A Kádár, a fű és a sárkány

2003.05.27. 09:17
Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára zavaros gyermekkorából hat évet a Somogy megyei Kapolyon töltött. Az Index Nosztalgia Munkacsoportja ellátogatott a faluba, ahol üresen áll az egykor múzeumnak kiszemelt épület. Zsófia néni, a nevelőszülők leszármazottja visszaemlékezik egy találkozásra 1960-ból. Megtudjuk, hogyan beszélt a néppel Kádár. Aki különben ma lenne kilencvenegy éves. Ha élne.
Tételezzük fel, hogy Kádár János él. A fordulat zavaros éveinek kibekkelése után - az alámerülésből nem leljük nyomát memoárkötetnek, kolumnás Népszabadság-interjúnak, Kádár-pólónak - most ő a miniszterelnök. Választási kampány előtt vendégül látják a Fásy mulatóban, a Story magazin címlapján Mária néninek ad csókot, a Bumerángban betelefonálók kérdéseire ad frappáns választ, egy nyíregyházi dj remixet készít az "Elvtársak! A krumplileves legyen krumplileves"-felszólításból. Kovács László az Ifjú Szocialisták elnökeként fiatalítást sürget. Ha Kádár János élne, akkor az a kapolyi ház, ahol hat éves koráig nevelkedett, biztos, hogy nem így nézne ki. De az is lehet, hogy igen.

Nő a fű

Jaj, kedves Kádár elvtárs, könyörüljön rajtunk, legalább egy kis jó utunk lenne
A végtelen hosszúságú II. Rákóczi Ferenc utca 17-es száma előtt narancssárga otthonkás férfi áll nejével, és felém nézve élénken mozgatják szájukat. Hallótávolságon belül a fű növekedését dobják be témaként, valahogy így:
- Nő a fű.
- Igen, nő.
- A fű.
Az asszony nem bírja tovább, mielőtt végleg eltávolodnék, utánam szól:
- Honnan olyan ismerős?
- A megyétől jöttem, a portájuk elé telepítünk egy palesztin menekülttábort, a kert végébe börtön rehabilitációs centrumot, szomszédjukba romadiszkót - gondolom magamban, ám csak arra koncentrálok, hogy hallótávolságon kívül kerüljek.

Kínos zakó

Vész nincs, innen kiesni nem lehet
Kapolyon annyi ember él, mint egy nagyobb pesti panelházban. Ötvenen munkanélküliek, a legtöbben néhány tízezer forintos nyugdíjukból tengődnek. A Balaton közelsége miatt egyre több német vesz parasztházat, így a helyiek képtelenek otthon tartani gyermekeiket; az öt- hatmilliós ingatlanár luxus. Mindez nem elég, Tab, a szomszédos bűnös város szívja el a munkaerőt, a helyi Fecskefészek pedig az agyakat, ha éppen nyitva van. A megyei III. osztályú futballcsapat legutóbb Kötcsén szaladt bele egy kínos, 0-3-as zakóba. Vész nincs, innen kiesni nem lehet. Kapolyra minden évben visszajár egy gólya.

Az a ház, nem az a ház, ez a ház az a ház

Havasi elvtárs ezzel a házzal lepte meg Kádár elvtársat
Havasi elvtárs, a PB tagja, a nyolcvanas években azzal lepte meg Kádár elvtársat, hogy múzeumnak vásárolta meg azt a házat, ahol, három hónapot leszámítva, életének első hat évét töltötte. A zsupfedeles ház most is ott áll a Kossuth Lajos utcában, udvara gazos, kapuja zárva. Hat helyi főzésű vegyesgyümölcs pálinka után a porta mögötti mezőn látható a sárkányt eregető gyermek Kádár. A ház tulajdonjoga a rendszerváltozás után az államra szállt, amely ügynökségén keresztül a nőszövetségnek adta el. Azóta semmi. A szomszédban özvegy Folner Jánosné született Bálint Zsófia azzal nyugtat meg, hogy ne bánkódjak, az a ház, nem az a ház, ez a ház az a ház. A szomszédban élt dédapjának testvére, aki befogadta Csermanek Borbálát, karján a bömbölő pártfőtitkárral. Valójában azonban dédapjának testvére nevelte hat éves koráig a kis Kádárt.

Baj van lent, baj van fönt, baj van középen is

Kádár János 1960-ban Kapolyra látogatott, hogy felavassa a művelődési házat. A szolgálati Volga a falu főterére gördült, ott Kádár így szólt: "Első utam Bálintékhoz vezet". Gumicsizmát húzott, mert csak így tudott felgyalogolni a mindigsaras Kossuth Lajos utcán. A két őrnek megparancsolta: "Maguk ne jöjjenek, itt engem nem bánt senki." Zsófia néni nem emlékszik, hogy mit ebédeltek, de úgy képzelem, hogy krumplilevest. A gazdasszony ekkor összeszedte bátorságát és így szólt: "Jaj, kedves Kádár elvtárs, könyörüljön rajtunk, legalább egy kis jó utunk lenne." Kádár erre annyit mondott: "A tanácsot zaklassák." Kádár javára legyen mondva, hogy köves út csak 1967-ben lett.

Zsófia néni nem emlékszik, hogy mit ebédeltek
- Zsófia néni, mondott Kádárt valamit a politikáról?
- Azt mondta: "Baj van lent, baj van fönt, baj van középen is."
- És mást nem mondott?
- Megkérdezte a gyerekeket, hogy megvan-e még a mező, ahol annak idején sárkányt eregetett.
- És megvolt?
- A téesz bevetette kukoricával.
- És azt nem mondta, hogy a krumplileves legyen krumplileves?
- Nem, azt nem mondta.

Zsófia néni egyébként puszta feltételezésnek tartja azt, hogy Kádár János esetleg még élne.