Bebetonozták magukat

2000.10.20. 16:45
Az Apostol együttes slágerszerzeményei alapvetően nem tartoznak a bonyolult művészeti alkotások közé, bár az Eladó, kiadó most a szívem nyelvi humorról és cizellált asszociációs érzékről tanúbizonyságot tevő opus akár még erre is rácáfolhat. Arra viszont már menthetetlenül nem, hogy a zenekar hat tagja péntek délelőtt belenyomta kezeit a frissen kevert betonba, hogy utána a nyomatok a Csillagok falán díszelegjenek jósnők és rendőrtisztek örömére. Bár a falon ott van Cintula is, meg Dévényi Tibi is, a legfontosabb azért mégis csak a Jimmy tenyere, aki szerényen csak annyit írt az emlékkönyvbe, hogy "Nagyon kedves gesztus, jól éreztem magam."
"Eladó, kiadó most a szívem"
Ha az ember stílustörténeti szempontból szeretné feldolgozni az Apostol együttes elmúlt harminc évét, akkor bajban van, ugyanis a zenekar azokban az évtizedekben nőtte ki magát, amelyek rengeteg irányzatot sűrítettek magukba. A kezdeti Blood, Sweat, Tears agresszív (proletárszimbólumoktól sem mentes: vér, veríték, könny) soft rockos hatása alól alig keveredett ki a zenekar, amikor jött egy '74-es fesztivál, ahol az Okosabban kéne élni című szerzemény már másfajta hatásokról árulkodott. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a Nehéz a boldogságtól búcsút venni és a Nem tudok élni nélküled dalok sajátos vonalvezetéseiről sem, amelyek kellő intenzitással kapálták fel a népízlés talaját a 3+2, valamint Balázs Pali frontális terrorakciói előtt.

Divatok jönnek-mennek

Az Index B. Tóth Lászlót kérte fel az egyértelmű állásfoglalásra. - Az Apostol zenéje az Apostol. A divatok jönnek-mennek, az irányzatok jönnek-mennek, az Apostol marad - mondta a Poptarisznya egykori vezetője, bár azon már hezitált, hogy felvegye-e a csapatot a Poptarisznya 10-es örökranglistájára. Ennek ellenére sokan felvennék, pláne, akik itten összegyűltek, bár az egyik felszolgáló lány nem biztos abban, hogy az Apostol a XX. század egyik legmeghatározóbb magyar zenekarai közé tartozik. Ennek ellenére szereti, bakelit is van a családban, de nem az övé - mondja, miközben szemeiben is elhatárolódik.

Rádióriporterek jönnek-mennek, B. Tóth viszont marad
A Rock City éttermében rendezett összejövetel vegyes vendégsereget mutat, ugyanis a zenekaron és családtagjaikon kívül, a már említett B. Tóth László is fel-felbukkant a tömegben. A szurkolók és autogramvadászok jelentős részét a Calypso Rádió nyereményjátékán győztes, telefonfüggő zenerajongók jelentették. Mivel az Index fél órával hamarabb érkezett a helyszínre, tanúja volt a nyertesek intenzív autogramgyűjtésének, amelynek leginkább lelkes tagját, özv. Ötvös Istvánnét az Index különös figyelemmel figyelte.

- Csókolom, magának kétszer is aláírjuk? - szólt Szabó Ferenc dobos özv. Ötvösnének, aki erre bocsánatot kért, és az Index tudósítója felé fordult, orra elé dugva a papírost és a tollat.

- Nem vagyok a zenekar tagja - felelt a riporter, de megragadva az alkalmat visszakérdezett, hogy vajon miért jó az Apostol?

Igényes slágerzene

- Mert kellemes dallama van, ahogy Eladó, kiadó most a szívem - kísérte a wurlitzer muzsikáját sajátos kánonos hangzást és jókedvet kölcsönözve a 3x3 ünnepi beltérben. özv. Ötvös Istvánné azt mondta, hogy nagyon jó érzés volt találkozni a zenészekkel, de sajnos nem tudta megmondani, hogy pontosan kik is a zenekar tagjai.

- Talán az az ősz hajú ember - mondta érdektelenül, majd visszatért az asztalhoz.

