Szabadlábon a Viszkis

Szabadlábra került Ambrus Attila. A Viszkis néven elhíresült rabló keddre virradóra a sátoraljaújhelyi börtönből távozott, hajnali 3 óra előtt néhány perccel.

Távozását a dermesztő hidegben több tévéstáb, fotós várta a három kijárattal rendelkező intézmény valamennyi kapujánál.

Ambrus Attila a hátsó kapun át távozott, beült egy mikrobuszba, majd az elhajtott vele.

Ambrus a 90-es években hét év alatt 29 fegyveres rablást követett el pénzintézetek, postahivatalok és utazási irodák ellen, mintegy 200 millió forintot zsákmányolva. Nem sokkal az elfogása után megszökött a fogdából. 2002-ben jogerősen 17 év fegyházat kapott, ebből mai szabadulásáig 12 évet (egy részét börtönben) töltött le.

A rablássorozat önmagában is példátlan, de a viszkis rablóból önmagában ez még nem csinált volna kultfigurát. Ambrus Attila különlegessége az, hogy volt stílusa: a rendszerváltás után kialakult, sokak számára csalódást keltő újkapitalista viszonyok között pont ezek miatt az apró részletek miatt válhatott szerethető hőssé, a rózsasándoros-ludasmatyis betyárhagyomány modern feltámasztójává. A Viszkisre jól passzolt a nép egyszerű gyermekének szerepe, aki elveszi, amit akar, miközben gúnyt űz tehetetlen üldözőiből.

A legfontosabb azonosulási pontot a védjegyeként ismertté vált, a támadások előtt egy közeli kocsmában vagy presszóban lehajtott 1-2 deci whisky jelentette: a felesek mögött egy, a szabályaihoz ragaszkodó elkövető képe rajzolódott ki, ami tökéletesen megfelelt a sorozatbűnözőkről szóló népszerű elképzeléseknek. Másrészt a menetrendszerű alkoholfogyasztás azt jelezte, hogy a Viszkis fél, és az itallal a gátlásait oldja, ami a hollywoodias klisékre rácáfolva a titokzatos elkövető sebezhetőségére utalt

Nem szerepelt a nyilvántartásban

A csikszeredai születésű Ambrus 1988-ban szökött át Magyarországra az ott elkövetett kisebb bűncselekményei miatt, így amikor itthon megkezdte a rablásait, adatai nem szerepeltek a bűnügyi nyilvántartásban.Mivel sokáig egyedül dolgozott és nyomot sem igen hagyott, a rendőrség éveken át a sötétben tapogatózott. A Viszkis fantomszerűsége szintén jelentősen hozzájárult a népszerűségéhez.

A személyét övező mítosz csak tovább erősödött, amikor elfogták: a titokzatos sorozatrabló kontúrjait a világot meghódító ravasz székely legény figurája töltötte ki. A koronát azonban a szökése jelentette.

Ambrus 1999 júliusában, fél évvel elfogása után megszökött a Gyorskocsi utcai ügyészségi fogdából. A szökésről nyilvánosságra került részletek szerint tervrajzot kapott egy titkos segítőtől, és egy hónapig figyelte őrizete gyenge pontjait, miközben egy kötelet is elrejtett az egyik vizsgálati helyiségben.

Tudta, hogy csak kevés ideje lesz, ezért szökés közben mérte az időt. A sétálóudvarról átszökött a főudvarra, onnan be az épületbe. Az elrejtett kötelet elektromos hosszabbítókkal toldotta meg, 20 métert ereszkedett, és még így is le kellett ugrania 5-6 méter magasról.

Szökésekor Ambrus 27 bankrabláson volt túl, októberi elfogásáig további hármat követett el. Ekkor fosztotta ki a vecsési OTP-t is, ahol közel ötvenmilliót zsákmányolt. Rablóként ez volt a legnagyobb dobása.

Nőkre költötte, nem a szegényekre

A Viszkissel kapcsolatos romantikus, Robin Hood-os párhuzamoknak nem sok alapjuk volt. Az első rablása idején 25 éves Ambrus nem osztogatott pénzt a szegények között. A milliókat arra költötte, amire a legtöbb, hozzá hasonló korú és hátterű fiatal férfi vágyott: utazásokra, nőkre, luxusra.

Ha a rabolt pénz nagy része svájci bankszámlákra vagy offshore cégekbe került volna, Ambrus ma gazdag emberként szabadulhatna, és kifizethetné a kirabolt bankok felé fennálló 200 milliós adósságát és a kamatokat. Magyarország viszont szegényebb lenne egy népmesei hőssel.

Ambrusra azonban olyannyira ráégett a betyárimázs, hogy azt sem a rablások héköznapi motivációja, sem az erőszakossága nem tudta szétfoszlatni.

A Viszkis erőszakmentességéről szóló, utóbb a bírósági védekezése kulcsmotívumává tett mítosznak ugyanis nem sok valóságalapja volt. Varju László beszámolója szerint (ő a BRFK rablási osztálya vezetőjeként öt évig vadászott rá) Ambrus a rablások során durván bánt a nőkkel, és többször is csak a szerencsén múlt, hogy senki sem sérült meg. Amikor az egyik bankfiókban csapdába került és a rendőrök rálőttek, egy női ügyfelet használt pajzsként. Máskor is erőszakoskodott, Varju szerint egy nőt a hajánál fogva rángatott a trezorhoz, és a pénztárosokkal is durván bánt.

Különösen visszás volt a megítélése egy korábbi, békásmegyeri rablásnak, ahol menekülés közben az ítélet szerint célzott lövést adott le egy rendőrre. A golyó a bíróság szerint csak véletlenül tévesztett célt, miután gellert kapott egy kocsi tetején.

Ismerőse dobta fel

Ambrus azonban büszke volt rá, hogy egy csepp vér sem tapadt a kezéhez, és utóbb ezt a tényt már tudatosan használta az imázsépítéshez. A túszjelenetet például azzal magyarázta, hogy csak figyelmeztetni akarta a rendőröket a lövöldözés beszüntetésére, a rendőrre pedig szerinte figyelmeztető lövést adott csak le.  A szökése is ebbe a narratívába illeszkedett: beszámolója szerint ezt akkor döntötte el, amikor tudatosodott benne, hogy a békásmegyeri lövöldözés miatt emberölési kísérlettel gyanúsítják, amit igazságtalannak tartott.

Elfogása mindkét alkalommal másokhoz kötődött: tettestársa, amikor elkapták, felnyomta a menekülő Ambrust, akit a román határon tartóztattak le (a riasztás csak percekkel előzte meg). A szökése után Budapesten rejtőzött el, zuglói rejtekhelyét az egyik ismerőse árulta el a rendőröknek.

A Viszkisből a kilencvenes évek végén hihetetlenül népszerű figura vált. Rajongói fan site-ot készítettek neki, és a Free Viszkis feliratot pólókra nyomták. MC Orelmüller német nyelvű balladában dolgozta fel Ambrus történetét. Julian Rubinstein amerikai újságíró Ballad of the Whiskey Robber címen dokumentumregényt írt róla (a könyv 2004-ben magyarul is megjelent), míg Ganxsta Zolee halhatatlan rapszámban emlékezett meg a Csiki Párduc kalandjairól.