi példák miatt jelentkezett, részben pedig azért, mert „érdekes szellemi kihívásnak” találta egy eljárás korrekt elintézését, a lehető legkedvezőbb eredmény elérését. Letartóztatásáig három és fél évet végzett el sikeresen az ELTE-n, rendkívül jó szigorlati eredményekkel.

Határozottan tagadta a bíró kérdésére, hogy valaha olyat mondott volna: bemegy az egyetemre és lelövi azt, aki nem szimpatikus neki. Arra viszont ismét nem válaszolt, mondott-e társainak olyat, hogy ő isten és mindenható. Csak annyit jegyzett meg, hogy ha valaki ilyen kijelentést tesz, az szerinte belefér a szólás- és vallásszabadságba.

Csőre töltve

Megtagadta a válaszadást arra is, hogy tényleg gyűlölte-e életét és környezetét, mint ahogy azt a vád állítja, és beszélt-e arról ismerőseinek, hogy bosszút áll a világon rossz életéért. A fegyvereiről sem akart beszélni, a lövészklubtagságról pedig eljárásjogi hibákra hivatkozva azt mondta, ez nem is tekinthető bizonyítottnak.

Beszélt viszont Csőre töltve című regényéről, amely állítása szerint a híradásokból ismert esetek alapul vételével egy elképzelt helyen, elképzelt időpontban lezajló lőfegyveres iskolai ámokfutás történetét írja le. Elmondta, hogy nem sokkal tavaly februári elfogása előtt, januárban zárta le a kéziratot, és két kiadónak is elküldte. S. Ábel azt állította: a regény miatt kutatott annyit az interneten az iskolai mészárlások témájában. Határozott nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy tervezte-e 22 ember megölését, mint ahogy a vád állítja. Tagadta azt is, hogy valaha éles lőfegyvert vitt volna be magával az egyetemre.

A vád egyik fontos hivatkozási alapja az Elköszönés című írás, amelyben egy iskolai mészárlás tervének megszületéséről és az előkészületekről van szó. A szöveget S. Ábel számítógépén találták. A vádlott ennek a bizonyítéknak a hitelességét is megkérdőjelezte az utólagos manipuláció veszélyére hivatkozva. „Korpusz koholtusznak” nevezte az írást, és arra kérte a bíróságot, hogy fokozott fenntartással kezelje ezt a bizonyítékot. Mikor azonban a bíró egyenesen rákérdezett, hogy akkor ő írta-e vagy sem az Elköszönést, nem adott egyértelmű nemleges választ.

Médiafigyelemre vágyott

S. Ábel és védője már az ügy első tárgyalásán bejelentette, hogy szerintük nem használható fel bizonyítékként a diák első vallomása, amelyet elfogása másnapján mondott a rendőröknek, mivel azt kirendelt védő jelenléte nélkül, így jogszabálysértő módon vették fel. Ebben a vallomásban S. Ábel még elismerte, hogy mészárlásra készült, igaz, azt állította, hogy tervéről végül letett.

A keddi tárgyaláson a bíró ismertette S. Ábel későbbi, még mindig a nyomozati szakaszban tett vallomásait is. Ekkor a diák már azt mondta: csak azért beszélt a mészárlás tervéről első alkalommal, mert így akart bekerülni a médiába. A tárgyaláson is megerősítette: vágyott arra, hogy ismertségre tegyen szert. Kérte, hogy ha már a bíró felolvasta az Elköszönést, olvassa fel a Csőre töltve című regényhez írt Expozét is. A bíró ezt meg is tette. A szövegben többek közt az állt, hogy emléket, de nem szobrot szeretne állítani a szerző a külföldi iskolai mészárlások elkövetőinek, és azt szeretné, ha a jövőben csak könyvek lapjain lehetne találkozni hasonló esetekkel.

03

A tárgyalásra beidézték tanúként S. Ábel nagyanyját és apját is, de mindketten éltek a hozzátartozóknak járó mentességi jogukkal, és nem kívántak vallomást tenni.

Kiközösítésre panaszkodott barátja szerint

Vallomást tett viszont S. Ábel egyik barátja, akit 2008-ban ismert meg egy internetes játékon keresztül. A fiú azt mondta: Ábel említette neki, hogy nem szereti az egyetemi közösséget, mert kiközösítik, bántják, megjegyzéseket tesznek rá. Állítása szerint barátjában volt „egyfajta indulat”, emlegette, hogy szeretne revansot venni, de azt már nem mondta, hogy milyen formában, és lövészklubtagságáról, fegyvereiről sem beszélt neki soha.

