Honvédek az eső ellen

Magas páratartalom, kürtőskalácsszag, harckocsikon őrjöngő kisfiúk fogadják a laktanyába látogató embert, ezen kívül lelkes kislányok, akik valamiért autogramot kérnek minden egyenruhás férfitól - leosztott nemi szerepek. Bár a kiskatonák pénteken kitakarították az egész laktanyát és hosszasan készültek a nagyközönség előtti bemutatkozásra, az időjárás miatt a vártnál jóval kevesebben látogatnak el szombaton egy kis militáns szórakozásért a XI. kerületi Petőfi Laktanyába.

A tisztek családtagjain kívül jóformán csak néhány kerületi politikus és főrendőr teszi tiszteletét a rendezvényen, pedig civil manapság nem túl gyakran teheti be a lábát laktanyába, pláne úgy, hogy katonák gondoskodnak a szórakozásáról. Sajnos a dolog úgy is sikerül, ahogy az ember elvárja, ha tudja, hogy katonák és rendőrök lesznek a showmanek, pedig a nyílt nap üzenete: népszerűsíteni a hadsereget, betekintést engedni a rendvédelmi szervek magánéletébe. Egy biztos, a gyerekek nagyon jól érezhetik magukat.

Pintér, esernyő alatt

Tekintse meg képeinket!

"Nagyon kedves, nagyon aranyos - mondja Pintér Sándor, volt belügyminiszter udvariasan -, de amióta nem vagyok miniszter, nem nyilatkozom." Annyit azért elmond, magénemberként látogatott ki feleségével a rendezvényre, azonban még mielőtt fotó készülhetne róla, feltűnés nélkül elhagyja a helyszínt, talán afölött érzett fájdalmában, hogy a honvédség paintballcsapata első körben megveri a rendőrségét. (Később a rendőrök kétszer is revansot vesznek a katonákon, így ők vehetik át Markos Györgytől a bajnoknak járó serleget.)

"Nem készültem igazán a műsorra - mondja az Indexnek a feketébe öltözött, baseballsapkás Markos -, mindig a közönséghez igazítom az előadást. Frusztrációmentes szórakozás lesz." Markos most a polgárőrség egyik vezetője, a XI. és a II. kerületben járőrözni is szokott. Mint mondja, a rendőröknek szükségük van segítségre, hiszen a '80-as évek közepe óta hatványozódott az utcai bűncselekmények száma, míg a rendőri állományé nem. Markos nem ért egyet azzal, hogy megszűnt a lakossági nyilvántartás és a szabadlábra helyezett köztörvényes bűnözők rendőrségi felügyelete. "Polgárőrként csak azt teszem, ami mindenki kötelessége, közli, és hozzáteszi, 64 ezer taggal a Polgárőrség a legerősebb civil szervezet."

A XI. kerületi polgármester, Molnár Gyula az esemény védnökeként van jelen, feszülten várja a helyi kormánypárti és ellenzéki képviselők paintballmérkőzését. Ő maga a sárra való tekintettel nem vesz részt a meccsen, bár mint mondja: "Szívesen játszanék, pláne, ha a kedvencem is ott lenne az ellenzékből." A kormánypártiak négytagú különítménye polgármester nélkül is győz a fideszes és jobbikos képviselőkből álló ellenzéki csapat ellen.

Nehéz a sorsa a katonának

LÉGY ÉBER! A FELÁLLÍTOTT ŐR HARCI FELADATOT LÁT EL! - áll öles betűkkel a falra festve a paintballpálya mögötti gyakorlótéren. A díszzászlóalj parancsnoka elmondja, a feliratokat még a szocializmusban festették fel, de az üzenet ma is időszerű. A paintballpálya a vegyvédelmi órák helyszíne szokott lenni, az elavult gázmaszkkészletet azonban elszállították a laktanyából, az újakat meg még nem kapták meg, így szünetel az oktatás. A parancsnoktól megtudjuk, hogy a díszzászlóalj tagjait ma már nem olyan szigorú szempontok szerint válogatják össze, mint egykor. Legyen legalább 180 centiméter magas, és ne legyen karikalábú, ennyi az elvárás, de a hirtelenszőke és a kreol típusú fiatalmeberek, legyenek még oly daliásak és egyenes lábúak is, nem vehetnek részt a "díszelgők" munkájában, mert "elütnek a többitől".

A nyílt nap szemmel láthatóan felpezsdíti az újoncok egyhangú életét. Egyikük a körlet előtt cigarettázik kopaszon, veri az eső, mint a dalban. Egyetért azzal, hogy igen nagy balszerencse néhány hónappal a sorkötelezettség megszüntetése előtt, szinte utolsóként bevonulni. Őt ráadásul egyetemről vitték el, mert nem sikerült a féléve. "Szeptemberben szerelek le, el van baszva az egész nyaram" - mondja tárgyilagosan. Szerinte a Petőfi Laktanya jó helynek számít az országban, az öregkatonák nem szívatják a kopaszokat, mi több, segítenek nekik.

