Hedvig
7 °C
23 °C

Rejtélyek a kambodzsai Maugli körül

2007.01.21. 14:41
Pénteken bejárta a világsajtót annak a lánynak a története, aki 19 év után került elő az észak-kambodzsai dzsungelből. Azóta többen megkérdőjelezték a sztori hitelességét, ezzel egy időben pedig egy másik vademberről is érkeztek hírek.

Rochom P'ngieng 1988-ban, nyolc évesen tűnt el a kambodzsai dzsungelben, ahol egy bivalycsordát őrzött. Tizenkilenc évvel később, múlt héten csütörtökön látták újra, a lány ekkor már inkább állatként viselkedett. Görnyedten járt, tetőtől talpig koszos volt, haja hosszúra nőtt az elmúlt évek alatt. Beszélni nem tudott, csak jelekkel kommunikált, például a hasát simogatta, amikor éhes volt.

A nőt néhány nappal később, múlt vasárnap fogták el, amikor rizst lopott a fővárostól 320 kilométerre levő Oyadao faluból, az ország északkeleti részén található Rattanakiri tartományban. A nagyjából százfős falu 45 éves rendőre, Sal Lou a nő csuklóján levő sebhelyekből ráismert a lányára. A férfi felesége és a falu rendőrfőnöke is meg van győződve arról, hogy az elveszett kislány tért vissza. A család azóta elzárkózott a nyilvánosság elől, és egyre több a megválaszolatlan kérdés a kambodzsai lány körül.

A család titkolózik

A The Guardian cikke felveti, hogy a több ellentmondást rejtő sztori esetleg kitaláció. Az apa beszámolója szerint Rochom P'ngieng csont és bőr, majomszerű mozgással jár, szeme pedig "vörös, mint a tigrisé". A pénteken megjelent első fotókon azonban egy egyenes tartású, szemmel láthatóan egészséges nő látható.

Megváltozott a lány családjának viselkedése is. Belementek egy DNS-vizsgálatba, ám ezt azóta visszautasították, és míg korábban szívesen nyilatkoztak, most elzárkóztak a sajtó elől mondván, szeretnék lányukkal nyugodtan bepótolni a kiesett éveket. A család házára rendőrök vigyáznak, és távoltartják a lánytól a kíváncsi szomszédokat és az újságírókat. A sajtó nyomozását akadályozza az is, hogy a lány lakóhelye nehezen megközelíthető.


Rochom P'ngieng – 19 év dzsungel?

Volt egy társa is?

A szkeptikusok nem hiszik el, hogy a lány csuklóján levő hegek egy gyerekkori baleset eredményei. Úgy vélik, hogy a lány értelmi fogyatékos, és a szülei rendszeresen kikötötték a csuklójánál – azon a környéken gyakori, hogy így bánnak a szellemileg visszamaradottakkal. Nem zárható ki, hogy a lány is fogyatékos: bár szüleit felismeri, zavartan viselkedik a jelenlétükben, sikoltozik, kiabál. Az International Herald Tribune cikke szerint a lány többször megpróbált a dzsungelbe szökni, sikertelenül. Nem alszik, nyugtalan, egyedül a karaoke-videók kötik le, amiből a családnak nagy gyűjteménye van.

Az is megválaszolatlan, hogy a lány hogyan küzdött meg meztelenül a dzsungel éjszakai hidegével és a betegségekkel. Rattanakiri tartományban a malária mindennapos kór. Elképzelhető, hogy a nő nem egyedül volt a vadonban, hanem az arrafelé előforduló nomád embercsoportok valamelyikéhez csatlakozott. Azt sem lehet kizárni, hogy a lány egy sokkos állapotban levő menekült, aki a közeli Vietnam valamelyik hegyi törzséből szökött meg. Ezek a törzsek kisebbségnek számítanak az országban, és rendszeresen zaklatják őket.

Közben kiderült, hogy a család másik lánya, a hatéves Chan Boeung is eltűnt ugyanazon a napon, mint a testvére. Ezzel egy időben helybéliek arról adtak hírt, hogy egy másik meztelen vadembert is láttak Rochom P'ngieng társaságában. Ő azonban valószínűleg férfi volt, és amikor megszólították, elszaladt. Pen Bonnar, a Kambodzsában emberi jogokért küzdő, országszerte tisztelt aktivista most a helyszínre utazik, hogy végére járjon a rejtélyeknek.

Kutyafiúk, farkaslányok

Nem Rochom P'ngieng lenne az egyetlen, aki évek múlva kerül elő a vadonból. Körülbelül 100 hasonló esetet tartanak számon, már 1304 körüli feljegyzések is írnak egy gyerekről, akit farkasok neveltek a német Hesse városa mellett. Tudunk olyan ír fiúról is, aki birkák között nevelkedett 1672-ben, 1660 körül pedig több krónika is említ litván gyerekeket, akik medvék között nőttek fel.

