Először beszélt az elsőrendű vádlott a csepeli kettős gyilkosságról

Váratlan fordulatot vett a csepeli kettős gyilkosság második napja a Fővárosi Bíróságon. A lassan folydogáló, jobbára eseménytelen tárgyalás hetedik órájában fölemelkedett a padjáról, és szót kért K. Tamás, az elsőrendű vádlott, aki a gyilkosság óta eltelt több mint két évben eddig csupán néhány szűkszavú nyilatkozatot tett, és még a bíróságon is azt mondta kedden: nem kíván se vallomást tenni, se kérdésekre válaszolni.

"Nekem bonyolult ez a sok beszéd"

Az ötvenes éveiben járó egykori biztonsági őrt azzal vádolják, hogy 2009. január 7-én előre kitervelten, aljas indokból lelőtte a a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában az intézményvezetőt, Takács Józsefet és munkatársát, Papp Lászlót. Korábbi, pár szavas nyilatkozataiban K. Tamás csak annyit ismételgetett: ártatlan, nem ő, hanem egy ismeretlen csuklyás támadó a tettes.

Láthatóan meglepte a bírót is, amikor zöld borítójú, újrapapír füzetét szorongatva a kezében kijelentette, hogy ő is szeretne néhány kérdést feltenni társának, a gyilkosságok bűnsegédletével vádolt Deme Gábornak, akinek a vallomásait a nap előző részében kérdések áradatával ízekig boncolta a bíró, az ügyész és az ügyvédek.

“Én nekem bonyolult ez a sok beszéd, kell pár nap, míg lecsapódik” – indokolta K. Tamás, miért várt ilyen soká a megszólalással. Az áldozatok könyörtelen kivégzésével vádolt, tagbaszakadt férfi halkan, már-már az alázotosságig udvariasan beszélt. Elsőként azt kérdezte Demétől, lehetett-e rajtuk kívül más is az iskolában úgy, hogy nem látták őket. Deme erre azt válaszolta: lehetséges. Deme első vallomásaiban még egyértelműen K. Tamást nevezte meg gyilkosnak, de ezt később úgy pontosította: nem látta, ki lőtt, csak később látta K. Tamást kezében a pisztollyal.

Hiányzik az indíték

“Nekem lehetett bármi okom az áldozatokat lelőni?” – folytatta a kérdezést K. Tamás. Maga a bíró, Németh Nándor is rámutatott arra a csütörtöki tárgyaláson, hogy az egész ügy egyik legfontosabb megválaszolatlan kérdése a motivációé, az, hogy miért akarhatta volna az áldozat halálát K. Tamás. A vádirat szerint ugyanis nem K. Tamás, hanem Deme érdekében állt a két ember halála, ő követett el az iskolában olyan gazdasági bűncselekményeket, amelyeknek leleplezésétől tarthatott. Egykori barátja, vádlott-társa kérdésére Deme azt felelte: semmi ilyen okot nem tud.

Deme nemmel válaszolt arra a kérdésre is, hogy látta-e, ki lőtt. Hozzátette ugyanakkor: ha volt is ott rajtuk kívül még valaki, ő se kijönni, se bemenni nem látott mást. A bűnsegédlettel vádolt volt igazgató korábban azt vallotta: nem mert az arcába nézni a pisztolyos embernek, aki a lövések eldördülése után a lépcső tetejénél állt. K. Tamás ebbe is belekapaszkodott, megkérdezte, lehetségesnek tartja-e Deme, hogy nem is ő volt ott. Deme erre kitérően csak annyit mondott: “akkor hasonló ruhában kellett legyen, mint te”.

Lételméleti sík

“Lehet-e, hogy a valóság, és amit a rendőrök az arcodba ordibáltak, keveredik?” – tette fel az újabb kérdést K. Tamás. A bíró erre gunyorosan közvevágott: “Az lehet-e, hogy én nem is vagyok itt?” Az elsőrendű vádlottat zavarba hozta a közbevetés, szégyenkezve beismerte: nem érti, miről van szó. “Kicsit nekem ez lassabban megy” – mondta.

K. Tamás láthatóan készült a megszólalásra, a büntetőeljárási törvény egyik paragrafusát idézte: “a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére”. Szerinte amit Deme eddig elmondott, nem bizonyítja kétséget kizáróan az ő bűnösségét. “Elolvastam ezt az egész dolgot, amit ideömlesztettek, vagy 8000 oldal. (...) Én ártatlan vagyok, bíró úr. Úgy látom ezekből az iratokból, hogy az általam elmondottakat támasztják alá” – mondta.

