Lám, lám, a kőbánya-kispesti faluvilágban is buszon terjednek a legfőbb információk, így már a repülőtérre való érkezés előtt világossá vált számunkra, hogy útlevél és érvényes repülőjegy híján csak kívülről nézhetjük a Ferihegy 2 központi csarnokát. A pletyka nem volt alaptalan, sőt vélhetően a vecsési fiatalok is lefékeznek mostanában a reptérre vezető bekötőút előtt: annyi a rendőr, hogy biztos van köztük terroristák helyett helyi vagányokra gerjedő is. A bevezető útszakaszon felállt őrség azonban csak apró ízelítő a terminál előtti ellenőrzőbrigádból, amely géppisztolyokkal, marcona arcokkal és bakancsba gyűrt nadrágszárak dörzsölésével figyelmeztet a helytelen magatartás miatti megtorlási lehetőségek sokszínűségére.
Balhé nélkül
Helytelen magatartásra utaló nyom nem akad. A helyszínen posztoló rendőrök úgy tájékoztatták az Indexet, hogy eleddig nem volt semmi probléma, balhé nélkül vészelték át az utóbbi két hetet. Normális, terrorista támadás nélküli időszakban egyébként kötelező penzum a reptéri rendőri jelenlét, most azonban "fokozott készültség" van. Erről nem tudunk meg konkrétabbat, a rendőr nem árulhatja el, hogy hányan vigyázzák is a rendet. Az osztaghoz határőrbrigádok is csatlakoztak, alapvetően ők vannak az utálat középpontjában, mert velük torlaszolják el a terminál kapuit. Magasak és intelligensek, a riportert például emberi szavakkal, bár ördögi szemekkel figyelmeztették, hogy itten nem szabad arcokat fotózni.
Csapások az üvegen
Minden bejáratnál apró tumultus. Az arcok az üvegre tapadnak, ilyenkor az ember szeretne tisztán látni, kirekesztve pedig még inkább izgalmasabb a benti élet. Információhoz csak az egyik ablaküvegen keresztül lehet jutni, amely mögött két monitor figyeli a befigyelőket. A repülőgépek érkezéséről és indulásáról szóló sorok monoton futnak, belőlük azonban nem lehet látni semmit. A helyzet kísértetiesen hasonlít a szemészeti szobában végzett mozdulatsorokra, visszaigazolás azonban nincs: csak a szívás. Ennek ellenére többen megpróbálkoznak az időpontvadászattal: dühös ugyanakkor visszafogott csapások az ablaküvegen.
Diszkrét Nyugat
Az érkezők arcán értetlenség, Tulajdonképpen senki sem látja át, hogy mire fel a felhajtás: nálunk nyugatabbra - amely valamivel veszélyeztetebb környék -, ugyanis kevésbé feltűnően csekkolják az embert. Párizsban például nem látni fegyvereseket, kommandósokat meg pláne nem, a reptéri személyzet diszkréten kobozza el a kisollókat és borotvákat. Müchenben hasonló a helyzet, pedig az valamivel nagyobb reptér, mint a miénk, ráadásul ottan sokan származnak olyan országokból, amely országok nem szeretik azokat az országokat, ahova lakosai rendszeres utaznak. Egy fiatal pár pedig arról számolt be, hogy Kréta fővárosában ugyanúgy nyitott a reptér, mint a globális szigorítás előtt, úgyhogy a "nem tudom, mire jó ez" mondat egyre inkább hitelesnek tűnik.
Szuperbiztonság
A várakozók azonban nem hőzöngenek. Akinek nem tetszik, ugye, az nem várakozik, akinek meg tetszik, az nem teszi szóvá a kellemetlenségeket. A kinn felállított bódébudikba ottjártunkkor nem láttunk berohanó és könnyebbülten kijövő embereket, az információáramlás bizonyára gyorsabb, mint egy Boeing: aki várakozni indul, az előtte otthon mindent elvégez. Leülni viszont nem lehet, mert egyrészt nincs szék vagy pad, másrészt mindenki idegenkedik attól, hogy ülősztrájkolónak nézzék. Így marad az állás.
Egyelőre bizonytalan, hogy mikor gördül vissza minden a régi kerékvágásba, talán soha, lesz egy szuperbiztos repterünk, amelyre, ha jól hallom, éppen egy lángoló Boeing próbál kényszerleszállni.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
