Árusításra alkalmatlannak találta Joe Procacci csúnya, de finom paradicsomait a floridai paradicsom-terméktanács, írja a USA Today. Procacci öt évvel ezelőtt nemesítette az UglyRipe (rusnyánérő) névre keresztelt fajtát, melynél a külcsín helyett az ízre koncentrált. Terméke hamarosan nagyon népszerű lett, mivel a formára szabott, üvegházi jellegű paradicsomok pozdorjaízével szemben zamatos.
Az íz nem számít
A rusnyasága ellenére kelendő fajtának köszönhetően Procacci háromszorosára növelte eladásait, írja a lap. Három évig nem is zavarta senki az üzletét, akkor azonban a floridai paradicsom-terméktanács megvonta a rusnyánérő fajta addigi kedvezményeit. Az 1937-ben a kistermelők terményeinek piacra jutását segítendő létrehozott terméktanácsoknak ugyanis joga van meghatározni a piacra kerülés feltételeit, többek között a termény formáját.
A floridai paradicsom-terméktanács szerint pedig a paradicsom nagy, feszes és olyan szabályos, mint egy golyó. Az íz, még ha nem is emlékeztet a paradicsoméra, nem számít. Engedély hiányában Procacci télen, amikor a legnagyobb lenne rá a kereslet, nem árusíthatja paradicsomát Floridán kívül.
Harcban az emlékekkel
Procacci szerint a terméktanács egyszerűen retteg a jóízű paradicsomtól. Pedig véleménye szerint a rusnyánérő nem versenytársa a minden közért polcain megtalálható floridai pozdorjaízű kerek fajtáknak, hiszen eleve kétszer annyiba kerül, és csak delikáteszekben kapható, írja a USA Today.
A rusnyánérő kinemesítője szerint termékével csak a még éretlenül leszedett, tartósítókkal elgázosított paradicsom ízétől már undorodó amerikaiak igényeit elégíti ki. Procacci szerint ez dühítheti igazán a terméktanácsot.
Reggie Brown, a tizenkét tagú terméktanács vezetője másképp látja a helyzetet. "Ha piacra engednénk a rusnyánérőt, hogyan tagadhatnánk meg a piacra jutást a többi tökéletlen formájú paradicsomtól", kérdezte a USA Todaynek nyilatkozva. Az ízkérdésről is sajátos véleménye van. "Mindenkiben feltámadnak az érzelmek, ha a háztáji paradicsomok ízére gondolnak. Márpedig, ha azt vennénk standardnak, azt sosem teljesíthetnénk. Az emlékeknek sosem lehet megfelelni", véli Brown.