“Nem lőttem le senkit” – jelentette ki. Deme ügyvédje, Ruttner kérésére azt is megismételte: Demének sincs semmi köze a gyilkossághoz. K. Tamás arról is beszélt: bízik a bíróban, meg van győződve arról, hogy “jó kezekben van”. Utalt arra is, hogy később fog még beszélni, csak “szeretne készülgetni”, mert neki “lassabban jár az agya”.

Nem sikerült betömni a logikai lyukakat

Deme Gábor kedden kezdődött meghallgatásának folytatása nem hozott érdemi újdonságot. A bíró ismét szembesítette Demét azzal, hogy ha valóban ártatlan, akkor logikátlanul cselekedett a gyilkosságok után. Deme elvitte az iskolából azt a számítógépet, amelyen a biztonsági kamerák felvételei voltak, és megszabadult a merevlemeztől. A bíró többször is megkérdezte, miért tett így, amikor – ha igazat mond – a felvételek igazolták volna ártatlanságát. Deme újra csak azt ismételgette: össze volt zavarodva, féltette az életét, pánikolt, nem tudott logikusan dönteni.

Ugyanez volt a válasza arra is, miért nem fordult a rendőrséghez a gyilkosságok után, miért ment helyette haza, majd a Tescóba vásárolni ehelyett. Arra sem tudott a bíró számára meggyőző választ adni, miért hazudta először a rendőröknek azt, hogy a merevlemezt a Dunába dobta. Azzal magyarázta a hazugságot, hogy félt, baja lehet abból, ha kiadja a gyilkosra nézve terhelő bizonyítékot. A bíró ezt lesöpörte azzal: nem érti, hogy félhetett Deme K. Tamástól, aki még az iskolában lelőhette volna, de nem tette, hanem elküldte a helyszínről.

Demét újra kérdezték csütörtökön az iskolai gazdasági bűncselekményekről is. A vádlott keddi vallomásában azt állította: nem ő, hanem a meggyilkolt intézményvezető, Takács József és Kosik György, az iskolát üzemeltető alapítvány egyik vezetője állt a pénzügyi visszaélések hátterében, ő csak az utasításaiknak engedelmeskedett. Deme állítása szerint az iskolából elsikkasztott pénzek részben pártfinanszírozási célokat szolgáltak. (Deme és a meggyilkolt intézményvezető is helyi szocialista politikus volt.) Deme azt mondta: két olyan konkrét esetről is tud, amikor MSZP-s pártrendezvényre költötték az iskola pénzét, és az ügyletet Takács utasítátásra neki kellett “lepapíroznia”.

"Mi lesz velem nélküled!"

A másodrendű vádlott azt állította, a gyilkosságot megelőző napokban nemcsak Takács készült feljelentésre ellene pénzügyi visszaélések miatt, hanem ő is gondolkozott azon, hogy feljelenti az intézményvezetőt.

Deme egyébként a gazdasági bűncselekmények ügyében elismeri, hogy nem ártatlan, de szerinte nem sikkasztott, csupán “számviteli fegyelem megsértését” követte el. A törvénytelen ügyeletekről szerinte K. Tamás is tudott, részben tőle, másrészt pedig a biztonsági őr maga is feketén kapta a fizetése egy részét. Deme szerint K. Tamást feldühítették a visszaélések, azt tervezgette, hogy kitálal a sajtónak. A bíró rámutatott arra: miért akarta volna K. Tamás leleplezni azokat a visszaéléseket, melyeknek ő maga is haszonélvezője volt. K. Tamás védője megkérdezte Demétől, okiratokkal is tudott-e volna szolgálni a médiának védence a visszaélések bizonyítására. Erre Deme titokzatosan csak annyit felelt: egyelőre nem szeretne válaszolni.

Deme szerint egyébként őt eleinte nagyon jó viszony fűzte Takácshoz, és kapcsolatuk csak a pénzügyek miatt romlott meg. A vádlott többször is hangsúlyozta: amikor a lövések után meglátta a földön fekvő Takács lábát, hangosan kifakadt: "Mi lesz velem nélküled, Józsi!" Ennek az állítólagos kifakadásnak azonban nyoma sincs azon a hangfelvételen, amelyet a gyilkosság előtt, alatt és után forgó, a másik áldozat zsebében megtalált diktafon rögzített. Deme nem tudott magyarázatot adni arra, hogy lehet ez.

A büntetőper a harmadrendű vádlott, a gazdasági bűncselekmények miatt felelősségre vont K. Ildikó és tanúk meghallgatásával folytatódik jövő héten.