Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

A halak bosszúja

2000.07.09. 15:24
Amikor a sós és paprikás vízben épp a húsáról leválni készülő zöldes bőrdarabba ütközik kanalunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy hallevet raktak elénk a lokálisan felfűtött vendéglátók. Ha kékes ujjpercet, leszakadt szemöldököt is lelünk a gőzölgő kondérban, akkor pedig halászlevet, de a nyelvi polémia csak Grétsy tanár úrban indítana el bizonytalan kimenetelű indulatokat, Baján viszont senkit sem érdekel.
Harmincezren a főtéren
Benyomják
Baján mindenkit csak a gyomra érdekel. Harmincezer ember nyomorog kint a város főterén, hogy benyomja magába azt a húsz tonna pontyot meg törpeharcsával kevert kárászhalmot, amit a környező vizek még ki tudtak izzadni magukból. A bográcsok meggyújtása spontán füstfelhőképzést is generál, megbolondítva ezzel Deutsch Tamás önértékelését is, aki saját bevallása szerint nem tud hallevet főzni. Ezen azonban nem kell csodálkoznunk: a hallé főzés kevésbé bonyolultabb dolog, mint a diplomaszerzés. És ekkor még az esőről nem is beszéltünk.

Az egészet úgy el kell elképzelni, hogy van harmincezer ember, aki hosszú padsorok mellett otthonról hozott tányérokban kanalazza a hallevet, és közben fennhangon tudatja mindenkivel, hogy övé a tuti recept, és ha valaki másképp csinálja, az maga a befurakodott provokátor, a dunai halászlé öntörvényű gyilkosa.

Gasztronómiai ellenállás
Az Index szerette volna elkerülni azt a vitát, amelyet kisebbségben lévén úgysem nyerhetett volna meg, mert a riporter kezdeti szocializációja során csak passzírozott halászlével találkozott, így az itt látott natúr, tésztával dúsított leves kissé megzavarta gasztronómiai tájékozódását, és ellenállásra inspirálta.

Négy kerék, három gyerek, tíz tányér

Az újkori kultúrharc frontvonala
Közösségformáló népünnepély
A bajai népünnepélyt ötödik alkalommal rendezték meg, és mára a környék legnagyobb közösségformáló eseményévé nőtte ki magát. Persze nem azért, mert újkori kultúrharcunk legfontosabb alakjai, mint Lagzi Lajcsi vagy az Irigy Hónaljmirigy itt mérte össze tudását, hanem azon fékevesztett jókedv miatt, amely egy ilyen aktust övezhet.

Tapizás ellenőrzés nélkül
Az nem polgár, akinek nincs asztala, és az nem jó polgár, akinek nem kóstolják meg a hallevét. Négy kerék, három, szoba, tíz tányér, és az ember már csak azon gondolkozik, hogy ilyet nem érdemes kihagyni. Pedig maga az étel, valljuk meg, egy idő után megüli a gyomrot, és italért-cimborákért kiált. De mint mindenben, ebben is az utójáték a legfőbb jó: amikor apró kultúrkörök próbálják saját nóta repertoárjaikat beleordítani a sötét bajai éjszakába, nem hagyva ki azt a ziccert, hogy ellenőrzés nélkül lehet tapizni a tömegben, egy-egy meghatározhatatlan szexuálpszichológiai inger hatására.

We are the champions

Infrastruktúra
Négyszer többen voltak
Az asztaligényléseket már hónapokkal az esemény előtt be kell adni, ami már csak azért is érdekes koordinációs feladat, mert ennyi szék és asztal a világon sincs, úgyhogy az idén még Kőszeg baráti segítségnyújtása is jól jött. Ötszáz rendező, és kétezres készlet, mert az idén négyszeresen többször kellett infrastrukturálisan kiszolgálni a vendégeket, mint öt évvel ezelőtt.

Akkor a város 300 évfordulójára jött az ötlet, hogy a halászlé fővárosában burkolt gasztromán akciót szervezzenek a hajdani halászok leszármazottainak. Ezek a rendezvények évről évre jobbak lettek, mert az izgalom itt is alapvető követelmény, így nemcsak a főzés a lényeg, hanem verseny is.

Objektív mérce
Az izgalom követelmény
Nem szabad leragadni annál a pontnál, hogy két kaja közül mindig az anyámé a jobb, mert mivel ezen a környéken mindenki hasonló örökölt instrukciók szerint főzi a levet, az objektív mérce felállítása abszolúte lehetséges és kívánatos követelmény. Így minden évben meghirdetik a halfőző bajnok megválasztását is, amelyet a már említett objektivitás miatt sorsolással dönti el a potyázó zsűri.

A dunai halászlé
Az autentikus forrást ez esetben Pekanov Mátyás személye, aki azon kívül, hogy halászember, háromszoros halfőző magyar bajnok is, és akinek rendszeres személyes perverziója, hogy mindennap eszik valamilyen halételt.

- Az egész rém egyszerű. Megfőzzük a feldarabolt hagymát, annyi vízben, ahány kiló halat szeretnénk beletenni. Ha a hagyma megfőtt, beleöntjük a halat. Miután felforrt, beletesszük a paprikát, majd húsz, huszonöt percig főzzük. A halat előző nap be kell sózni, és nem árt, ha az ember a forrás pillanatában beleönt egy kis bort is, mert így nem fog szétesni a hús. És a legfontosabb: tésztával tálaljuk. Pekanov tudja mit beszél, majd arra buzdít, hogy mi is vigyázzunk a saját húsunk egészségére. Jó, mondom, és az italozás kezdetétől a riporter már csak szegregáltan volt képes a több síkon zajló eseményekre koncentrálni.