A barát szerint S. Ábel gyakran szóba hozta a külföldi iskolai mészárlásokat, „úgy érezte, hogy ezek az elkövetők valamilyen szinten sorstársai a kirekesztettségben”. Ugyanakkor sosem mondott olyat, hogy bemegy az egyetemre és lelövi azokat az embereket, akiket nem szeret, vallotta a barát. A tanú segítőkész barátnak írta le S. Ábelt, akit szerinte csak a verbalitás szintjén jellemzett agresszió, tettekben ez soha nem nyilvánult meg.

„Nem tudom megítélni” – válaszolta a bírónak arra a kérdésre, el tudja-e képzelni, hogy S. Ábel képes lett volna végrehajtani a mészárlást. Azt viszont megerősítette, hogy előfordult: S. Ábel istennek nevezte magát. A bíró felolvasott részleteket egy kettejük közti üzenetváltásból, amely 2009 novemberében, a pécsi egyetemi lövöldözés után született. Ekkor a barát megijedt, és rákérdezett S. Ábelnél, ő hogyan áll ezzel, mire S. Ábel azt írta neki: „fizikai megsemmisítést nem tervezek”.

A pszichológus szerint az anya is félt

A keddi tárgyaláson a bíróság tanúként hallgatta meg Végh Józsefet, a túsztárgyalóként elhíresült nyugdíjas klinikai szakpszichológust, akit S. Ábel elfogása után szaktanácsadónak kért fel a rendőrség. Végh elmondta, hogy az elfogás előtti napon felhívta telefonon egy számára ismeretlen lány, S. Ábel egyik csoporttársa. A lány megmutatta neki a blogban közölt írásokot, és tanácsot kért tőle, mit tegyen. Végh szerint a lány meg volt rémülve, attól félt, hogy neki és másoknak is baja fog esni.

A szakértő másnap reggelre elolvasta az írásokat, és végül maga hívott fel egy ismerős rendőrt, elmondta neki a benyomásait. Végh azt mondta: tapasztalatai alapján a blogban olvasott dolgok számára elégségesek voltak ahhoz, hogy feltételezze, komolyan kell venni a lány bejelentését. Megjegyezte, hogy egy régi túszügyben hasonló verseket írt az elkövető.

Este a rendőr megkérte, menjen be a kapitányságra és beszéljen S. Ábellel, akit addigra bevittek. A feladata az volt, hogy a beszélgetés alapján döntse el, kérjen-e a rendőrség igazságügyi szakértői véleményt.

Végh elmesélte, hogy a kapitányságon találkozott S. Ábel édesanyjával, aki azt mondta neki, hogy ő is szerette volna felhívni őt, még a fia elfogása előtt. Végh szerint az anya azért akarta a segítségét kérni, mert attól félt, hogy életek forognak veszélyben, ha nem kerül gyógykezelésbe a fia.

Végh szerint amikor S. Ábellel beszélgetett a kapitányságon, még az első vallomás felvétele előtt, a fiú közlékeny volt, mintha örült volna, hogy végre valakinek elmondhatja, ami benne van.

A bíró felolvasta a szakértői véleményt, amelyet Végh közvetlenül a beszélgetés után írt. Ebben az állt, hogy S. Ábel azt mondta a pszichológusnak: ő isten. "Lenézett a világra, és mivel nem látta istent, rájött, hogy csak ő lehet isten" - írta akkor a szakértő, aki azt is rögzítette, hogy a fiú haragszik az anyjára, mert megszülte, és ezzel megfosztotta isteni mivoltától. Végh a tárgyaláson azt mondta: szerinte ezeket S. Ábel komolyan gondolta.

Végh szerint beszélgetésük során a diák többször is azt mondta neki: tudja, hogy ha jegyzőkönyvbe mondaná ezeket, amiket most neki elmond, börtönbüntetést kapna. S. Ábel a tárgyaláson tagadta, hogy ő ilyet mondott volna Véghnek. A bíróság szembesítette a szakértőt és a vádlottat, de mindketten kitartottak eredeti állításuk mellett. S. Ábel felrótta Véghnek azt is, hogy a szakértő pszichológusi beszélgetésként prezentálta felé kettejük beszélgetését, ezért ő számított a pszichológusi titoktartásra, és nem gondolt arra, hogy Végh erről jelentést fog készíteni.

A tárgyalás május 17-én folytatódik majd szakértők meghallgatásával.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport