Yuppie-k helyett bobók

Amerika új elitje a farmert-inget viselő fiatal, aki valahol a bohémek és a burzsoázia közt helyezkedik el - a két szó rövidítése alapján hívhatjuk őket bobóknak. David Brook szerint ma jórészt ők vezetik Amerikát.

A bobók elsősorban lazák és liberálisok: nem kötnek nyakkendőt, a tolerancia és a szabadelvűség hívei, de munkaetikájuk, szorgalmuk megkülönbözteti őket a kapucsínószürcsölgető bohémektől. A bobók mindeközben ugyanis két lábbal állnak a földön: keményen dolgoznak - főként az Új Gazdaságban, vagyis az elektronikus médiában vagy az informatikában -, és vállalkozó szelleműek.

Egyesítik magukban a hatvanas évek liberális értékeit és a nyolcvanas évek vállalkozó szellemét - írja az Ökörszem. Az ellenkultúra és a nyakkendős üzleti világ találkozásánál helyezkednek el, a két világ legjobb értékeivel. Ahogy ők nevezik magukat, humán materialisták vagy empatikus hedonisták.

A bobók lenézik a yuppie-k agyatlan, üres költekezését. "Annyit költhetsz, amennyit csak akarsz, ha amit vásárolsz, értelmes, használható dolog - például egy 65 ezer dolláros Range Rover jó nagy csomagtartóval. De kiadni egy halom pénzt valamire, ami teljesen felesleges, például egy 60 ezer dolláros, "valódi" Corvette - nos, az vulgáris" - illusztrálja a szemléletváltást Brook könyvében.

A bobók megőrizték '68 elképzeléseit. Sokuk jógázik, vegetáriánus, biciklin megy munkába. Nagy részük elkötelezett környezetvédő. Egy bobó valószínűleg - amennyiben amerikai, márpedig a könyv róluk íródott - a demokratákra szavaz, de ez korántsem jelenti azt, hogy baloldali. Hisz a kemény munka konzervatív étoszában és irritációval vegyes gyanakvással figyeli a kormány minden lépését, amely szabadságában korlátozhatja.

Brook - aki magát is a bobók közé sorolja - optimista e generációváltással kapcsolatban, bár elismeri, hogy számos kérdésben aggodalomra van ok. A bobók ugyanis ijesztően apolitikusak, legtöbbjüket fárasztja vezetőik szövegelése, rosszabb esetben nem is hisznek nekik. Kár, mert alapvetően mérsékeltek - szociális-családi ügyekben éppúgy, mint az állammal kapcsolatos kérdésekben. A régi arisztokráciára jellemző, közösség iránti odaadás és szolgálatvágy sem igen jellemző rájuk.