Erdély, megfigyelés közben

A harmadik nap - tömény klerikalizmus

Balánbánya, bánya nélkül Klikk a képre!

Balánbánya, az Olt menti kisváros egykor jó munkásemberek által lakott szocialista bányászcentrum volt, a rendszerváltás azonban itt is megtette azt, amit hasonló helyeken nálunk is: a bánya becsődölt, megszűnt, és a dolgozók (vagy tízezren) pedig maradtak nincstelenül, munka nélkül, beragadva értékesíthetetlen lakótelepi lakásaikba. A viszonyok itthoni szemmel szinte hihetetlenek: szembetűnő például, hogy a házgyári falakat itt is, ott is átfúrták, aminek oka az, hogy a bányacsőddel a távfűtés intézménye is megszűnt a településen, így a kis lakások fűtését mindenkinek magának kellett a továbbiakban megoldani. Ennek a buherálásnak a következménye az a félig lerobbantott ház is, ahol gázpalackkal próbáltak fűteni néhai lakói, de sok épületet látunk teljesen kiégve, szétverve, a nulla alá amortizálva is. A panelblokkok közt torzonborz tyúkok és kutyák ténferegnek, szimbiózisban a népes gyereksereggel, akik többségükben láthatóan nem tudnak mit kezdeni magukkal és az idejükkel.

Néptánccsoport a kísértetvárosban

E kísértetvárosban szervezett nemzetközi mércével is jelentős néptánccsoportot a helyi magyar gyerekekből a következő házigazda, Sándor Csaba, civilben geológusmérnök és tanár. Csapatát, az Ördögbordát 6 és 16 év közötti gyerekek-fiatalok alkotják, akik a rendszeres anyaországi fellépéssorozatok mellett túl vannak már számos nyugat-európai vendégszereplésen is. Csaba egyedülálló koreográfus, műsorai úgy maradnak mindvégig százszázalékosan autentikusak, hogy azokon a legelvetemültebb Klubrádió-betelefonáló sem aludna el, a poénok, a rejtett vagy kevésbé rejtett utalások, oda- és visszakacsintások ébren tartják a figyelmet.

E nap főtémája a csíksomlyói búcsú meglátogatása. Maga Csíksomlyó tulajdonképpen Csíkszereda-külsőnek is nevezhető lenne, hiszen a monumentális istentiszteletnek helyt adó domb és völgy a város közvetlen határában fekszik, a vásári rész pedig egyenesen Szereda egyik, több kilométer hosszú utcája.

Tekintse meg fotóinkat

A délelőtt 11 órás kezdésre minden irányból végeláthatatlanul tódul a nép, gyalog, traktoron, szekéren, helyi és magyar rendszámú autókkal, buszokkal, keskeny csapások mentén keresztül a környező földeken. 200, 250 ezres szokásos nézőszámokat említenek a tapasztaltabbak, elsőre azért hitetlenkedünk. Hátulról másszuk meg a dombot, talán 45 fokos is van a lejtő, amin mintegy 100-150 métert kell kaptatnunk felfele, 60 év fölötti hölgyeket előzünk meg emberfeletti erőfeszítések árán, a szürrealitás turbófokozatra kapcsol. A domb tetejére érve lélegzetszakasztó látvány az alattunk elterülő embertömeg, a számok tehát mégsem túlzóak, mondjuk magunknak.

A Sziget-fesztiválhoz szokott szem önkéntelenül is a hasonlóságokat keresi: celebrálni itt is egy Nagyszínpad-szerű építményről fognak, csak egy kicsit mást. Maga a színpad fémlabirintus helyett egy organikusépítészeti alkotás, mellette óriás kivetítő a távoliaknak, ahogy azt az óbudai bulin is megszoktuk. Komoly hangosítást látunk a helyszín számos pontján, a fénytechnikát viszont itt csak a Nap biztosítja - kezdetben elég jól, ami ellen a közönség esernyőkkel védekezik, mivel innen nincsenek kitiltva.

A csíki, környékbeli faluközösségek többnyire együtt mutatkoznak a tömegben, magasra emelt, az alkalomra készített installációik irányt mutatnak az esetleg elkóboroltaknak. A hatalmas embertömeg egyébként nagyon gazdaságosan osztja be a rendelkezésre álló területet, aki akar, kényelmesen leülhet a fűbe bármikor, és az elhaladóknak is marad hely, nem alakul ki lökdösődés.

A fő prédikátor (ő az itteni megfelelője a Szigeten este kilenckor kezdő nyugati sztárzenekarnak) hangja rendkívül emberi, pátosztól mentes, közvetlen, beszéde szimpatikus, az etnikai toleranciáról szóló rész különösen. Rövidnek azért ezt a beszédet sem nevezzük, de az előadó kiváló stílusa eladja a produkciót még a hitetleneknek is.

Menedzser a plébánián

Esernyők eredeti funkciójukban Klikk a képre!

A mise végére az esernyők visszakapják eredeti funkciójukat, mivel hatalmas zápor kergeti szét a tömeget éppen akkor, amikor amúgyis menni kellene. Célszemélyeink nyomában bemenekülünk a csíksomlyói katolikus plébániára, ahol a helyiek körében nagyon népszerű Gergely István plébános mintha csak bennünket várna, ebéddel fogad. A "Tiszti" becenéven híressé vált egyházfi elképzeléséhez a hazai sablonok nem adnak segítséget: ő az erdélyi papoknak ahhoz a részéhez tartozik, akiket itthon inkább menedzsernek neveznénk, nem alaptalanul; egyházon kívüli tevékenysége is figyelemre méltó, árvaházakat gründol, alkotóházat fiataloknak, emberi lakhelyet az AIDS-ben szenvedő helyi gyerekeknek, és emellett még keményen politizál is. A helyi Krónika aznapi számát például nagy büszkeséggel lobogtatja, ahol címlapsztorivá sikerült válnia egy 14 éves adomány-Audi levámolásával, amelyet cseppet sem kisstílű politikai ellenfelei szerint kenőpénzzel vajazott simára.

Soppingolás

Az eső végeztével aztán közösen vásárfiát soppingolunk a több kilométer hosszú bódésoron. A választékról el kell mondani, hogy erősen eklektikus - a kézi gyártású népművészeti termékek ugyan még hegemóniát élveznek, de nagyon jön föl az itthonról már jól ismert vásári gagyi, aminek leglátványosabb aktuális manifesztációja a felfújható Batman-baba.

Visszaúton még megállunk a madéfalvai emlékműnél, amely a székelyek közmondásos keménységének egyik legkomolyabb bizonyítéka. Mintegy kétszáz székely legény tagadta meg itt Mária Terézia sorozási parancsát, amit az uralkodó véresen bosszult meg, és többszörös túlerővel felvonulva valamennyiüket a halálba küldte.