Világ-összeesküvés az ismeretlen elgázolt biciklistáért

Meglepődtem, amikor a néptelen Andrássy úton feltűnt háromszáz biciklista. Akkor ugyan már jó ideje, és kissé csüggedten bolyongtam a városban, az elgázolt kerékpárosok emlékére szervezett felvonulást keresve, de néhány lelkes aktivistánál többre nem számítottam.

Tekintse meg képeinket!

Nem gondoltam, hogy a közismerten hedonista beállítottságú városi biciklisek a spártai szombat reggel tíz órás időpontban is mozgósíthatóak. A háromszáz felvonuló méltóságteljes csöndben gurult, amit a rendezvény szomorú apropójának, és a korai kezdésnek tulajdonítottam. Mint gyors szociológiai mintavételezés után kiderült, hibásan, az utóbbi ugyanis senkit nem zavart.

A Fekete tekerés közönsége ugyanis nem abból a szubkultúrából került ki, amelyik többek közt a romszórakozóhelyek megközelítésére használja kerékpárját. Ezen szokásából kifolyólag pedig rendszerint koradélután tartja Critical mass nevezetű felvonulásait, ami definíciója szerint nem tüntetés, hanem csak "egy csoport biciklista, akik ugyanabban az időben ugyanazon a helyen találkoznak és elhatározzák, hogy ugyanabba az irányba indulnak el."

És bár instant felmérésem szerint a két csoport gépparkja is különbözik - a délutániak kopottabb, egyedi bicikliket, míg a reggeliek a high tech mountain bike-okat favorizálják - a lényeg, a civil kezdeményezés ugyanaz.

Mindennapi balesetek

Az egyik szervező, Révész Balázs elmondta, hogy az először tavaly megrendezett felvonulást három, az internetes fórumokban megismert barátjával találták ki. Egy halálra gázolt biciklista emlékére indított topic adta az ötletet, hogy demonstrációval hívják fel a közvélemény figyelmét: Magyarországon a kisebb-nagyobb közlekedési balesetek a biciklisek mindennapi tapasztalatai közé tartoznak.

Révész egyébként a reális tervek emberének tűnt. Nem hirdet autósellenes forradalmat, nem szeretné védett koalákkal benépesíteni a Városligetet. Maga is évi 15 ezer kilométert vezet, igaz, 10 ezret megtesz viszont biciklin.

Szerinte megvalósítható lenne az autósok és kerékpárosok békés egymás mellett közlekedése. A demonstráció szándéka szerint így azt üzeni az autósoknak, hogy fokozottan figyeljenek a kerékpárosokra, a bringások pedig használják a számukra kialakított utakat.

Utópia

A valóság sajnos már a felvonulás alatt utópiává változtatja a célkitűzést. Nehéz ugyanis olyan bicikliúton közlekedni, amely minden figyelmeztetés nélkül építkezési törmelékbe vagy téglarakásba fut bele. És inkább a legrátermettebb biciklisek evolúcióját, mintsem a széles néptömegek bevonását segíti a fél méter széles, Hungária körúti bicikliút is, amelyet egyik oldalról bokros, másik oldalról pedig magas padka és kamionsáv határol.

Tudatában van a Gazdasági Minisztérium annak, hogy a büszkén kommunikált kerékpárutak egy része életveszélyes? - szegeztem a kérdést egy biciklis Che Guevara hevületével a célban Csillag Istvánnak. A gazdasági és közlekedési miniszter eleinte az önkormányzatok felelősségéről beszélt, lévén "a bicikliutak karbantartása az ő feladatuk". A kérdés megismétlése után kifejtette azt is, hogy a központi költségvetésből finanszírozott utak nyomvonalát ők vizsgálják meg, az Országos Kerékpáros Szövetség szakértői segítségével.

Az, hogy az interneten ilyen nevű szervezetnek nem találtuk nyomát, tulajdonképpen nem volt meglepő. Kiderítettük, hogy a miniszter minden bizonnyal a Kerékpárral Közlekedők Országos Szövetségére gondolt. Amely - mint vezetője, Balogh Gábor elmondta - fél éve, két mintaterületen, a Dunakanyarban és Dél-Zalában kísérleti jelleggel végzi a kerékpárutak építési és karbantartási munkáinak összehangolását. Viszont semmi köze az ország többi részén és a Budapesten zajló beruházásokhoz.

Megafon

Érdekesebb volt a felvonulás végének politikai és világ-összeesküvési fináléja. Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter egy dombon állva, megafon segítségével tudtunkra adta, hogy egyesek szerint a mai ifjúság mindig a számítógép előtt ül, pedig nem is.

Klikk a képre!

Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselő elmondta, hogy ő a súlyfeleslegétől szeretett volna megszabadulni kerékpár segítségével, de miután már az első nap "majdnem meghalt", inkább letett tervéről. Mindazonáltal reményét fejezte ki, hogy eljön az idő, amikor nem lesz életveszélyes biciklivel közlekedni a városban.

Végezetül Csillag István emelte szájához a hangosbeszélőt, hogy egy szebb jövőben bízva kifejtse: "Remélem, egy nap rendőri kíséret nélkül, hétköznap is végigvonulhatnak a biciklisek a városon".

Most már csak az a kérdés, hogy ha a minisztereink is csak reménykednek a szebb jövőben, akkor vajon egy titkos szervezet épít majd kerékpárutakat?