A legendás sörcímke visszatér

Ezt a címkét ugyanis nem töröljük ki egyhamar az emlékezetünkből

Káros szenvedélyileg láttunk már elvetélt kísérleteket elmúlt márkák ismételt felfuttatására (lásd Munkás és Fecske cigiborzalmak), akkora sikerre azonban nem számíthat egyik elhalálozott rendszerbeli tömegtermék-legenda sem, mint a Kőbányai Világos. Félreértés ne essék, a folyékony kenyér fogalmával generációk számára egybenőtt nedű rövid időre sem tűnt el a hazai szatócsok készleteiből. Azonban eddig bujkált, túlélt, meghúzta magát. Most azonban visszavedlette fénykorára emlékeztető külsejét és abban pompázva próbálja visszahódítani elvesztett kedvelőit.

Ezt a címkét ugyanis nem töröljük ki egyhamar az emlékezetünkből. Műalkotásilag a szocialista minimalizmus díszpéldányával van dolgunk, még ha ott is díszeleg rajta a kőbányai faktori címere. A piros és kék térfelek pedig jin és jang módjára fonódnak össze a Kőbányaira szocializált fogyasztók szemében. Másrészt az ívelt 'Sör' felirat vitathatatlanul a pesti üzletek már-már eltünedező neon-dezájnját juttatja eszünkbe.

Az évek óta pangó magyar sörpiacon sok mindennel próbálkoznak a multik hazai bástyái, karcsú üvegtől kezdve számos kupakmizériáig. Emelett aktív kísérletek történnek egy egykori 'csehszlovák' márka honi gyártású reinkarnálására is, valamint a magyar sörivók igényesítésére világhírű fajták itthon főzött változataival.

A flancos világmárkák helyett azonban itt van a háború után a legszélesebb tömegeknek gyártott folyékony kenyér legendájának feltámasztása. Mert mire véljük az egykori megjelenés előhúzását mutatvány-nyúlként a sörgyári bűvészcilinderből, semmint a szorító verseny kihívására adott vaskos válasznak.

A 90-es évekbeli túlélés egyik stádiuma

Ugyanis mi juthat eszébe az egyszeri magyar kocsmatölteléknek, a tévé előtt kortyolgató tisztes családapának, vagy a bulikon puccos sörökkel divatoló legfiatalabb 'fogyasztóknak' egy üveg Kőbányaival szemezve. Minden bizonnyal mindenkinek más. Kinek a tömegnedű szájfacsaró keserűsége, másnak a frizsider-szocializmus iránti olykor feléledő, olykor szunnyadó nosztalgia. Bennem, rendszerváltás után nevelkedett iszákosban némi kíváncsiságot kelt egy számomra ismeretlen sörkultúra iránt, és maximum a 80-as évek strandjait idézi fel.

Azonban lássuk be, az átlag magyar sörivót még mindig kizárólag az ár befolyásolja a választásnál. És ha emberünk a sarki topogó pultját támasztva a kocsma kopott polcán megpillantja a jól ismert címkét, könnyen kel életre az évtizedes pavlovi reflex: ,,egy Kőbányait lesszíves!"