Lukács
7 °C
22 °C

Az úttörőtábor a tévébe megy

2001.07.21. 12:26
Szombat este véget ér a Viasat3 Bár című vetélkedője, amely az első magyar valóságshowként írta be magát a magyar televíziózás történetébe. A döntő megmérettetés előtt a két versenyben lévő fiút faggattam. Kérdéseim versenyt futottak a két fiú vérében keringő jelentős mennyiségű alkohollal.
Tiger, Tibi és a lengeruhás reklámlányok
Este tíz óra után a hangulat már öles léptekkel igyekezett az egyes hozzáértők által csak tetőfoknak nevezett csúcspont felé. A bárban stüszisapkába és monokinibe bújtatott lányok kínálgattak a népnek valami újfajta röviditalt, miközben a dobhártyákat édes zsibbadásba hajszolva dübörgött a műsor főcímzenéje. Ezerrel folyt a marketing-hittérítés, de a versenyben maradt szereplők, Tiger és Tibi nem nagyon érzékelhették ezt a stábnak fenntartott kerthelyiség félhomályából, ahová a Bár fényei elől menekültek.

- Nemrég még úgy nyilatkoztatok, hogy bárki nyerje is meg az ötmillió forintos fődíjat, mindenképpen megosztoznátok a nyereményen. Ha te győznél, kinek és mennyit adnál ebből a pénzből?

(Tiger): - Nem szeretnék erről beszélni, amíg nincs nálam a pénz. Még nem láttam a nyereményt, ezért nem is akarom elkölteni.

- Nincs eleged abból, hogy már két és fél hónapja kamerák kereszttüzében élsz? Nem nyomaszt már a bezártság?

- Örülök, hogy végre hazamehetek. Érdekes volt a Bárban töltött tíz hét, de jó érzés, hogy holnap véget ér a műsor. Biztos, hogy hiányozni fog a stáb és a show, ezért valószínűleg többször meg fogom nézni az adásokat videón. De ezzel még inkább várok egy-két hónapot, mivel kicsit belefáradtam a Bárba - mondta, majd egy laza mozdulattal átkarolta a mellette gyanútlanul elsuhanó erőteljes másodlagos nemi jelleggel megáldott miniszoknyás nőt, és eltűnt a sötétben.

Tiger vagy Tibi?

A bennem maradt kérdések szinte nyomasztottak, ezért a bárpult felfedezése helyett inkább a másik játékos keresésére indultam. Egy ír tévéstáb fojtogató ölelésében sikerült rátalálnom, amint éppen ékes angolsággal nyilatkozott a valóságshow első kelet-európai vadhajtásáról, az ötmilliós nyereményről és egyéb hasonlókról. Nem sokára én is sorra kerültem, és annak ellenére kedélyesen elbeszélgettünk, hogy a szervezetében felhalmozódott égetett szesz és sör mellékhatásaként valószínűleg a fenébe kívánta a sajtót annak összes munkatársával együtt:

- Szerinted ki fog nyerni szombat este?

- Valószínűleg Tiger, mivel ő a népszerűbb a nézők körében. Én egyébként is csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy eljutottam a döntőig. Tulajdonképpen Napsugárnak kéne holnap este a székemben ülnie, a kocka azonban nekem kedvezett, amikor a múlt heti adás előtt a szerencsére bíztuk a mínusz és plusz pontok sorsát. Ráadásul szerintem a nézők még mindig nem tudják megbocsátani, hogy a döntésem miatt választaniuk kellett a két legkedveltebb játékos, Tiger és Napsugár között.

- Mit kezdenél a nyereménnyel, ha esetleg mégis téged választanának a nézők?

Már csak 1 nap
- Ezen nem szoktam gondolkodni. Biztos, hogy elvinném Tigert Ausztráliába, de például azt az egymillió forintot, amit Tiger Napsugárnak ajánlott fel, én inkább egy alapítványnak adnám.

- Kikkel fogod tartani a kapcsolatot a műsor után is?

- Szinte mindenkivel. Ahogy az már kiderült, Napsugarat annyira nem kedvelem, de egyedül Zsanziról gondolom azt, hogy nem illett a társaságba. A legtöbb szereplő egymástól pár száz kilométerre lakik, de azért biztos, hogy fogunk találkozni.

- Milyen terveid vannak? Mihez szeretnél kezdeni a műsor után?

- Egyelőre egy állást szeretnék találni. A Bár előtt hosszú ideig Angliában éltem, különböző alkalmi munkákból tartottam el magam, most már valami biztos állást szeretnék. A Viasat3 pedig ugyan semmit nem mond a jövőnkről, de lehet, hogy néhányunkat alkalmazni fog, mint bemondót vagy műsorvezetőt

Miközben Tibit hallgattam, és lassan kortyoltam az ismeretlen márkájú röviditalt, az udvaron terpeszkedő kerthelyiségben, a koromfekete éjszakában a stáb tagjai összeborulva iszogattak, csókok csattantak, vaskos tréfák repdestek. A hangulat a nyolcvanas évek végének ideológiától mentes úttörőtáborait idézte, csak a tábortűz és a szalonnasütés maradt el, valószínűleg tűzvédelmi okokból. A szereplők és a stáb közt érezhető a baráti viszony, a hangulatos belvárosi piknik azonban nem szüremkedik át a tévéképernyőkön. Az összefoglalókból inkább csak a Bárban uralkodó erőltetett jókedv érezhető, amit nem messze az igazán izgalmas eseményektől csak néhány lengeruhás reklámlány és pár exhibicionista tizenéves görcsös igyekezete tart életben.