Kell-e koffein az üdítőitalokba?

Van benne valami Legális tudatmódosítás

25 önkéntes vállalta, hogy végigkóstolja az italokat, és megállapítja, melyik tartalmaz koffeint és melyik nem. A megkérdezettek közül csupán 2 fő volt, akik eltalálták azt az italt, ami 0,1 milligramm koffeint tartalmazott milliliterenként (ez egy közönséges üdítőital koffeintartalma).

Az üdítőgyártók szerint azért van szükség a koffeinre, mert az javítja az üdítőital ízét. A kutatások azonban azt bizonygatják, hogy a koffeinnek semmiféle íze nincs, jelenlétét nem lehet észrevenni, legalábbis nem olyan mennyiségben, ahogyan a forgalomban lévő italokban előfordul. A kísérlet megállapítása szerint a koffein arra jó, amire a kávéban is használják, azaz stimuláljon. Lassan hozzászokik a szervezet, sőt később még igényelni is fogja. Az ízetlenség tényét bizonyította, hogy a kérdezettek nagy része nem tudta megkülönböztetni a koffeinmentes italt a koffeint tartalmazótól, mindaddig, amíg a koffeinadagot jóval a megengedett határérték felé nem emelték.

A koffeinmentes változat Csupán az Egybesült Államokban majdnem 70 milliárd liter üdítő fogy egy évben, melyeknek 70%-a tartalmaz koffeint. Igaz a két legnépszerűbb üdítőnek, a Coca-Colának, illetve a Pepsinek létezik koffeinmentes változata, mégis az eladásoknak csupán 5%-át teszik ki.

A kutatás szervezői most arra szeretnék rávenni a cégeket, hogy nyilatkozzanak, mégis miért tartalmaznak italaik koffeint, ha annak bizonyítottan semmilyen ízfokozó hatása nincs, legalábbis nem abban a mennyiségben, amilyenben ők használják. A fogyasztóvédők függőség-vádjaik bizonyítékát látják abban, hogy sokkal több koffeines ital fogy, mint koffeinmentes, miközben a jelentkezők nem tudtak különbséget tenni köztük. Egy korábbi kísérletben még azt is bizonyították, hogy azokon a gyerekeken, akik nem kapják meg a megszokott napi koffeinadagjukat elvonási tünetek tapasztalhatóak.

Reprezentatív koldusok

A megkérdezett üdítőgyártók nem kívánták kommentálni az eseményeket, még mindig fenntartják azt, hogy a koffein pusztán az élvezetek fokozása miatt kerül bele az üdítőitalba. Mindenesetre a kísérlet lefolytatását is érték kritikák, mivel az abban résztvevők száma igen kicsi volt, nem nevezhetőek reprezentatívnak, illetve nem volt közvetlen és független megfigyelő, aki hitelesíthette volna az adatokat.

Tehát a harc még mindig folytatódik (és folytatódni is fog) a gyárak és a fogyasztóvédelmi ligák között, mindaddig, amíg egyikük meggyőző bizonyítékkal nem áll elő. Addig is marad Andy Warhol örökérvényűnek nevezhető megjegyzése; ,,a Coca-Cola az Coca-Cola, és nincs az a pénz, amin jobb Coca-Colát tudnál venni, mint amit az a koldus iszik a sarkon."