"Ugyanolyan a zenénk, mint az emberek"
A zenészek azonban megszokták a sikert. A legutóbbi két megakoncertjük gigantikus sikert hozott, és Németh Zoltán, az együttes legaktívabb zeneszerzője szerint ez csak azért volt lehetséges, mert ,,a zenekar tagjai mind végzett zenészek, és igényes eszközökkel csináltak slágereket, sokszor a sláger-hangzás rovására."

-Ugyanolyan a zenénk, mint az emberek - igazított el Pete László a közízlés-egyedi dallamvilág függvényrendszerben, majd hozzátette, hogy szinte hihetetlen, de minden lemezük aranylemez, és a '75-ben kiadott finomított bakelit most újra platinalemez lett. Ezután elmesélte a zenekar 12-es történetét, amikor NDK-ból repültek haza, de le kellett szállniuk egy Pozsony melletti harcászati repülőtéren. Pete László a szerencsés landolás óta tudja, hogy Isten kezében van a zenekar.

Divatok jönnek-mennek

Ez volt a 21. zenészcsillag-avató
A zenekar keze pedig mostantól hat darab betontömbben, amelyek, mint megtudtuk, fehér és szürke cementből, gipszből és vízből állnak össze legendaalappá. Feri, az egyik talajelőkészítő szerint az egyik munka olyan, mint a másik, Feri tudja, mit beszél - Magyarországon eddig mindenkinek ők csinálták a lenyomatokat, mondhatni gyakorlatuk van benne, ez most már a 21-dik zenészcsillag-avató. Annak ellenére, hogy nem szeretik az Apostolt villámgyors az eltűnésük, hogy helyet adjanak a zenekarnak és B. Tóth Lászlónak, aki a következő szavakkal üdvözli a zenekart.

- Divatok jönnek-mennek, irányzatok jönnek-mennek, az Apostol marad - mondja most már élesben, és az Apostol egy-két-hára belenyomja a kezeket, felnéz, mosoly, ahogy a fotós kollégák kérik.

A király is jól érezte magát

A falra csak a száradás után kerülnek fel a szignózott lenyomatok, és érdekes adalékként ideírjuk, hogy Charlie még szívet is rajzolt a tenyere mellé. A falon lévő társaság valóban illusztris, a leghúzósabb a '95-ös esztendő volt, Cintulát, Katona Klárit, valamint Dévényi Tibort szavazta meg a közönség. A Calypso Rádió közönsége, akik már javában a két alsó combból, két csirke szárnyból, burgonyapüréből, káposztasalátából, valamint almás rétesből álló, piaci értéken 900 forintos menü felett dúdolják a dallamokat. Az Apostol pedig beír, éppen Pete László hajol a könyv felé, így csak néhány hangot tudunk beazonosítani a kottásmintás ingujjon.

A tolakodás után Zámbó Jimmy beírására lelünk, alapvetően érthetetlen, hogy miért nem ,,a király" néven írta alá, de a hitelesség kedvéért idemásoljuk mit írt.

Nagyon kedves gesztus, jól éreztem magam. Köszönettel Zámbó Jimmy

A tehenek jönnek-mennek

Valószínűleg arra gondolt, hogy itten barátok vannak mindenhol, mint például most is, és elég az a példa, hogy az Oscar-hoz hasonló szobrocskák átadásánál, valaki hajrá papa mondatot eresztett el, közben elindult egy csillagszóró halála, és az egész felett meg ide-oda cikáztak a dallamok, meg özv. Ötvös Istvánné, valamint egy anekdota, amelyet, nem fogja kitalálni az olvasó, de B. Tóth László mesélt el.

"New Yorkban jártunk egy barátommal, és bementünk egy tejcsárdába. Az egyik falon egy feliratot vetünk észre, amely a következőt mondta: A tehenek jönnek-mennek, de a tej minősége mindig ugyanolyan marad."

Ez az Index-nyilatkozat és az Apostol köszöntése között volt félúton, és bizonyára véletlen a szavak egybeesése, de éppen inspiratív ahhoz, hogy megállapítsuk: rádióriporterek jönnek-mennek, B. Tóth viszont marad. Mindörökké.