Vilma
-7 °C
4 °C

A halállal mindennek vége

2006.08.19. 18:02
Kilenc nappal a halála után, szombat délelőtt Magyarcsanádon eltemették Pénzes Henriettát, akit a múlt hónapban brutális módon megkötöztek, megerőszakoltak, majd felgyújtottak.

Háromnegyed órával a temetés előtt már több tucat gyászoló ácsorog a magyarcsanádi katolikus temető kapujánál, hogy a három hetes agónia után, a múlt héten elhunyt Pénzes Henrietta családjának részvétüket fejezzék ki.

A ravatalozóból sírás hallatszik. A kis téglaépületben a koporsót tízen állják körül. A bejárattal szemben egy keretben fénykép, amelyen a lány mosolyogva, fekete ruhában látható. Mögötte pedig ő fekszik. A világosfa- koporsó nagyon apró, Henrietta 160 centimérenél alig lehetett magasabb.

Miért történt ez így?

A bal oldalon, kisírt szemmel a legközelebbi hozzátartozók állnak. A lány édesanyja, apukája, kistesvére, Arnold, a nővér, Diána, és az ő férje. A csendben csak az édesanya sírása hallatszik. Néha megsimogatja a koporsó fedelét. A következő fél órában néhányan ide is bejönnek, részvétet nyilvánítanak, halkan egy-két szó hallható: "Azt mondta mindig...", "Miért történt ez így."

Odakint egyre többen gyülekeznek, a kezdésre 150-200 ember áll a szűk téren. Pontosan tíz órakor, a katolikus liturgia szerint elkezdődik a szertartás.

Napokkal ezelőtt még úgy volt, hogy a lányt a falu másik végén lévő református temetőben helyezik nyugalomra. Egy helybelinél rá is kérdezek, szerinte Pénzesék nem lehetnek reformátusok, mert akkor a pap nem engedné katolikus temetőbe temetni őket.

Mindennek vége

"Nagy a kísértés, hogy mint a pogányok, azt mondjuk, a hallállal mindennek vége", mondja a pap, aki a természetből vett képekkel fejezi ki a sokaság döbbenetét. A fiatal facsemetéről beszél, amelyet gyökerestül kitéptek, és amely nem végezheti be földi küldetését, aztán azzal hessegeti el a hallállal járó fájdalmat, hogy ez azoknak, akik hisznek Jézus Krisztusban, igazából maga a boldogság. A boldogság mindenki célja, folytatja, majd azzal fejezi be, hogy reméli, egyszer majd mindannyian találkozunk még. Henriettáról azt mondja, szelíd és csendes lány volt.

Jönnek a koszorúk, négy férfi könnyedén felkapja a koporsót, és átviszik az út túloldalán lévő temetőbe. Ott a pap ismét rövid beszédet mond, majd a koporsó eltűnik a földben.

Szörnyű a hőség, egy idősebb néni elájul. Kérdezősködni alig van lehetőség, de kiderül, sokan nem is helybeliek. Két fiatal lány, akik Henrietta barátnőjének mondják magukat, azt állítják, soha nem látták együtt Henit és a barátját.

Természetes

A temetés után a pap a katolikus templomban szentmisét tart Henriettáért. Amikor belépünk a templom kapuján, a padokon még csak néhányan ülnek. Az atya is megérkezett már, és a hátsó helyiségben a beszédre készül. Kicsit megzavarjuk. Hogy miért katolikus temetőbe temették, arra azt feleli, hogy valóban, Henriettáék reformátusok, de a református temetőben magas a talajvíz, ezért ők adtak végtisztességet a 18 éves lánynak. Méltányos. Természetes, feleli.

A prédikáció nem sokkal fél tizenkettő után akkor kezdődik, amikor a szülők is megérkeznek. A templom már tele van, de a többség a temetőből hazament. A pap beszéde nem hosszú, és úgy tűnik, a szülőknek valamelyest megnyugvást ad. A mise végén hazaindulnak, 30-40 ember követi őket. Két fiúval még szóba állunk. Mi lesz most? "Hogy mi? Hazamegyek, és folytatom az életemet" - mondja egyikük.

Magányos tettes
Pénzes Henrietta meggyilkolásával egy 15 éves fiút vádolnak, az egyetlen embert, akit a lány amíg eszméleténél volt, megnevezett. K. A. vallomásában viszont a lány barátjára, egy 29 éves férfira tett terhelő vallomást, és azt ugyan elismerte, hogy jelen volt a brutális esetnél, de szerinte nem vett részt benne. A fiút - tekintettel fiatal korára - maximálisan 15 éves büntetésre ítélhetik.