Kamala és Amala, a farkaskölykök

A legújabb kor dzsungelkölykeinek története Kamalával és Amalával kezdődik. A becslések szerint 7, illetve másfél éves lányokat farkasok nevelték az indiai Midnapore mellett. A gyerekeket 1920-ban találták meg. Amala hamarosan meghalt, és Kamala is csak 1929-ig élt. Szintén Indiában, és ugyancsak farkasok közül került elő a hétéves Ramu 1954-ben. A gyereket anyja szerint egy farkas ragadta el, amikor csecsemő volt. Ramu lefetyelte a tejet, csontokat rágcsált, négykézláb közlekedett, és úgy viselkedett, mint egy farkas.

A hatéves John Ssebunya négyévesen menekült az ugandai dzsungelbe erőszakos apja elől, 1987-ben. Cerkófmajmok között élt, és mire két évvel később rátaláltak, már egy majomcsapat tagja volt. Szülei elől szökött el a négyéves román Traian Caldarar is, akit három év múlva, 2002-ben találtak meg az utcán. Az orvosok szerint a gyerek kutyák szokásait vette fel.

John Ssebunya,
akit majmok neveltek

A szibériai Andrej Tosztik háromhónapos csecsemő volt, amikor a szülei kitették a házból. A gyereket hét évvel később, 2004-ben találta meg néhány szociális munkás. Andrej négy lábon járt, megszagolta az ételt, mielőtt megette volna és megharapta az embereket. Később kiderült, hogy a család kutyája nevelte fel a gyereket. Nem ez volt az első ilyen eset az országban: 1998-ban Moszkva mellett találtak rá a hatéves Ivan Miszukovra, aki szintén kutyák között nőtt fel.

Ismertek magyar esetek is. 1767-ben a mostani Szlovákia területén található Korponában medvevadászok egy meztelen, tizennyolc év körüli lányt találtak egy barlangban. A megtermett lány a feljegyzések szerint barna bőrű volt és csak nyers húst evett. Később elfogták, és egy elmegyógyintézetbe zárták. 1994-ben egy, a rábaközi Szil községben talált négy éves kisfiú esete rázta meg a közvéleményt. A gyereket gondviselői elhanyagolták, ezért kutyák nevelték fel. A fiú nem tudott beszélni, négy lábon járt, és csak kutyák módjára volt szobatiszta. A híradások közömbösségük miatt a szomszédokat és az önkormányzatot is hibáztatták.

Nem élnek sokáig

Hany Istók
egy ifjúsági regény borítóján

A civilizációtól távol nevelkedett gyerek népszerű alakja az irodalomnak és a mitológiának. Róma alapítóit, Romulust és Remust anyafarkas szoptatta, és mindannyian ismerjük Kipling Mauglijának történetét. Edgar Rice Burroughs legnépszerűbb alakja Tarzan, a majomember, a filmművészetből pedig a Jodie Foster főszereplésével készült Nell, a remetelány és Francois Truffauttól A vad gyerek érdemelnek említést. A magyar kultúrában Hany Istók a legismertebb. A legenda szerint 1749-ben kapuvári halászok halszerű, úszóhártyás fiúcskát fogtak ki a Hanságból. A Hany Istóknak elnevezett gyerek egy évig élt emberek között, majd a Rábába ugrott, és eltűnt.

A valóság kevésbé regényszerű: a vadonban felnőtt gyerekek nem kapnak megfelelő orvosi ellátást és gyakran alultápláltak, ezért kevesen érik meg közülük a felnőttkort. Négylábú nevelőszüleiktől (leggyakrabban kutyák és farkasok) olyan szokásokat vesznek fel, amiket igen nehezen vetkőznek le. Beszélni általában nem tudnak, és minél több időt töltenek vadon, annál nehezebben tanulnak meg (egy teória szerint az anyanyelv megtanulásának képessége a purbertáskor után az agyban történő idegi változások miatt megszűnik).

Problémás a visszailleszkedés is: szakemberek szerint egy nagyon fiatalon dzsungelbe került gyermekből gyakorlatilag lehetetlen a társadalom normális tagját faragni. A visszaszoktató terápiára agresszióval vagy depresszióval reagálnak, és előfordul, hogy visszaszöknek abba a környezetbe, ahol addig nevelkedtek. Ezek az emberek egész életük során különleges figyelmet igényelnek, és folyamatos frusztrációt jelent számukra a civilizáció.