Hakapeszi Maki és a lottóötös-kamuoldal

2003.01.05. 03:11
A hárommilliárdos lottócsúcs nem csak álmodozásra és médiahisztériázásra alkalmas dolog, kérem, de nagyszerű alap némi webes tréfacsináláshoz is. A lottómilliárdos gyorsan legyárt egy weboldalt valamelyik freeweben, és bejelent, anonim módszerrel csajozni akar. Ugye hihető? Persze, az volt három éve is, amikor a kamunyeremény nagyobb részét online osztogatta az ismeretlen kamunyertes. Akkor azért többen szopták be.
Néhány órával azután, hogy kiderült, végre elvitte valaki a közel hárommilliárdos lottófőnyereményt, kezdetleges grafikájú weboldalt jelent meg az egyik freewebszolgáltató szerverén: a főnyeremény főnyertese ezúton üzeni a világnak, hogy nyert, és hogy lehet menni vele világkörüli útra, abban az esetben, ha megfelelően beszélünk angolul, és szopunk, mint a gép. A nyilvánvalóan kamu oldal felhívására állítólag már háromszázan jelentkeztek, de hát miért pont ezt az adatot higgyük el, ugye!

Hogy az internetes hoaxok (ugratások, szívatások) gyártói nagyszerűen kihasználhatják az extrém lottófőnyeremények körüli összenemzeti hisztériát, azt jól mutatta a három évvel ezelőtti tréfa is, amikor valaki nyereményének elosztogatására keresett partnereket, és persze talált is ezrével, hiszen akkoriban a nemzetközi hoaxkultúrában még kevéssé tájékozott közönség és a témára simán rácuppanó bulvársajtó immunrendszere tökéletesen védtelen volt az ilyen támadásokkal szemben.

Legújabb vállakozónk ennél kevésbé tűnik sikeresnek, a lányvadászós végkifejlet leglábbis annyira, de annyira olcsó, hogy nagyon, annyira teszi hiteltelenné az egészet, hogy a Hakapeszi Maki által naponta ronggyá szívatott Hiszékeny Úr (Szuhay Balázs) szintjét kell alulról súrolnia annak, aki be akarja venni. Egy tökös médiahackertől ez már kevés a XXI. században (fél lábbal Európában, meg minden).

Egy nagy klasszissal volt ütősebb 2000-ben Mad Mind, azaz Molnár Márton, akkor tizenhét éves médiahacker legendás szűzárverése, amikor egy szegény kamulány nevében ajánlotta megvételre kamuszüzességét, lépre csalva egy csomó deflorálni vágyó, mérsékelten perverz, tehetős barmot, köztük apróbb közéleti sneciket is.

Annyit az új próbálkozó javára kell írni, hogy szociográfiailag gondosan megkomponálta oldalát: a friss műmilliárdos szombathelyi, természetesen szegény, természetesen panellakó. Szinte József Attila-i képek villanak elő: "Soha nem láttam még tengert. A Balatont is csak 3-4 évente. Rokonaink minden évben mennek tengeri nyaralásra. Eddig irigyeltem őket de most én is mehetek!!!" Picit gyerekes, picit népi naív szocreál - ez kell a szociálisan érzékeny szívnek (Medgyessy Péter zokogása idáig hallatszik Kubából). Kis láboskában kegyelmeséktől.

A szerző elég okosnak tűnik, hogy bizonyos részletek alapos kismirglizésével, illetve egymásba fűzésével erősítgesse állításainak hitelét. Sok mindent elmond például lakóhelyéről, leír, hivatkozik, linkkel, sok valós, ellenőrizhető, de lényegtelen információt közöl és kapcsol egymáshoz. (Klasszikus, egyszerű dezinformációs eljárás: állíts sok lényegtelen részletről igazat, hogy elfedd a lényeg brutális hazugságát.)

Ahogyan álmilliárdosunk szövege közeledik végkifejletéhez, úgy lesz a viccgyártó egyre bizonytalanabb, úgy lóg ki egyre több helyen a lóláb. Mit is keresne ez az egyszerű lelkű főnyertes? Némi anyagi előnyök ellenében ellágyuló lányokat (kurvázás felső fokon) világkörüli útjához. Tehát az elkövető valószínűleg az interneten igen aktív 15-20 éves, hímnemű népességhalmazból kerül ki, sőt szűkíthetjük a valószínű korcsoportot akár 14-18-ra, ha a poén megvalósításának színvonalából és pláne a nyelvezetből (a verzális és a felkiáltójel iránti szenvedélyes vonzódástól az igen egyszerű mondatszerkezetekkel operáló fogalmazásig) tovább sherlockholmesolunk. A szerző 25 évesnek állítja magát, a szöveg jó tíz évvel fiatalabb szerzőt sejtet.

Az átverés Achilles-sarka (hopp, figyelték a hellenisztikus közhelymetaforát!) éppen a mindent elsöprő bizonyítéknak szánt, egyszerűen megfotosoppolt szelvény-jpeg. Innentől fölösleges azon rugózni, hogy hány meg hány helyen érezni erős kamuízt a szövegben, a nemzetközi hoaxirodalom összes hasonló esetét sem kell citálnunk, szorítkozzunk csak e legegzaktabbnak tűnő bizonyíték bemutatására, amely bizonyítékot az Index fórumában D-xxx írja le megkapó hitelességgel:

>"Szóval, a "nyertesünk" szerencsére beszkennelte a szelvényt. Letöltöttem a képet, megnéztem pixelre kinagyítva. A kép egy 24 bit RGB kép, de digitálisan szürkeskálára lett alakítva. Ez még eddig OK.

Az 4. játéksorban van az állítólagos 5-ös találat. A szelvényen összesen 9-szer szerepel a 7-es számjegy. Egy ilyen számjegy egy kb. 20x25 pixeles területen van, ez 500 pixel, pixelenként 256 szürkeség értékkel. Mint ahogy annak lennie kell, két 7-es számjegy pixelenkénti szürkeségi értékei nem egyeznek meg egymással rendre pontosan (a szkennelési folyamat analóg jellegéből adódóan kb. 10-20 százalékos szórás mutatnak) ez így van a 9 db számjegy közül 7 esetében.

De érdekes módon a éppen a 'nyertes' sorban van 2 db olyan 7-es (a 17-es és a 37-es számban) amelyiknél mind az 500 elemi pixelnél ezek az szürkeség-értékek rendre megegyeznek. Hogy ez véletlenül (egy analóg szkennelésnél) alakuljon így, annak kisebb az esélye, mint magát az 5-öst eltalálni. Így hát a 'nyertesünk' vagy még 'szerencsésebben' tud szkennelni, mint lottózni, vagy azt kell hinnünk, hogy bizony azok a 7-esek egy grafikus szerkesztőprogramban történt másolás eredményei a bittérképben. (a többi számjegyet nem néztem, de valószínű, hogy van még más számjegy is, ami nem eredeti)"