"Hagyományteremtő jelleggel rendeztük meg az eseményt - mondja az Indexnek Talpas László ezredes. - A szocializmusban civilek is gyakran jártak a laktanyákban, és a katonák reprezentálhattak előttük, míg ma már nem." Talpas sajnálkozik az eső miatt, de nem elégedetlen az érdeklődők létszámával, és a hamarosan beköszöntő szerződéses korszak elé is optimistán tekint, mivel úgy véli, együttműködőbbek és jobban képezhetők lesznek a hivatásos katonák. A rendezvényt természetesen toborzónak is szánják. Az ezredes lelkemre köti, hogy közöljem, a díszzászlóaljba bekerülő szerződésesek "díszelgő pótlékot" kapnak, ami az alapilletmény ötven százaléka.

Rabló vagy pandúr

A felvilágosító sátrak a program szerint vért, drogot, körözött személyek bemutatását és a rendőrség munkájába való bepillantást ígérik a népnek, mégsem népszerűek. Talán a katonai sátrakat elszigetelő mocsárrendszer riasztja el az érdeklődőket. Még a Sokkoló Sátornak nevezett helyszín is üresen tátong, lehet hogy azért, mert a rendőrök és katonák családtagjai talán több villamos által kettévágott embert, összelapított autóroncsból kiálló véres emberkezet láttak már, mint az átlag Reality tv-néző, aki most nincs itt, mert esik az eső.

Egyedül a helyszínelési technikákat bemutató sátorban van nyüzsgés. Emitt rendőrségi nyilvántartási fotó készül egy szeplős kisfiúról, táblával a nyakában, amott egy nyolcéves kislánytól vesznek ujjlenyomatot. Az Index munkatársai önfeledt negyedórát töltenek a helyszínen, szemügyre veszik a drogfelismerő teszteket és vicces arcokat raknak össze a Faces nevű fantomképkészítő porgram segítségével, amely valóban kitűnő játék, a Guess Who-n például messze túltesz, aki tehát be tudja szerezni, mindenképp tegye meg.

Miért szeretik az egyenruhás férfiak a V-techet?

Klikk a képre!!

A szórakoztató műsor kora délutáni kezdete előtt a rendezvény látogatóinak audióélményeit két tényező határozza meg. Az egyik, hogy a rendőrautókban hancúrozó gyerekek a legváratlanabb pillanatban megszólaltatják a szirénát, a másik a Roxy rádió által is elutasított, alpári technó - továbbra is talány, miért asszociálódik ez utóbbi zenei stílus a rendőrség és katonaság akciódús tömegrendezvényeihez. És ez még nem is minden.

Csakis stratégiai megfontolásból tesztelhetik a jelen lévők tűrőképességét azzal, hogy a várva várt Markos-előadást a hivatalos programban írtakkal ellentétben Tarján Pál operaénekes műsora és a V-tech együttes koncertje is megelőzi. A három fellépő közül egyértelműen a V-tech együttes aratja a legnagyobb sikert, a karhatalom és a karhatalom hozzátartozóinak körében megmagyarázhatatlanul népszenű ez a zenekar. A színpad előtt két osztálynyi lelkes gyerek verődik össze (hátizsákjaikból kardok és géppuskák kandikálnak ki), a frontember meg is énekelteti az egyik nagylányt. A háttérbe húzódó felnőttek között is többen kívülről fújják a dalokat, az In-Kal objektumparancsnoka, Kardos Péter például a nyilvánosság előtt is vállalja tudását, és majdnem olyan jó hangon énekel a mikrofonba, mint a V-tech énekese.

Négy körül végre Markos György lép a színpadra, feketén áll a terepszínű díszek között. Fellépésének első öt percét a kereskedelmi tévék műsorkínálata tematizálja, majd a zenére terelődik a szó, ekkor gyanakodni kezdünk. Amint elhangzik a "Szívem közepe a country" mondat, gyomrunk összerándul az ijedtségtől. Nincs mese, az egyébként jó torkú humorista egyszer csak rágyújt egy nótára. Countrynótára. Aztán még egyre. A fogyatkozó közönség zavarba jön, nem értvén, miről is van itt szó, mikor sorra kerül a Speedy Gonzales.

Az eső szemerkél, Markos karaokézik, lomha honvédségi teherautók vontatnak haza pocakos rendőrmotorcsónakokat, virágok helyett mosolygó kisgyerekek integetnek a tankok csövéből.