Visszavágyik a börtönbe a HIV-fertőzött férfi

Esélyük sincs munkát találni és eltartani magukat azoknak az embereknek, akik megfertőződtek a halálos vírussal, de legalább nem undorodnak tőlük úgy, mint néhány évvel ezelőtt - vélekedik Kovács István, aki akkor tudta meg, hogy HIV-pozitív, amikor újságíróként AIDS-esekkel készített riportot. Jómaga tizenegy éve hordozza a gyilkos kórt, ami miatt elvesztette az állását, hajléktalan lett, majd börtönbe került.

"Extra" kényelem várja Tökölön a fertőzötteket

Kovács István 1992 óta tudja, hogy HIV-fertőzött

Kovács István július végén szabadult feltételesen Tökölről, ahol megélhetési bűnözés miatt töltötte fogházbüntetését. Elmondása szerint az ott eltöltött évet nyaralásnak tekintette, hiszen saját cellája, televíziója és fürdőszobája volt. Most a Vöröskereszt egyik szállójában lakik, ahol csak azért tudja fizetni a hamarosan esedékes bérleti díjat, mert a főváros rendszeres szociális segélyben részesíti. Ez a pénz az étkezését már nem oldja meg, a munkaügyi központban pedig kerekperec megmondták neki, hogy esélye sincs munkát találni.

Úgy döntött: ha nem lesz elegendő pénze a mindennapi betevőre, és újra az utcára kerül, akkor visszamegy a börtönbe. Ott fedél van a feje felett, és éheznie sem kell. Sokan bolondnak nézik ezért, de nem lát más megoldást. A gyógyszerek szedéséről lemondott, jelenleg csak a depressziója miatt áll kezelés alatt.

Szülei halála után intézetben nevelkedett

A most negyvenegy éves férfi fiatalon került állami gondozásba. Kilencévesen ült az iskolapadban, amikor egy autóbalesetben édesapja, édesanyja és húga életét vesztette. Betanított munkásként, újságíróként, majd gondnokként kereste a kenyerét, még az érettségit is sikerült levelezőn letennie. A HIV-vírusra feltehetőleg akkor tett szert, amikor Németországban dolgozott, és elég szabad szexuális életet élt.

Miután megtudta, hogy fertőzött, mindenét elvesztette. Állandó gondnoki állásából is elbocsátották, úgy véli, azért, mert a főnöknőjének elmondta az igazságot. Az utcán kellett élnie, míg végül újságírói kapcsolatai révén sikerült elhelyezkednie egy mozgássérültekkel foglalkozó intézetben, ahol elegendő pénzt keresett ahhoz, hogy fizesse a hajléktalanszállást. Nem sokkal később összeköltözött egy kolléganőjével, aki minden tekintetben elfogadta őt. A kapcsolatuk azonban megszakadt, mert nem merte kitenni őt annak a veszélynek, hogy a védekezés ellenére elkapja tőle a halálos vírust. A nővel együtt mindent maga mögött hagyott, és újra a szabad ég alatt töltötte az éjszakákat. Ekkor került egy hamisítási ügybe, majd egyenesen a börtönbe.

Egyik napról a másikra kell élnie

Kovács István saját bevallása szerint hajléktalan, de nem csöves. Mindig is vigyázott arra, hogy tiszta legyen, és senkinek se tűnjön fel a kegyetlen sorsa. Nem tudja, kitől vagy mitől fertőződött meg, de nem is érdekli. Most két dolog lebeg a szeme előtt: megmaradjon a szállása, és legyen másnap mit ennie.

Egyszemélyes cellák, de nem kiváltságosok

Istvánnak volt egy bizonyos létbiztonsága Tökölön, de szabadulása előtt sem beszélt arról, hogy vissza szeretne kerülni az intézetbe - nyilatkozta az Indexnek Kardos Attiláné nevelőnő. Elmondása szerint érthető, hogy itt jól érezte magát, hiszen egy alkoholistákkal teli hajléktalanszállóról került át a börtönbe. Külön szobája korábban sohasem volt, így büntetésének eltöltése alatt lehetősége adódott a saját kis világának kialakítására.

Az országban egyedülállóan Tökölön van HIV-körlet, ahol valóban saját televíziót, fürdőszobát és egyszemélyes cellát biztosítanak az elítélteknek. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy kiváltságosok lennének, ugyanolyan komoly szabályok tartoznak rájuk, mint a többiekre. Kardos Attiláné reméli, hogy István segítségre talál, és nem kerül vissza a börtönbe.

Magyarországon 1985 óta kilencszáz HIV-fertőzöttet regisztráltak, de becslések szerint legalább három-négyezren vannak.