Deutschot lefőzik

Este hat óra. Alágyújtás. A harangok megszólalnak, a szakácsok pedig tüzet raknak. Anélkül, hogy a riporter folyamatosan anyázna a következő bekezdésben, ide kell írni, hogy a téren és a környező utcákban nem lehet látni a füsttől, és ezen a bánaton még az sem segített, hogy alig látjuk azokat a Fan Clubokat, akik remegve kínálják sportminiszterünket a homoki bor legújabb büszkeségeivel.

Erkölcsi támogatás I.
- Én nem tudok halat főzni, és csak erkölcsi támogatást tudok biztosítani a szakácsoknak - mondja leplezett szerénységgel a sport, nő és halügyi miniszterünk az Index tudománytani kérdésére. Deutsch szemét O'neill napszemüveg védi, meg egy hallétemető testőr, de mi már kormányközi információk nyomában vagyunk, miszerint Ligetvári miniszter ciánmentességet tesztel, Boross miniszter phare-alapon ajkat töröl, Dávid Ibolya pedig bajai lévén, gyermekkori fejlődéstörténetének fontos állomásait remixeli mostani fogyókúrájával.

Erkölcsi támogatás II.
Híres ember tehát van, és említsük meg azt a népszívet törő jelenetet is, amikor Nagy Sándor egy bódéénak támaszkodva tömörül szakszervezetbe egy koccintó hazai őshalásszal. Az igazi sztárok azonban magabiztosan állnak a bográcsok felett, amelyek nyilván a Buza Bográcsszaküzletből származik, mert Baján ilyen is van, meg 950 forintos Bajai Népünnepély póló, és nem szabad kifelejtenünk azt a remélhetőleg csak túltanult marketinges agyában megfogant ötletet sem, miszerint csak száz forint ellenében lehet feljutni a Szentháromság tér közepén felépült pavilon tetejére. Kell a fotó, nem fizetünk.

Minden évben, egyre többen

,,A halnak a gyomorba is fürdenie kell!" - veti oda nekünk foghegyről egy éltes férfi, majd nevetését könnyen elnyeli, akárcsak a kitöltött bort, amelynél jobb befogadóközeget keresve sem lehetne találni a roskadásig megterített asztalokon.

Presztízskötények
Nylontól a tibeti jakszőrig
Egyébként egyfajta presztízsnövelő funkcióval bír egy-egy váza, pontyot ábrázoló szakácskötény, vagy éppen a színharmóniában tobzódó teríték, amelynek minősége a nylonfóliától a tibeti jakszőrből szőtt alátétekig terjed. Kezdetben a szervezők még halat is adtak a padokhoz, ma már ez nem dívik, ennyi embert ellátni totális képtelenség. A zsúfoltság évről évre szorítja ki az őslakosságot a környező utcákba, és ha ez így megy tovább öt év múlva a Újvidék-New York-Balmazújváros háromszögben főzik majd a levet, bajainak aposztrofálva.

Nem minden papsajt

Kiszorult őslakosok
A halat főzni és nem venni kell. Így az a néhány ezres turistatömeg, aki azért jött ki, hogy a helyi televízió stábot megtévesztve bajainak tűnjön, nem juthat halászléhez. Az élelmesebbek persze saját külsejüket felhasználva kikunyerálhatnak egy két tányérral, és a helyiek dicséretére legyen mondva, többnyire kapnak is, hiszen bármilyen furcsa is: ez ünnep, amit elrontani még Lagzi Lajcsi is túlórában tudna. A sármőrt egyébként az Index nem találta meg, pedig többen látni vélték, ahogy néhány adagot félénken magába erőltetett. A koncertje késett, ami feltehetőleg az emésztés utáni lanyha felébredésnek volt köszönhető.

Égi riadalom

,,A kurva anyját ennek az esőnek" - a hat szónak szinte az összes variációját megtalálta volna a betépett nyelvész, ha este kilenc óra körül a bográcsok körül kószál. A környéken ötven napja egy szem vízcsepp sem esett, most persze szakad, némi pánikot okozva ezzel a szabadtéren ünneplő szakácsok, és vendégeik között.

Némi pánik
Ekkora persze már mindenki túl volt az össznépi zabáláson, és csupán az okozott gondot, hogy a tányérokat, poharakat, párnákat és terítőket mi módon lehetett a legkisebb amortizációs költséggel az autókhoz kimenekíteni. A riporter ekkor már régen túl volt a saját elázásán, és a történetből csak annyit észlelt, hogy mint felbolydult méhkas rohangált össze vissza a nép, erre mondaná Knézy, hogy ,,Uramatyám, mekkora az iram, ilyet nem látni magyar pályákon". Az Istent játszó égiek azonban nem ijedek meg, és teljesen szétmosták az eseményt, ami mind morálisan, mind esztétikailag megtörte az addigi idilli állapotot.

Halak bosszúja

Halak, lé
Zokszó nélkül
Baja egy kiborított bogrács lett: üres, döglött és maszatos. Ennek ellenére jövőre sincs kizárva, hogy így járunk, de legalább most már tudjuk, milyen érzés, amikor ránk öntik a vizet, belelépünk a sóba, hozzánk ragad a paprika, és a hülye padszomszéd pedig a sietségben megkever, hogy a végén valami barom elé kerüljünk, aki bezabál bennünket zokszó nélkül.

A halak bosszúja volt ez, a rák jegyében.