Macskák műemléki rangban

A megtisztelő cím a 120 ezer római macska mintegy tíz százalékára vonatkozik, azokra, amelyek az ősi városrészeket, a Colosseumot, a császári fórumokat, de elsősorban a híres-nevezetes Largo Argentina romjait vették birtokukba. Ez utóbbi helyet a római magyarok régóta "a macskás térnek" nevezik. Itt működik a macskasegélyező egyesület is, amely az egyik nyugati ország nagykövetasszonyának a védnöksége alatt nagyszabású jótékonysági vacsorákat is szervezett ennek az emberközeli állatnak a felkarolására. Állatorvosok, önkéntes ápolók tartanak rendszeres ügyeletet e kistestűek "árvaházaiban".

Örökmacska az örök városból

Az önkormányzati illetékesek régóta tisztában vannak azzal, hogy e jószágok a város képéhez tartoznak, annyira, hogy utazási irodák tömkelege szervez "cat-watching" (macskanéző) városi túrákat Rómában. Az önkormányzat egyik illetékese egyik nyilatkozatában kijelentette: "A macskák és a műemlékek már régóta szimbiózisban élnek, a turisták érdeklődését is felkeltették. Egyre több nemzetközi örökbefogadási kérelem érkezik. Ezek alapján a macskák nevelési, szociális és idegenforgalmi szempontból egyaránt áldást jelentenek az örök város számára".

Nyávogás városhatárok nélkül Amikor tehát a romos történelmi helyeken valaki belerúg egy bajszos állatba, az olyan lesz, mintha Traianus oszlopára csapott volna le kalapáccsal. Más kérdés, hogy ez a "műemlékvédelem" csak a városközpont macskáit illeti meg. A jószágok persze ide-oda csalinkáznak a városban, tehát az egyik pillanatban még a "VIC" (Very Important Cat) kategóriába tartoznak, a másik pillanatban - ha például elhanyagolt mellékutcába csatangolnak el - már csak "köznapi halandó" teremtménynek számítanak.